Magolcsay Nagy Gábor
Nyuszidolog
altató
Négyszögletű kerekerdő
mélye felé tipeg-topog
három kicsi nyuszidolog,
szembe meg a Hold jön gyalog.
Ahogyan így összefutnak,
nyuszidolgok összesúgnak:
milyen sovány, éhes, fáradt –
kajla fülén ül a bánat.
Nem is tanakodnak sokat,
három nyulak összefognak:
befogadják, dédelgetik,
eldöntik, hogy megetetik.
Elindulnak most már négyen
vakond-nyomon, lepke-lépten
megy a három nyuszidolog,
fölöttük a Hold meg gyalog.
Ahogyan így mendegélnek
vándorbottal, célba érnek:
erdő mélyén pici tisztás,
répaföld az, nem káposztás.
Sebbel-lobbal elővesznek
kendőt, bendőt, s hogy mit esznek?
Répalevest, répaszusit,
répakrémből répauzsit.
Dagad a Hold, mint a teknő,
kajla füle hegyén felhő,
és a három nyuszidolog
jóllakottan rámosolyog.
Telihold lett, annyit evett:
kifliből dundi cipó lett,
s a négy pajtás úgy megörül,
holdnyalábon hazaröpül.
Otthon aztán holdvilággal
kipárnázva, vetett ágyban
mély álomba szenderednek:
répaföldön hemperegnek
tarka táncok, bíbor dalok,
s a három kicsi nyuszidolog.
Török Eszter illusztrációja
