Szarka Károly
A történelem halott, az emlékek élnek
Alexa Károly és Ambrus Lajos köszöntése, Írószövetség, 2015. június 16.
Nem hittem volna, hogy pótszékekre is szükség lesz, annyira megtelik az Írószövetség Díszterme a nyár kellős közepén. Vagyis a nyár elején, már ha beszélhetünk még egyáltalán évszakokról: néhány hét leforgása alatt volt már csaknem negyvenfokos kánikula hőségriadóval, és voltak zivatar jégesővel és húszfokos lehűléssel. Éppen kora tavaszias az idő, amikor Alexa Károly irodalomtörténész hetvenedik, illetve Ambrus Lajos író a hatvanötödik születésnapját ünneplik az egybegyűltek.
Hegedűszóra érkezünk a Díszterembe, ahol Kovács Misi és bandája játszik, majd Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke nyitja meg a dupla, mégis rövid születésnapi estet. És nemcsak megnyit, rögtön helyettesít is: a Kortárs távolmaradó főszerkesztője, Thimár Attila köszöntőjét olvassa fel Ambrus Lajosnak címezve. Thimár áttekinti Ambrus pályafutását az Eldorádó című regénytől az esszékötetekig, és nagy tudású, történetekben mindig bővelkedő, de a mesélés mellett másokra is odafigyelő íróként jellemzi Ambrust, és nem érti, ezerféle foglalatossága közül hogy tud mindig mindegyikre időt szakítani. Ambrus ugyanis nemcsak író (és szerkesztő), hanem szőlősgazda és borász is, és nemcsak az emberekről, könyvekről vagy épületekről, hanem a gasztronómiáról, az állatokról és a növényekről is szívesen mesél.
Ambrus Lajos
A másik ünnepeltet, Alexa Károlyt az Orpheusz Kiadó vezetője, Erős Kinga köszönti, megemlítve, hogy a pálinkafőzéssel is foglalkozó irodalomtörténész korunk irodalmi kánonjainak nagy kritikusa, és bár kulturális és politikai elkötelezettsége közismert (alapító tagja volt például az MDF-nek), szerinte kétségtelen az is, hogy a másik oldalon állókat mindig tisztelte. Sajnálatát fejezi ki viszont amiatt, hogy az ő generációja, avagy többé-kevésbé a mi generációnk nem élt át olyan nagy történelmi időket, amelyeknek Alexa tanúja lehetett. Később szóba is kerül az ’56-os forradalom, illetve annak leverése, az esemény, amellyel „meghalt a történelem”. Alexa tizenegy éves volt a szovjet tankok érkezésekor. Családi és szakmai életét tekintve egyéb tragédiákra, komolyabb viszályokra nem emlékszik vissza (bár biztos tudna mesélni ilyesmikről akár politikusként, akár kritikusként), unokájával töltött napjait viszont jó szívvel említi meg.
Alexa Károly
A születésnaposoktól Major Róbert színművész olvas fel egy-egy szöveget, halljuk még Kovács Misi és bandája hegedűit, illetve Alexa Júlia finom zongorajátékát, végül pedig Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke ad át egy-egy emlékérmet és ajándékcsomagot a két ünnepeltnek. Az irodalom mellett ugyanis a hullámos pannon táj szeretete köti össze őket: bár egyikük sem odavalósi, mindketten a Kemenesalját választották otthonuknak, amely a szintén hosszabb-rövidebb ideig ott élő Berzsenyi Dániel vagy Weöres Sándor mellett Hamvas Bélát is megihlette. Ráadásul a szelíd lankák számtalan apró községe közül éppen azon az Egyházashetyén kapott helyet az Alexa pálinkafőzdéje és az Ambrus-féle borászat is, ahol Berzsenyi született. Ha tehát a történelem meg is halt, néhány emlék, például az irodalomhoz kötődök, azért életben maradtak.
A közönség
