Holnap már december! Őszmarasztalónak vagy csak simán terápiás céllal – Egri Mónika, a sün meg a tök a Papírhajón.
Egri Mónika
A sün, a tök, na és én
A sün az olyan,
hogy szeret tököt faragni,
És ha meglát egy tököt,
Nem bír a fenekén maradni.
Fogja a kis szerszámait,
És neki ül rögtön
Neki tök mindegy,
Hogy a tök hatalmas,
Vagy pöttöm.
Ugyan genetikailag
Nem erre van kódolva,
Hiszen a sünnek nincsen
Alapból tökkaparója.
És különben is:
Fel sem merül benne,
Hogy akár egy csepp
Művészi hajlama lenne,
Ez nem akadályozza
Meg őt abban,
Hogy a tököt
Akár több darabban,
De pár nap alatt
Tökéletesre faragja,
És cseppet sem zavarja
Asszonya haragja,
Mert jó pár kést
Bizony már kicsorbított,
És a kedves nej hiába ordított,
Hogy apjuk már megint
Egy késsel kevesebb!
És hiába lett a vita
Köztük egyre hevesebb,
A sünnek ez Szenvedély kérem,
Vagy Hobbi!
Afféle sün-terápia!
És ebben nem gátolhatja
Senkilánya hárpia!
Igaz-igaz ugyan,
Hogy a neje neki,
De olyan szúrós tud lenni,
Ki a tököt nem szereti!
Úgyhogy a sün eléggé
Várja már a tökszezont,
Amikor lámpásként
Vigyorog az egész horizont.
Ilyenkor melengeti szívét
Az a sok mécses,
Elsündörög messze is,
Míg majszol egy tökrétest,
És akkor a
Legboldogabb a világon,
Ha más is mosolyog
Az ezernyi pilácson.
(Na meg ezen a töketlen versikén,
Mit megalkottunk hárman,
A sün,
A tök,
Na és én.)
