Elek Tibor köszöntőt mond
Dávid Péter
Ünnep a 25 éves Bárkában
Nem csak közönséget, közösséget is…
A Bárka maratoni programsorozattal ünnepelte negyedszázados fennállását. Február 10-én, háromkor kezdődött a nagyszabású rendezvény, és valamikor kilenc után bukkant elő a nagyérdemű a Sík Ferenc Kamaraszínházból. Természetesen válogathatott is a közönség, hogy a Pillanatképekre megy el (visszaemlékezés a 25 évre), esetleg a Bárka-díjasok antológiájának bemutatójára, az Ünnepi gálaestre, vagy többre is a három közül. A legjobb mégis az volt, hogy sosem maradt üresen a nézőtér, a szünetekben pedig pogácsa, kávé és forralt bor mellett gyűlhettek az irodalombarátok.
Pillanatképek a vásznon és Cs. Tóth Jánostól
Az öregedés legnyilvánvalóbb jele a születésnap.
A születésnap általában számadásgyanús helyzet. Ilyenkor az ember visszatekint („harminckét éves lettem én…”) arra, hogy mit ért el és mit nem fog már soha, mulasztások, bűnök, féltett titkok és még féltettebb örömök kerülnek mérlegre, hogy azután Montaigne-től tanácsot kérve megállapíthassa: „harminc év nagy idő”.
Erdész Ádám beszél, szerkesztőtársai hallgatják
(Farkas Wellmann Éva, Elek Tibor, Kiss László, Szil Ágnes)
A Bárkánál kapásból nem így indult az egész, ugyanis a Pillanatképek a 25 éves Bárka történetéből című program olyan fiatalosra és vidámra sikerült, mint egy gyerekkori születésnap. Megelevenedett a folyóirat korai története Cs. Tóth János, a Tevan kiadó egykori igazgatója humoros előadásában, aztán a szerkesztők meséltek arról, hogyan került a folyóirat később a Békés Megyei Könyvtárhoz, majd a Jókai Színház szárnyai alá. Azután zuhogtak a nagy nevek! A minden fenntartó alatt szabadon működő folyóirat ugyanis olyan szerkesztőkkel büszkélkedhetett a 25 év alatt, mint Darvasi Ferenc, Grecsó Krisztián, Szabó Tibor Benjámin, vagy a jelenlegi gárda: Elek Tibor, Farkas Wellmann Éva, Kiss László és Szil Ágnes. A negyedszázad során megjelent regionális, országos vagy akár világhírű szerzők nevének hallatán meg csak kapkodta az ember a fejét. A fényképes összeállítás igazán reprezentatív: Márton László néz az objektívbe, Esterházy Péter magyaráz teltházas közönségnek, Krasznahorkai László mutatja be a „Báró Wenckheim hazatér”-t, Szabó T. Anna és Dragomán György kettőse beszélget, Bodor Ádám ül olyan tartással, mint nagy keleti bölcsek, Zalán Tibor szőlőt szemezget a Szlovák Tájház udvarán stb.
Zalán Tibor itt épp nem szőlőt,
hanem egy új antológiát szemezget
A visszaemlékezések közül nem maradhatott el a Bárka társadalomtudományi és képzőművészeti tevékenysége sem, a rovatok szerkesztői, Erdész Ádám és Gyarmati Gabriella értékelték a 25 év termését.
Pogácsa, kávé, vidám beszélgetés a fiatal nemzedék tehetségeivel (Karkó Ádám, Szathmári Dominik): nem csak múlt, van jövő is.
„Aki egyszer bárkás volt, mindörökké bárkás marad.”
Eddig 48-an kapták meg a Bárka-díjat, a folyóirathoz kötődő költők, írók, kritikusok. Az ő műveik közül kellett az Emlék egy állapotról antológiába válogatni. A szerkesztők szerint nem volt könnyű feladat szelektálni abból a szövegtömegből, amit a díjazottaknak eddig a Bárkába írtak 25 év alatt. Költők esetében négy verset, írók esetén két novellát, költő-írók esetén pedig két verset és egy novellát juttattak be a szerkesztők ebbe az igazán impozáns kiadványba. Így képződött meg az a szövegegyüttes, ami Elek Tibor szerint jó rálátást nyújt az elmúlt huszonöt év kortárs élvonalára, és amihez Gyarmati Gabriella készített színes mellékletet a Bárkák képzőművészeti anyagából. A bemutatót felolvasás színesítette, Banner Zoltán, Kiss László, Markó Béla, Szil Ágnes, Vári Fábián László, és Zalán Tibor Bárka-díjasok mutatták be műveiket a Körömvirág együttes muzsikájával fűszerezve, a Békéstáji Művészeti Társaság nevében pedig Lonovics László (a Bárka és az antológia arculatának tervezője) és Gnandt János festő, grafikus köszöntötték a folyóiratot az Irodalom és képzőművészet karöltve nagysikerű programsorozatáról készült fotókkal.
A Békéstáji Művészeti Társaság kedves ajándéka
Pogácsa, kávé, befut Csillag Tamás első kötetével (Megtalált ország). Ez pedig már a jelen éppen.
„Negyedszázad egy folyóirat történetében már valami”
Az ünnepi gálaest az ilyenkor szokásos koreográfia szerint zajlik. A szerkesztőség értékeli az elmúlt évet (Banner Zoltán és Farkas Wellmann Éva felolvasásával gazdagítva a részletes leírást), bemutatja a friss Bárka-díjasokat (az antológiában már megtalálhatók), Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatója élénk vakuvillanások közepette átadja a díszdobozos plaketteket, a hangulatot pedig a Békés Banda talpalávalója adja. A többi meg irodalom…
Elek Tibor és Seregi Zoltán között az új díjazottak:
Vörös István, Pécsi Györgyi és Garaczi László
Az idei évben Garaczi László, Pécsi Györgyi és Vörös István kapták a Bárka-díjat. Rövid beszélgetések erejéig betekinthettünk a lemúr-vallomások műhelyébe (Garaczi fel is olvasta készülő regényének, a Hasításnak egy részletét), azután Tőzsér Árpád és Kányádi Sándor monográfusa beszélt a kritikus nehézségeiről (Pécsi Györgyi jelenleg tárcákat is ír a Bárkaonline-ra), végül A Vörös István gép vándorévei-nek költője mesélte el, hogyan képes egyszerre ez a „gép” annyi mindent alkotni.
Természetesen az új Bárka is szóhoz jutott, illetve az új számból Skobrák Máté, Háy János és Lövétei Lázár László, akiknek Bartus Gyula, Szabó T. Anna, Molnár Krisztina Rita és Tóth Krisztina, akiknek Kovács Edit kölcsönözte a hangját. De hallhattuk újra Markó Béla, Vári Fábián László és Zalán Tibor verseit is, és a Papírhajó rovat is képviseltette magát Kiss Ottó mesenovellájával.
Pogácsa, kávé, elköszönés. Már csak annyi maradt hátra, hogy én is…
Boldog születésnapot!
A felvételeket Rácz Katalin készítette, még több kép itt nézegethető.
