Bálint Szilárd
Semmi
M.A.
Teljes vagy.
Így egész.
Nem érint
Puszta kéz.
Parázna
Vadállat
Nem rontja
Hab-állad.
Nem szúrnak
Késhegyek:
Melletted
Ébredek.
Beszívlak,
Kifújlak,
Nem vagy itt,
Csak úgy: vagy.
Elmentél.
Sötét van.
Magadra
Maradtam.
Szürke
Azt hiszem nem akarlak:
Hajadba kínos csend feszül,
Agyamból kitakarlak,
Kihűl a szív is egyedül.
Rongy, füst, por vagyok neked.
Hagyod, hitessem magammal,
Nem törődsz velem, kezed
messzire nyúl, mint a hajnal.
Beszélj hozzám, kínozz és
nézz rám szemrebbenés nélkül.
Zsigerbe vágsz, tettetés,
hogy csúf a széppel kibékül.
Fehér falba süppedek.
Hideg, tompa, mint te velem.
Beléddőlök: szürke szeg,
Ez önkínzás, nem szerelem.
Fekete
Hát sok kis gyűrött semmi
Rakódik le rám belőled.
Nem férfi az, csak szenny ki
Lábát kapkodja előled,
Mint egy tolvaj, kit hogyha
Rajtakapnak és részegen
Félrebeszél, kikopta
Eszét a karcsú félelem.
Ebből kínos közöny lesz.
Lassan kárhozik az este,
Lágy huzalokba ömlesz,
Mint elpattant ér a testbe:
Barna, fehér, és szürke
Megkövesedett szó a lég,
Göndör ágról kihűlve
Hullnak fekete gesztenyék.
Megjelent a Bárka 2016/6-os számában.
