Kritikák

 

 szabotannatoresteszt.jpg

 

Kiss Georgina

 

„Üresnek kell lennie”

Szabó T. Anna: Törésteszt

 


Szabó T. Anna felnőttirodalmi munkássága eddig a lírára korlátozódott; hét verseskönyv után ezúttal kisepikai kötettel jelentkezett.

A 49 darabból álló, tematikájában, terjedelmében és nyelvi megformáltságában is eklektikus gyűjtemény nem tagolódik fejezetekre. Számottevő kompozíciós rend híján az egyes szövegekre nagyobb hangsúly kerül, így e novellák/tárcanovellák erényei és gyöngeségei is látványosabban kiütköznek. Szép számmal találni egymást kiegészítő-megtámogató írásokat, ezek ciklusba rendezése emelhetett volna a kötet egészén.

A Törésteszt egy napjainkban (is) rendkívül fontos kérdéskörrel foglalkozik. Az emberi kapcsolatok problematikusságára irányítja a figyelmet, külön nyomatékkal a női kiszolgáltatottság női magazinokban, online női fórumokon is felvonultatott témáira, aspektusaira: a nők kitettek kornak, társadalmi elvárásoknak, férfiaknak, testnek.

 

A Törésteszt több ígéretes szöveget rejt. Kellemes, elegáns egyszerűséggel megírt darab a Csipke, mely bár egy örök klisé köré épül (a férj mindig elfelejti a házassági évfordulót), a feleség elvárásoktól mentes viszonyulása kapcsolatuk otthonosságát jelzi, s magányos ünneplése (egész nap menyasszonyi ruhákat próbálgatott, hisz neki sosem volt igazi) arra is felhívja a figyelmet, hogy kapcsolatainkon belüli hiányaink nem feltétlenül közösek és kötelezően megosztandók.

A Szabó T.-próza valódi ereje a képi kifejezések élénkségében, pontosságában, az együtt láttatásban van. Markáns vonása ez a Tenyér és holdnak; keleti filozófiát idéző bölcsessége egyszerre ábrázolja a gyermekétől elszakított nő elidegenedését önmagától, a múltjáról való leválását, illetve képi szinten működteti víz és ég egybejátszását, egymásba tükröződését. Ez a tükör önmagunk kívülről megfigyelését segíti: „Azon az éjszakán Róza kiszakadt magából. Azt sem furcsállta már, hogy látta magát odafentről, madártávlatból, ahogy kifejezéstelenül tágra meredt szemmel, meztelenül lebeg a feketén villódzó, holdas vízen. (…) Sötét ég, sötét víz. (…) Üresnek kell lennie, hogy az ürességnek ne legyen hatalma rajta.” A Tenyér és hold ráadásul azon írások egyike, amelyek nyelviségükben és szemléletmódjukban is megidézik Szabó T. Anna líráját, mintegy párbeszédbe lépnek azzal. A lelki bevonódástól mentes megfigyelés emblematikus verse, A szemről (in: Nehézkedés, 1998) juthat eszünkbe ilyen szöveghelyekkel: „Hogy élhetnél így, inkább hátralépsz, / elkülönülsz, csak nézel”. A prózakötetről általánosságban is elmondható, hogy kapcsolódik a költői életműhöz: az emberi kapcsolatok problémaköre volt központi témája az Elhagy című kötetnek (2006) is.

Ahogy már említettük, a képszerű, metaforizált megszólalásban találnak igazán sodrukra a szövegek. A Steril gyulladás bántalmazó kapcsolatban élő főszereplőnőjének e monológrészlete: „üres lyuk vagyok, egyedül te tudsz kitölteni”, pontosan láttatja, miért is marad benne a nő ebben a számára kiszolgáltatottságot és állandó megaláztatást jelentő helyzetben, a tárgyias kifejezésmód eltávolító ereje pedig tovább fokozza a felismerés tragikumát. Ilyen a kötet nyitódarabja, az Origó is, amely inkább prózaformájú vers. Egyetlen szereplőjét – egy, a testét az úszásnak alárendelő lányt – kívülről írja le, a testéről nagyon közeli, intim benyomásokat szerezhetünk: „borotvált, klórszagú lábköz”, láthatjuk, ahogy önkielégít. A sterilitást hangsúlyozó, döntően nominális szöveg csúcspontja a célkő és a csikló egymásra olvasódásának pillanata. Ennek ellenpontja a címében is a termékenységet kiemelő Öt gyerek anyja, mely nyelvileg is komplementer, hiszen itt az igék vannak túlsúlyban; ugyanakkor a női test (és élet) az anyaságnak éppen ugyanúgy alárendeltje, mint sportjának az előbbi nő.

 

Esetenként a kötet gyengébb pontjaiért is okolhatjuk a lírai nyelvhasználatot, mivel olykor megtöri a novellákat, és van, hogy elveszi a tragikum megélésének lehetőségét az olvasótól. A túlírtság rontja el a már említett Öt gyermek anyja zárását: „Vágok, azt álmodom. Vágyok. Éles vagyok, éhes”. Hasonló a helyzet a Robbanótest gyönyörű párhuzamossággal dolgozó történetével. A tűzszerész férj éppen egy bombát hatástalanít valahol, ezzel a feszültséggel egyidőben van jelen az anyából kitörni készülő kétségbeesés és a vihar előtti/alatti Budapest: „Üvöltenek a Lánchíd oroszlánjai, folyik az arcukon a könny, lenn hólyagosan hánykolódik a Duna, kínlódva forognak a kerekek.” A feszültséget és katarzist mégsem élheti át az olvasó a zárás túlrajzolt, klisés mondatai miatt: „És én, ott a vihar szívében, a fekete víz felett megígérem neki, hogy nem fog minket elhagyni soha. Olyan hangosan mondom, hogy én is elhiggyem.”
Üdvözlendő, hogy a Törésteszt szövegei tág nyelvi regisztert járnak végig, ugyanakkor a szereplők szóhasználatába következetlenségek csúsznak. A Cruelty free nagymenője túl pedánsan zárja az első bekezdést: „Na de kezdjem inkább szépen sorban”, vagy avíttas körülírásba bocsátkozik: „a szőkével szívesen elmulattam volna”, választékosan vulgáris: „egyből elhatároztam, megdugom”; illetve szentimentalizmusra ragadtatja magát: „Tág volt a pupillája, visszatükröződtek benne az autók fényei”. A Jolán címet viselő szöveg férfi szereplőjének humora is erőltetetten kedélyes, ráadásul szellemességet nélkülöző szójátékra fut ki: „Asszonypajtás ügyesen kivonta magát a forgalomból két-három hétre, és miért? Na miért? Egy csizma miatt. Egy csizmáért lettem papucsférj.”

A könyv – terjedelméből adódóan is – önismétlő, minduntalan a női sors tragikusságát írja újra, ez olykor unalmas, panaszkodásba átcsapó szövegeket eredményez. (Csak egyetlen példát említve: unásig mozgatott motívum a férfi, aki elvárja, hogy vacsora legyen az asztalon.)
A teljes kötet negatív, sztereotip férfiképet sulykol, a szereplők sematikusak, bábszerűek (erre alább még visszatérünk), lelki történéseikre, motivációjukra nem lehet rálátásunk, így felmenthetetlenek. Egy-két példát találunk, ahol a férfi nem aktív rossz, de akkor is szenvedést okoz (a Robbanótest tűzszerésze, a Hogy vigyázzon egyedül maradt apafigurája).

 

A törésteszt egy autó ellenálló képességét, biztonságosságát mérő módszer, melynek során a valóságos karambolokat szimulálják, az utastérbe az emberek helyett manapság bábukat ültetnek. Szabó T. Anna Töréstesztje éppen így működik: szövegeiben nem a szereplők idevezető útját, személyes élettörténetük okozati rendjét ismerhetjük meg; karakterei nem fejlődnek, nem öntudatosak, kevés önismerettel rendelkeznek, háttértörténetük homályban marad. Különböző ütközésszituációkba beszíjazott/belevetett, cselekvésképtelen bábuk, akik önreflexiótól mentesek, sokszor a helyzetértékelésük is téves. Ez magyarázhatja a figurák sematikusságát, lélektani kidolgozatlanságát. A figyelem nem arra irányul, mi vezetett a balesethez, csakis arra, hogyan/mennyire sérülnek a fennálló katasztrofális helyzetben, előéletük is csak ebből a szempontból érdekes. A szövegek majdnem mindegyike újra-, illetve továbbértelmezi a kötetcímet, a test töréseként, lelki törésként, az életút töréseként, a párok egységének széthasadásaként. (Érthetetlen viszont a Tolvaj Zoltán 2007-es verseskötetével való címazonosság.)

A Törésteszt szereplői bábuk (a borítón szereplő játékbaba is erre az olvasatra erősít rá), akiknek az író tudós pontossággal konstruál helyzeteket, melyben újra és újra összezúzódhatnak.

A könyv egyúttal Szabó T. Anna munkásságának töréstesztje is, a műnemváltással bátran, padlógázzal rohant a falnak, az eredmények kiértékelése még folyamatban van, a bábuk nem úszták meg roncsolódás nélkül.

 

(Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016)

Megjelent a Bárka 2017/3-as számában.


Főoldal

2017. június 27.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Elhunyt Kántor LajosArany 200 - pályázatNemsokára FISZ-táborMa kezdődik a Gyulai Várszínház 54. évada
Versek
Bíró József verseiTóbiás Krisztián verseCsontos Márta verseiPataki Tamás versei
Prózák
Andrássy József: NagyszombatElmaradtGaraczi László: HasításTérey János: Árkádiában ősszel
Kritikák
Latin világban - Géczi János: TörekValóságok között - Bogdán László könyvérőlAz emlékezés szerkezeteAlkalmi inga
Esszék, tanulmányok
Halmai Tamás: A Gangesz rabbijaArany-recepció a kortárs költészetbenLövétei Lázár László esszéjeSzáműzöttek - Vitairat a humán szakos pedagógusokhoz
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA