Egyed Emese
Készülődés
Ezüst ostorral, arany lószerszámmal,
Üvegerdőnek fenyőforgács útján,
Rejtőző szívvel, hamvadó beszéddel
Közeledtem a mesemondó házhoz.
Hívták paripám Patkolt Pegazusnak,
Nyerítése álmomba belopózott,
Prr, prrr – mezőkön hallottam a hangját,
Felágaskodott emlékképeimben.
Köpenyben voltam, lenszövetű gyöngyös-
rojtú köpenyben, sásból font sarumban.
Időben éltem, időtlen időben.
S szólani kellett: könnyem
letöröltem.
Zendülj meg
Hallani búját lehetetlen.
Rejtőzködik, mint gyökerek között
sün rejtezik s a gondolatban
bujkál a helykereső riadtság.
Miből született a riadtság?
Hagyd: öltsön formát, hangzó alakot.
Zendülj meg víztükör: visszhangok
bánatból vigaszt varázsolnak.
Ringató
Szólj hozzám, játssz velem, maradj itt!
Velem játssz, testvérem,
testvérem.
A lámpát nézem, ujjaimat nézem,
azokon túl hozzámszólásod nézem,
nézlek, találgatom, ki vagy,
testvérem.
(Dej-dej, mondja, mert kiválasztott engem.
Dej-dejnek nevez, megcirógat engem.
Valami jóra emlékeztet engem.)
Testvér,
testvérem.
