A hozzánk tartozó(?) férfiak,
akik néha mögöttünk járnak,
mert előreengednek udvariasan,
nem számolnak egy apró tényezővel,
ha szembe jövő nőkre bámulnak
némiképp cinkosan, sejtetve, hogy
az idegen nő tetszik nekik, de
előttük halad a másik,
aki persze ebből mit sem láthat,
aki csak lépked itt akadálynak,
de sajnos most ki nem kerülhető,
pedig mi minden történhetne, ha
nem választanának el,
nem takarnának el hátak,
írják a szembe jövő nők arcára
tekintetükkel, számunkra félreértés nélkül
leolvashatóan, pontosan,
meg sem torpanunk már, nehogy
megbotoljon a hozzánk tartozó(?) férfi,
lépkedünk tovább,
egyforma hosszúságú léptekkel, szabályosan.

Sport

Mindkettőnknek megvan a maga dolga,
hegyre fel én vagyok a sherpa,
lefelé te hozod a terheket.
A különbség lényegtelen,
bevérzett csík a vállakon,
pihenéskor sem szűnő kín a derékban,
fagyások változatos testrészeken.
A lavinát megúsztuk.
Örvendezhetünk, a közös öröm
úgysem adatott meg, sem a hegy tetején,
sem a hegyről leérve.
Hogyne, megpróbáljuk megint,
nem mozdul el a hegy,
nem hagy időt pihenésre

Megjelent a Bárka 2008/4. számában

---

Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Poós Zoltán prózája
Végh Attila verse
Benedek Szabolcs prózája
Kiss Judit Ágnes versei
Balogh Robert prózája
Tóth László versei
Szabó László versei

Főlap