Megkérdeztük Térey Jánost

Úgy hallottam, legutóbb megjelent könyvedet, a Jeremiás avagy Isten hidegét eredetileg regénynek tervezted...

De nem prózai formában. Annyi biztos, hogy az alapanyaga eléggé epikus, ám „természetesen" drámában akartam megírni. Nem szerettem volna strófákat költeni hozzá. Éppen nem kívántam a jellemábrázolásnak azt a módját alkalmazni, amelyben a narrátor elmagyarázza egy történetben, hogy ki kicsoda. Az Asztalizene után jártam ekkor egy évvel, és az volt izgalmas számomra, hogy ezt a debreceni anyagot átforgassam egy misztériumjátékba. Tény, hogy ezzel a legstatikusabb darabom született meg, melyet egyébként éppen most próbálnak a Nemzetiben, Valló Péter lesz a rendezője. Ritkán avatkoztam be aktívan a színpadra állítás folyamatába, és jelen esetben teljes a bizalom a részemről az előadás létrehozói iránt. A Jeremiás őszre színpadi "képződmény" lesz, színházi emberek "látomása" - és ez így van jól.

Nem verses formájú prózai munkára, regény írására gondolsz-e?

Nem, verses regényre viszont igen. Otthonos terep. De nagyon más lesz, mint a Paulus.

A Protokoll munkacímű verses elbeszélésről beszélünk, melynek jó néhány részlete lejött már folyóiratokban, például a Bárka 2009/6-os számában is publikáltál belőle. Bár még nem vagy kész vele - de azért ejtenél róla néhány szót?

A Protokoll egy külügyminisztériumban dolgozó diplomata-hivatalnok napjait meséli el. Utazásokat, hivatali ügyeket, aktuális dolgokat, szerelmeket. Amikor gimnáziumba jártunk, a Candide és a Gulliver került terítékre utaztató államregényként. Vagy a Tariménes utazása. Ez is az. Egyik fő késztetésem a mostani magyar (s nem mellesleg az európai) közérzet megjelenítése volt, ahogy az Asztalizenében is, de szigorúan pártpolitika nélkül. A kettő talán rokon mű, vannak "vándorszereplők" is. A Jeremiás is mai magyar történet, annak ellenére, hogy a jövőbe, a leendő debreceni metróba helyeztem a cselekményét.

A Protokoll mellett dolgozol-e jelenleg valami máson: forgatókönyvön, librettón, fordításon, egyebeken?

A megbízásos munkákból kilencvenkilenc százalékban kifaroltam. Forgatókönyvről továbbra is van szó. Korábban nekirugaszkodtunk Kovalik Balázs rendezővel a Cosí fan tutte szövegkönyvének, ami érdekes módon prozódiailag hibás magyarul, ezt javítottuk ki. De akkor megfogadtam, hogy ez lesz az utolsó zenés munkám. Az Oidipusz király fordítása megjelenés előtt áll több folyóiratban (Pannonhalmi Szemle, Kalligram, Holmi). Az Európa Kiadónál készül a Puskin-összkiadás, két kötete meg is jelent már. A drámákat tartalmazó gyűjteményben szerepelni fog az általam magyarított Borisz Godunov, és alighanem számítanak még rám a sorozat szerkesztői.

Az Oidipuszra felkértek?

Karsai György klasszika-filológussal három ógörög drámán is dolgoztunk. Kettőt színházi megrendelésre készítettünk el, a Trakhiszi nőket a Katona kérte, az Oresztészt a Nemzeti. Az Oidipusznak viszont azért kezdtünk neki, mert Gyurinak volt egy elemi igénye, hogy létezzen a Babits-fordítás után (és mellett, nem helyett) egy mai magyarítás. A Babitsé amolyan szent szöveg, akárcsak az Isteni színjáték - a Dante-művet egyébként Nádasdy Ádám kezdte el újrafordítani, rímek nélkül. A mi célkitűzésünk az volt az Oidipusznál, hogy maradjon meg kristálytisztán minden ógörög körülmény. Ne az legyen a jelszó, hogy Babitsot száműzzük. Nézzünk szembe vele, hogy bár csodálatos szöveg, és egyetlen tekintetben fölülmúlhatatlan (teltebb zengésű a nyugatos költői köznyelv, mint a miénk), de éppen ezért muzeálissá vált napjainkra. Nem iktattam szlenget, kortárs fordulatokat a szövegbe, csak amennyi elengedhetetlen volt. Olyan végeredményre törekedtem, hogyha az a színész kezébe kerül, azonnal érthető legyen, és ne szoruljon magyarázatra. Egyébként a Nemzetiben Babits fordítását játszották az elmúlt években, és tudom, láttam, hogy hatalmas akarattal elevenné lehet ezt is bűvölni - de ahogy a Shakespeare-fordításokkal kapcsolatban is elmondható: a mai szöveg az eleven, s nem pótolható a réginek a toldozgatásával, úgy itt is kijelenthetjük ezt. Nem újra-, hanem lefordítjuk ilyenkor a műveket. Én nem Babits változatát fordítom le újra, hanem megpróbálok úgy tenni, mintha most látnám először a történetet, nyersfordításban.

(Darvasi Ferenc)

A teljes beszélgetés a Bárka 2010/4-es számában lesz olvasható, melyben több, Térey János személyéhez kapcsolódó szöveg (kritika, tanulmány, valamint a szerző két verse) is szerepel majd.

A legfrissebb Térey Jánoshoz kapcsolódó anyag a barkaonline.hu oldalon:

Helyszíni tudósítás Térey János május 12-i békéscsabai estjéről