Darvasi Ferenc

"Nem vagyok egyműfajú szerző"

Hogy Elek Tibor legutóbbi vendége a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban egy nem mindennapi "alak" volt, azt már a rá aggasztható titulusok sokasága is jelzi: író, költő, kocsmáros, kiadó, szerkesztő, elnök, egyetemi tanár. Nem másról, mint Orbán János Dénesről - továbbiakban: OJD - van szó, akit ha eddig esetleg csupán költőként ismertünk, a beszélgetés után száz más tevékenység kapcsán is megjegyezzük nevét: ő az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, az Erdélyi Híradó Kiadó vezetője, a kolozsvári Café Bulgakov tulajdonosa, és még sorolhatnám...

Hol vannak már a 90-es évek, tűnődhettünk a disputa alatt. Hiszen OJD és társai ekkor törtek be az irodalmi köztudatba az Előretolt Helyőrséggel - ami ma már történelem; úgy is esik szó róla, mint egy olyan fontos állomásról, amely már a múlté. De ennél még visszább is megyünk az időben, mert nem csupán az Előretolt Helyőrségről esik szó, hanem arról, egyáltalán miért kezdett el verseket írni és miért kötött ki hamar a travesztiáknál az est vendége. OJD végig magabiztosan szórakoztatja a közönséget, röpködnek az anekdoták, ebben az esetben is: azt állítja, hogy csupán amiatt fogott versfaragásba, mert "valamivel szerettem volna kitűnni, mint minden 19 éves, aki haza akarja vinni a nőt". És mivel - saját szavaival élve - mindig is "cinikus alkat" volt, jöttek a travesztiák, s az első kötet, a Hümériáda 1995-ben, melynek három hét alatt megszületett versei lírai toposzokat parodizálnak. Az Előretolt Helyőrség létrehozására pedig az sarkallta az akkori fiatalokat, hogy elegük lett a 90-es évek elejéig "tomboló" poros, provinciális transzszilván siránkozásból. Huszonévesen rendkívül unalmasnak érezték az ezen irányzat által sugallt a "mi, erdélyiek az irodalom koldusai vagyunk"-szerepet - nem panaszkodni akartak, hanem küzdeni, harcos fellépéssel nem csupán erdélyi, hanem annál szélesebb körű sikert elérni.

Csupán Sütő Andrással és Remenyik Zsigmonddal mentek szembe, így nem követtek el apagyilkosságot. Olyannyira nem, hogy az idősebb generációkkal is jól meg tudták értetni magukat, sőt, sokat köszönhetnek például annak az őket jelentősen támogató Szőcs Gézának, aki a másnapi békéscsabai esten együtt szerepelt a Székelyföld folyóirat szerkesztőivel, valamint OJD-vel. Nem a filozofikus-, nem az elit-, hanem a szórakoztató irodalom lebegett a szemük előtt eszményképként - amely persze a humora, könnyedsége mellett még lehet elgondolkodtató. Ezért is tűzték zászlajukra Rejtő Jenőt és lettek Előretolt Helyőrség (Rejtőt az akkori kánon lesajnálta, mára változott némileg ez a helyzet, talán valamelyest az erdélyi alkotók szerepvállalása folytán is). És hogy ne név nélkül beszéljek a "mozgalomról", annak fontos szereplői voltak Fekete Vince, Lövétei Lázár László, Sántha Attila, László Noémi és Kelemen Hunor, Románia jelenlegi kulturális minisztere is.

Kicsit azért is tűnhetne úgy, hogy egy irodalomtörténet órán vagyunk, mert OJD 26 éves korára gyakorlatilag megírta eddigi lírai életművét. Felületesen szemlélve olyan, mintha azóta nem is igazán dolgozna. Persze erre a vendég rögtön rácáfol azzal: egyszerűen csak arról van szó, hogy "nem vagyok egyműfajú szerző". Ezt alátámasztja azzal, hogy elmondja, próza, tanulmányparódia, meseregény, filmforgatókönyv is született már meg vagy születendőben van a keze alatt. Elmondja, hogy tulajdonképpen készen van a "misztikus-lélektani pikareszkkel", A Swedenborg kávéház című regényével, csak nem elégedett a végeredménnyel, ezért még egyszer neki fog állni átfésülni a szöveget. A Nemzeti Színház pályázatát megnyerte A magyar Faust című drámájával, melyet Hatvani István debreceni professzorról írt, de ez csak egy színpadi verzió - ebből akar majd drámai költeményt írni. És készülőben van Az igazi Nyugat című munkája is, melyben azt járja körül, a mai világban mennyire tekinthetők érvényesnek az egykori folyóirat szerzőinek eszméi. Nem kizárólag a vers műfaja érdekli tehát, sőt, azt egy kissé meg is unta - na, de azért senki ne essen kétségbe, mert nem annyira, hogy ne írjon költeményeket; a  friss Bárkában szerepel Kosztolányi-ciklusa, mely hosszú idő után az első lírai publikációja.

Hogy az est jó hangulatúra, sokszínűre sikeredett, abban nagy szerepet játszottak a felolvasások. Travesztiákat, amolyan "macsó" szerelmesverseket, Kosztolányi-költeményeket is hallhattunk az erdélyi alkotótól, valamint a Véres képeslap Erdélyből című prózát, mely a székelység toposzait parodizálja ki. De a vendég nem csupán az irodalomról beszél, hisz számtalan dolog érdekli ezen kívül is: szó esik nagy sikerű vállalkozásairól, a Café Bulgakovról, továbbá a Toldi Étteremről, és az ironmen versenyről is, melyen egyszer - irodalmároktól szokatlan módon - ő is el akar indulni. És közben még azt is megtudhatjuk, miért érdemes OJD-vel együtt poharazgatni: mikor Kertész Imre megkapta a Herder-díjat, OJD-t választotta a következő ösztöndíjasnak. Ekkor (jóval Kertész Nobel-díja előtt) a fiatal költő azt mondta az idős prózaírónak, hogy következőleg majd a Sorstalanság szerzőjének Nobel-díját fogják egy ital mellett ünnepelni. "Azóta mindenki velem akar koccintani"- mondja a költő-író, a védjegyévé vált kópésággal, s az elmaradhatatlan mosollyal szája szegletében.