Szepesi Dóra
„A vers az, amit mondani kell”
Tavaszi Irodalmi Gála
Idén már ötödik éve rendez a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata gálaműsorokat. A hagyományos Tavaszi Irodalmi Gálára a Pesti Vigadó dísztermében került sor, május 10-én, Kányádi Sándor születésnapján. Ezen a napon lett volna 90 éves a tavaly elhunyt Kossuth-díjas költő, az ünnepi műsor így az ő emléke előtt is tisztelgett.
Az est szerkesztői, rendezői, Mezey Katalin és Wiegmann Alfréd kerek évfordulók és születésnapok mentén állították össze a műsort. Bár nagyon fontos a történelmi kor és a földrajzi meghatározottság, amelyben az író alkot, a közönség átélhette azt is, mennyivel személyesebb, izgalmasabb a művek felől közelíteni az irodalomhoz. Külön öröm, hogy a belépőjegyekhez egy-egy műsorfüzet is járt, amelyben később is elolvashatók a szövegek. Vashegyi György, az MMA elnöke köszöntője után írások hangzottak el Albert Gábor, Kányádi Sándor, Lászlóffy Csaba, az MMA néhai tagjai és Nagy Gáspár, az MMA posztumusz tiszteleti tagja írásaiból, továbbá Farkas Árpád, Kiss Anna és Nagy Zoltán Mihály, az MMA rendes tagjai, valamint Kodolányi János és Székely János műveiből készült vers- és próza-összeállítások, Rátóti Zoltán, az MMA rendes tagja, valamint Bálint Márta, Szabó András, Újhelyi Kinga és Zámbori Soma színművészek előadásában. Közreműködtek: a Weiner Leó Zeneművészeti Szakkollégium tanárai és Hajdú Zsuzsa magánének szakos egyetemi hallgató. A zenei blokkok szerkesztője Nagy Márta zongoraművész volt. A műsorvezetők, Bényi Ildikó és Takács Bence az est folyamán villáminterjúra hívta a színpadra Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját, és Kodolányi Gyulát, az MMA rendes tagját.
„A megismerés és a megértés olthatatlan vágya volt életem irányítója és motorja. Így jutottam el a gyermekkor illúzióitól az élet, és ezen túl a transzcendencia valóságáig” – vallja Albert Gábor, aki idén lenne 90 éves. Elhangzott prózarészlete, a Gáspár Simon Antal följegyzéseiből, 1944 októberében játszódik, általa egy Bukovinából szekéren menekülő család küzdelmes napjaiba pillanthatunk bele. Ezután Lászlóffy Csaba művei következtek, sajnos, már ő sincs közöttünk, idén lenne 80 éves. Írásművészetéről Ágh István így fogalmaz: „Programjának lényege az emberi létezésnek a kultúra történelmében való végiggondolása. Nyelvi ereje a történet és az állapot, az érzelem és az értelem egyensúlyában valami nyelven túli, delejes együtthatásban nyilvánul meg.” Sokoldalúságát bizonyították az esten hallott versek is: a Koraszülött, Érzékelés egy más időben, A hang, Hogy ne fájjon az utazás és a Sejtek szonettje. „Valaki jár a fák hegyén / ki gyújtja s oltja csillagod / csak az nem fél kit a remény / már végképp magára hagyott” – ezzel a verssel kezdődött a Kányádi-versek sora, majd a 75. születésnapját ünneplő Farkas Árpád költeményeiből kaptunk ízelítőt. Róla Féja Géza mondta, hogy meg tudja teremteni századunk drámai harmóniáját; és valóban, erről tanúskodtak az elhangzott művek is, például a Köszörű-időben, a Dúdoló, a Vándor és a Szivárgásban című versei. Egyébként éppen ő az, akinek a költeményeivel kapcsolatban Kányádi a sokat emlegetett megállapítást megfogalmazta: „Farkas Árpád verseire is érvényesnek érzem azt, amit egyszer, találkozó alkalmával egy harmadikos vagy másodikos gyerek mondott, aki nekem azt a kérdést tette fel, hogy mi a vers; és én ijedtemben, mint fronttörténetek katonája a még föl nem robbant gránátot, visszadobtam a kérdést: Te mondd meg, mi a vers! Mire a gyermek szemembe nézett, és bátran azt válaszolta: a vers az, amit mondani kell.” Hogy a vers végül is valóban élő előadásra születik, igazolják a januárban 80. születésnapját ünneplő Kiss Anna balladákat idéző költeményei. Az Embersólyom ritmikus tapssal és énekkel hangzott el Újhelyi Kinga remek tolmácsolásában, emlékezetes marad még a Vadlúdpehely, a Fűszedő is. A versösszeállítást zenei blokk követte, a nemrégiben 95. születésnapját ünneplő Szőnyi Erzsébet zeneszerzőt, Két keringő című zongoradarabjával köszöntötték.
Az első irodalmi beszélgetésen Demeter Szilárd filozófus, író, szerkesztő, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója munkásságával kapcsolatban megtudtuk, szerencsés csillagzat alatt született. „Mindig akkor értem oda valahova, amikor éppen valami elkezdődött. Akkor mentem középiskolába, amikor megdőlt a Ceaușescu-rendszer, középiskolás korszakomat szabadságban kezdtem el, aztán Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképzőbe kerültem 600 lány közé.” – mesélte. Akkor lett Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetem diákja, amikor leginkább beindult az irodalmi élet, aztán később, Tőkés László hívta sajtófőnöknek, amikor európai parlamenti képviselő lett Brüsszelben.
A PIM-mel kapcsolatban elmondta, hogy speciális munkacsoportban, még századvéges gondolkodóként kapta többek közt a feladatot, hogy elméleti munkaként vizsgálja meg, milyen típusú koncepció alapján dolgozhatnának a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ez annyira jól sikerült, hogy a döntéshozók azt mondták, hogy ha már kitalálta, valósítsa is meg. Főigazgatóként minden olyan kezdeményezést segíteni szeretne, ami előbbre viszi a magyar irodalom ügyét, támogatja a magyar irodalmat és olvasáskultúrát, lehetőséget szeretne biztosítani a kortárs írók és az olvasók egymásra találásához.
Elemi erővel hatott az est második részét indító, idén 70 éves Nagy Zoltán Mihály kárpátaljai író, költő prózája. A 1991-ben megjelent A sátán fattya című regényéből három részletet mondott el Újhelyi Kinga. Ezt követően újabb különös élmény következett, Nagy Gáspár, az MMA posztumusz tiszteleti tagja műveiből hallhattunk verseket, ő idén lenne 70 éves. Ezután Székely János emlékét idézték fel. Az erdélyi író, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító 90 éves lenne ebben az évben. „Egy biztos számomra, hogy Székely János nemcsak a határokon túli, az úgynevezett kisebbségnek, hanem egyetemes írója századunknak, századunk második felének. Valahol Camus és Orwell között. Egyike korunk legnagyobbjainak” – írja Lengyel Balázs a magyar irodalom sokoldalú egyéniségéről, akitől többek közt az Előhang, a Békák, a Zene című versei hangzottak el Bálint Márta avatott előadásában.
Kodolányi János előtt kettős évforduló alkalmából tisztelgett a műsor: 120 éve született és 50 éve halt meg. A Kossuth-díjas író az úgynevezett népi írók kiemelkedő képviselője, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója, világirodalmi rangú epikus, ám a posztmodern térhódítása óta jelentősége mintha kissé háttérbe szorult volna. Erre utalt a beszélgetésben Kodolányi Gyula költő, műfordító, irodalomtörténész, aki többekkel együtt azt szeretné, ha nagybátyja, Kodolányi János életműve, amely a történelem és a kereszténység tradícióját is követi, az őt megillető helyre kerülne. A kettős évforduló alkalmából már két jelentős lépés is történt annak érdekében, hogy valóban reneszánszát élje ez a nagyszabású életmű. Az egyik az, hogy a Katolikus Rádióban Kubik Anna folytatásokban felolvasta a Boldog Margit című regényt, a napokban pedig az MMA-ban megrendezésre kerül a Kodolányi János Emlékkonferencia. A műsor befejező részében Kodolányi regénysorozatának egyik kiemelkedő darabjából, az Én vagyok címet viselő műből hallottunk egy részletet Rátóti Zoltán, Zámbori Soma és Szabó András színművészek előadásában. Végezetül egy négykezes zongoradarab, Weiner Leó: Szvit 4. tétele hangozott el.
(Fotók Forrása: MMA)
