Olvasónapló

 

 

 

Lovász Andrea


Indy Datolyaparton



Valamikor az egér még csak Miki volt. Később jött hozzá egy macska is, Tom - az egérből meg Jerry lett. Aztán ment az egér a Marsra. Meg a történelembe: Ternovszky Béla Macskafogó eposza (ez magyar alkotás) már úgy kezdődik: „M.M.U. (Mickey Mouse után) 80.-ban". Szóval az egerek beették magukat a gyerekkultúrába, ezzel együtt a könyvekbe is: Bálint Ágnes (Egy egér naplója, A kék egér), Kányádi Sándor (Világlátott egérke), Bajor Andor (Egy bátor egér viszontagságai) könyvei vagy Urbán Gyula mesejátéka (Minden egér szereti a sajtot) egerológiailag kihagyhatatlan művek - de az áttörést (átrágást), azaz a tartós ismertséget és sikert az egereknek Berg Judit Rumini-sorozata hozta meg.

A Rumini Datolyaparton a sorozat 5. kötete, az eddig megjelentek között van három kaland/utazó/tengerészregény és egy naplóregény - úgy néz ki, a kortárs hazai gyerekirodalom is felfedezte a bestsellerekben rejlő lehetőségeket. A siker receptje eddig is ismert volt: végy egy szerencsétlen sorsú (lehetőleg árva vagy félárva) gyereket, keress neki egy patrónust, barátot és ellenségeket is, állítsd próbatételek elé, adj a kezébe mindenféle varázseszközöket - és kész. Ám a recept ismerete önmagában, tudjuk, a kulináriában sem elég, a mesterszakács ranghoz érzék, sőt tehetség kell. Berg Judit pedig mindvégig mesterien adagolja a fordulatokat, és fűszerez is alaposan - Rumini kalandjainak helyszínei, Zúzmaragyarmattól Datolyapartig egzotikus és ínyenc miliőt teremtenek az egyre fantasztikusabb és szövevényesebb kalandoknak. Értelemszerűen a főhős erőben, életismeretben és ravaszságban is gyarapszik a történések folyamán, így mára egy valódi Indy-alteregóval együtt és érte izgulhatunk. A szereplők és színhelyek részben már ismerősek lehetnek az előző regényből, hiszen Rumini és hajóstársai Galléros Fecó naplójának állomásait követve keverednek a dzsungelbéli főgonosz (ezúttal Metamor, az eredetileg selyemmajom-varázsló) kezei, pontosabban az őt szolgáló (szó szerint!) vérszomjas  feketeszárnyú denevérek karmai közé. A bonyodalom természetesen itt is a világuralom megszerzése körül zajlik, a központi szerepet ebben egy életenergiát sugárzó és a napfényt elnyelni képes bűvös zöld kő, a Kamanduk (igen, Apacukában található, a ripacsoké) játssza. Hősünk többször is fogságba kerül (jönnek a kalózok is), kiszabadul, elárulják és árulónak tartják, van a történetben cápatámadás, halálos skorpiócsípés, jólelkű, tudós szerzetesek, trónfosztott herceg és zsarnok uralkodó. És ahogyan egy valamirevaló Indy-akciósorozatban, a sorsfordító eszközök itt is mindig éppen kéznél vannak, merthogy a kellékes odatette /az írónő odaírta (pl. a cápát megszelídítő Fordí-tó vize, a skorpióméreg hatását lassító derengő kövecske), az eső éppen a kellő pillanatban ered el (mielőtt a gonosz várával együtt az egész dzsungel lángra kapna) és az események akkor vesznek még rosszabb fordulatot, mikor kiderül, hogy a varázsló (megint csak szó szerint!) bepoloskázta Ruminit, ezért mondott csődöt a jók terve („Bepoloskáztalak, pajtikám! [...] Elbújtak a ruhádban vagy húszan. Ők hozták-vitték a híreket, amíg az erdőben ugráltál, meg a ripacsokkal szövetkeztél"). A regény mindeközben kellően feszültséggel teli, jó a humora, és a kisméretű állatszereplők megóvják attól is, hogy túlságosan ijesztővé váljanak a néhol esetleg vérfagyasztó (itt is szó szerint, mert kővé válnak testrészek és szereplők!) események. Azért az megnyugtató, bárhogyan alakuljanak is a dolgok, legyünk bár a dzsungel legsötétebb, legtávolabbi bugyrában, lődözzenek ránk mérgezett nyílvesszőkkel, küldjenek földalatti rabszolgamunkára, lebegjenek felettünk vérszívó denevérek, zárjanak vaksötét pincebörtönbe - mielőtt halálos veszedelembe küldenének, ott a dzsungel szívében, a varázsló sötét tornyában rabként és szolgaként is „egy-egy kiflit és egy bögre kakaót" lehet kapni reggelire!




Berg Judit: Rumini Datolyaparton. Pozsonyi Pagony, 2011

 


 

2009. augusztus 04.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA