B. Horváth István
A mi macskánk
A mi macskánk benti-kinti.
Ő a Filvig Hello Kitty.
Keresztanyja Annamari.
Ugyanolyan: cuki, ari.
Hófehér az egész macska.
Olyan duci, mint a barka.
Itt-ott ugyan kicsit tarka.
Nyávog, közben leng a farka.
„Többet költök, mint magamra.
Fogj egeret, ott a kamra!
Önellátó élelmező?
Ott a nagy kert, erdő, mező!”
Nem hallgatja ezt a mocskot.
Küszöbre hoz sáskát, pockot.
Lássam, hogy ő milyen ügyes!
Megértenem egyszerű ezt.
Hallgat rám, hát így idomul,
Dorombolva hozzám simul.
Jöhet házhoz nő vagy férfi,
Nem láttam még sose félni.
Kaparászgat fát és falat,
Karma éles, percek alatt.
Nyalakodva ad magára.
Olyan drága, nincs is ára!
Nagyon bírom én ezt benne.
Hiányozna, ha nem lenne!
Kicsi állat. Nagyobb nem kell!
Akkora se, mint az ember.
