Acsai Roland
A kabátzsebemben
Negyvenegy éves vagyok.
A kabátzsebemben egy
Kagyló és egy szempilla.
Az előbbit a lányomtól kaptam,
Az utóbbit a kedvesem arcáról
Vettem le egy buszmegállóban.
Mint a régi játékban, amikor a kiesett
Szempillát két ujjunk közé csíptetve
Megkértük a másikat, hogy kívánjon
Valamit, és ha eltalálta, hogy alul
Lesz-e, vagy felül, teljesült a kívánsága –
Nekem minden kívánságom teljesült,
Itt vannak a kabátzsebemben.
Mint a kedvenc versedben
Gofrit ettünk a Jégbüfében.
Az utcán egy idős nénit és bácsit
Láttunk, akik egymás kezét fogva ballagtak,
És megjegyeztem, milyen ritka,
Hogy ilyen sok idő után is fogják
Egymás kezét. Mi akkor is fogtuk
Egymás kezét, ha nem fogtuk.
A Jégbüfé tükrei megsokszorozva
Mutattak bennünket, mint a Vidámpark
Tükörlabirintusa gyerekkoromban,
Amiben aztán még negyvenegy évig
Bolyongtam, és hirtelen úgy éreztem,
Hogy a labirintus végre kiegyenesedett,
Mint a kedvenc versedben.
Máté, Márk és Lukács
Reggel köd volt. A városmajori
Templom tetejének kivilágított kockáin
Átfújt a szél. Füstölögtek a kémények,
Mint az alvó sárkányok szájai, és
Hófelhő takarta a mennyei sereget,
Amiben a sárkány ellen ott küzdenek
A mi védőangyalaink is, akiket talán
Ugyanúgy hívnak, mint bennünket.
Az ablakból láttam ezt,
És ha én láttam, te is láttad, mint
Máté, Márk és Lukács, akik ugyanúgy láttak
Mindent. Máté, Márk és Lukács
Boldog lehetett.
Mielőtt elutaztál
A lányom kérdezte, miért nem lesz
Karácsonyfám? Azt feleltem,
Azért, mert egyedül leszek karácsonykor.
Aztán mégis lett.
Mielőtt elutaztál, a mécsesekből
Egy karácsonyfát raktál ki a parkettára
Meglepetésként.
Megjelent a Bárka 2017/2-es számában.
