Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Elek Tibor, Szőcs Géza, Orbán János Dénes

Niedzielsky Katalin Klára

Előretolt Helyőrség Békéscsabán

Vendégségben a romániai magyar irodalmat felforgató nemzedék

A kilencvenes évek elején indult erdélyi írónemzedék jeles tagjait és egykori patrónusukat, Szőcs Géza költőt köszöntötte szerdán este a Jókai Színház Vigadójában Elek Tibor irodalomtörténész. A pályájukat a romániai fordulat után kezdő költők, irodalmárok, a régi konvenciókkal szembeszálló és új hagyományt teremtő nemzedék intézményeket teremtett magának, melyek közül legjelentősebb az Előretolt Helyőrség szépirodalmi folyóirat, majd kiadó és internetes fórum. Nevüket mára beírták nemcsak az Erdélyben születő, hanem az egyetemes magyar irodalomtörténetbe is - hangsúlyozta a házigazda, majd bemutatta az öt vendéget. Szőcs Géza, Orbán János Dénes, Fekete Vince, Molnár Vilmos és Lövétei Lázár László Elek Tibor kérdéseire először a kezdetekről, majd a csoportosulás fejlődéséről beszélt, s közben felolvastak korábbi és újabb műveikből.

A  15 éves Előretolt Helyőrség köszöntésén túl több más aktualitása is volt az estnek.  Fekete Vincétől, Lövétei Lázár Lászlótól és Orbán János Dénestől közöl verseket a Bárka legújabb száma, és három tanulmány is foglakozik az erdélyi lírával, prózával, illetve értekező irodalommal. Fekete, Orbán és Lövétei verssel emlékezik meg Kosztolányi Dezső születésének 125. évfordulójáról. Fekete Vince, aki kezdetben a jeles nemzedék publikációit szervezte, nemrég kapott József Attila-díjat, ráadásul április 7-én ünnepelte születésnapját; Lövétei Lázár László immár a Székelyföld megbízott főszerkesztőjeként jött Békéscsabára. A Jókai Színházban április a román kultúra hónapja. A Székelyföld folyóirat áprilisi számát éppen a román irodalomnak szentelte, a 2010-es Székelyföld Évkönyvről pedig recenzió olvasható a friss Bárkában.

- Totális káosz uralkodott a kilencvenes évek elején az irodalomban, a kommunizmus idején mindenki azt hitte, hatalmas nagy művek lapulnak az erdélyi írók fiókjaiban. Aztán kiderült, hogy az erdélyi írók nem írtak, inkább ittak, és üresek a fiókok - mesélte Orbán János Dénes a pályakezdésük időszakáról.  - A Serény Múmia 1993-as indulásával esik egybe a mi időszámításunk, amikor a kolozsvári Helikon folyóirat főszerkesztője rábízta a fióklap szerkesztését Fekete Vincére. Onnantól tíz éven át kéthetente jelentkeztünk két-három-öt oldallal, sokat írtunk, kinőttük hamar a Múmiát. Szerettünk volna több helyet, saját lapot, és elképzelésünk találkozott Szőcs Gézáéval. '95 januárjában jelent meg az Előretolt Helyőrség első száma, nyáron kiadtuk első négy könyvünket, azóta már 62 kötetet, ez a sorozat karolta fel a fiatal erdélyi tehetségeket.

A nemzedék botrányos indulása Orbán szerint annak volt köszönhető, hogy mertek szembemenni a régi hagyománnyal, semmi kedvük nem volt a Reményik és Sütő által fémjelzett, ,,szenvedő irodalmat" folytatni. S a prűd Erdélyben először ütöttek meg obszcén, erotikus hangot, amire a korábbi időkben nem volt példa. A váradi püspök ki is átkozta őket az ifjúság megrontásáért.

- A jelenség lényegét talán Jefferson egykori amerikai elnök fogalmazta meg legjobban. Az emberiség minden nemzedékének meg kell vívnia a saját forradalmát, mert amelyiknél ez kimarad, az úgy válik gyermekből öreggé, hogy közben nem volt felnőtt. Fél évszázadok, évszázadok forradalom nélkül a kollektív psziché számára sivár, eredménytelen időszakok - fogott elemzésbe Szőcs Géza, amikor Elek Tibor arról kérdezte, miért tartotta fontosnak a fiatal nemzedék felkarolását. - Az ezredforduló előtti évtizedekben a magyar köz- és versbeszéd eljutott egy záró pontig, a nagy öregeket eltemettük, a középgeneráció is elért egy számára adott magaslatot, ahonnan már nem volt képes megújulni. S számos más jele is volt annak, hogy valaminek a vége felé járunk. Felvetődött a kérdés: lesz-e forradalom, vagy sem (az irodalomban)? S akkor állt elő ez a generáció, amelyik a várakozásoknak megfelelni látszott - folytatta eszmefuttatását Szőcs Géza. - Ezek a fiatalok rajban jelentkeztek, az igazi tehetségek mindig csapatban jönnek, s így felhajtó erőt jelentenek egymásnak. Valami elkezdődött, s többé nem lehetett úgy megszólalni, ahogyan régen. S a szövegeik nem azért voltak hátborzongatóak, mert addig tabuszavakat hoztak, hanem mert bebizonyították, hogy lehetséges, sőt, kötelező újragondolni bizonyos toposzokat, konvenciókat.

Az Előretolt Helyőrség elnevezés Rejtő Jenőre is utal, de főleg a magyar irodalom erdélyi végvárát jelenti. Lövétei a Helyőrség integráló erejéről elmondta, hogy az a korábbi időkben is igen nagy volt, és ma is érvényes. Akikről úgy gondolták, tehetségesek, és beszédmódjuk illett felfogásukhoz, azokat magukhoz édesgették. Az abszurd írásairól ismert Molnár Vilmos hozzátette: kicsit idősebb szerzőként rangot jelentett számára, hogy ehhez a csapathoz tartozhatott, náluk publikálhatott.

Lövétei hangsúlyozta: a Serény Múmiának köszönheti, hogy odakerült a Székelyföldhöz, ahol recenzióin jól szórakoztak; abból indult ki, hogy a recenzió akkor jó, ha letorkollja a szerzőt.  A lap ars poeticája szerint kulturális folyóiratot kell szerkeszteni, nemcsak irodalommal, hanem mindennel foglalkozni, ami a kultúrával kapcsolatos, tehát színházzal, filozófiával, képzőművészettel .  A Múmiánál, a Helyőrségnél is rendszeresen közöltünk román szerzőket. Ismerjük a nyelvet, le tudjuk fordítani a műveket, legalább ennyit meg kell tennünk egymás kultúrájának megismertetéséért - tette hozzá Fekete Vince utalva a friss román számukra.

Molnár Vilmos azt emelte ki, hogy folyóiratukba a szépirodalom az egész magyar nyelvterületről bekerül, szó sincs provincializmusról. S vállalják a székelység, erdélyi magyarság történelmének kínos, eddig nem feszegetett témáit is. Kétévente adnak ki évkönyvet, a tavalyi szépirodalmat tartalmazott, az idei történelmi anyagból állt össze. Tankönyvnek nevezni talán túlzás, de mindenképp hasznos tanulmánykötet.

Az együttes eredmény számít, ami igazolja, hogy érdemes volt ráfordítani, befektetni ezekbe a szerzőkbe - szögezte le az irodalmi est végén Szőcs Géza. Ugyanakkor elmondta: még nem hozták ki magukból azt, ami elvárható tőlük. A költők a harmincas éveikben elhallgatnak, válságba kerülnek, amit vagy túlélnek, vagy nem. A nemzedék minden tagja jelentős irodalmár, egyéni hangot megütő szerző; Orbántól várható a legtöbb, aki ,,ritka szikrájú költői személyiség" hatalmas belső feszültséggel, amiből nagyszerű művek születhetnek. Ha mégsem, akkor amit eddig írt, az is elég, hogy ne felejtse el a magyar irodalomtörténet. Egy-egy életművet lehet méricskélni, de a mozgásban lévő, élő irodalom mérlegét nagyon nehéz megvonni - ebben egyetértett Szőcs Géza és Elek Tibor, aki a vendégek sokoldalúságát, irodalomtörténeti jelentőségét is méltatta, és zárásként újabb szövegek felolvasására sarkallta őket.