Prózák

„Hát nem érted? Végre rájöttem, hogy mi a bajom. Az, hogy ugyanazokat az utcákat járom, ugyanazok között a házak között és ugyanazokkal az emberekkel találkozom mindennap.” Benedek Szabolcs...

„Zsigának hívták a tehenüket, pedig hát fejni kellett. Vagy negyven évvel ezelőtt, még kisbakfis korában, a combjai közül se csorrant a vér. Látta a kislány, hogyan végzi be az állat. Hogyan lesz az...

„Ez az a rész, amikor a nő úgy dönt, bezárja magát a lakásába a saját érdekében. Két hét után már rá sem bírok nézni. Nincs meg a távirányító." - Csorvási Noémi prózája.

„A nagyszüleimnek is viszek néhány dolgot. Nehéz ezek után beszélgetni velük. Hónapokig rekeszekben élünk. Tátogunk üvegen keresztül, mint a halak.” Biró Sára prózája. 

„Míg velünk leszel, igyekszünk kedvedben járni. Lehetőségeink szerint. Előfordulhat, hogy épp csak vajas pirítóst kínálunk fokhagymával, hozzá borostyán teát. De betoppanhatsz ünnepen is, lesz...

„Azt hiszem, folytatom a céltalan lebegést a nappali-hálószoba-konyha tengelyen, csak hajózom oda-vissza, szobáról szobára, talán már csukott szemmel se tévednék el. Azt hiszem, föl kellene tépnem a...

„Kiveszem a tekercset, elvágom a huzalt, szorítom, hogy le ne bomoljon, a csévén áthúzom a szálat, fogóval megfeszítem, visszahajlítom, kész. Berakom a tálcába.” Oberczián Géza novellája a Bárkából. 

„Már vagy három hete nem mehettem sehová. Így aztán ráértem órákon át feküdni a fal felé fordulva, egy kicsi zsebtükörrel. Mindig a szememet néztem csendben, figyelmesen.” Izer Janka prózája. 

„Sőt, az is lehet, hogy amíg én a rosszaságon gondolkodtam, addig megérkezett Apa, és már rég ott ülnek a nappaliban és engem várnak. Gyanúsan csendesek, nem is veszekednek vagy csókolóznak. Biztos...