Lovas Lilla
Kakiban tobzódó nyomozati anyag
Adott egy vakond, akit hatalmas atrocitás ér: a földfelszínre érkezve fején huppan egy adag kaki. Felháborodásában azonnal útra kel, hogy kiderítse, kitől származott az „égi áldás”. Idegen terepen, a föld feletti világban sorra veszi a közelében lévő állatokat, mint potenciális elkövetőket. Nyomozása közben gyanúsítottá válik a galamb, a ló, a nyúl, a kecske, a tehén, a malac, akik mind tevőlegesen bizonyítják ártatlanságukat. Nyomravezetői végül a gourmet dagi fekete legyek lesznek. A láncmeseszerűen kibomló szerkezet igazságszolgáltatással, dramaturgiai csavarral zárul. Bár az is igaz, hogy a csattanó nem is csattan akkorát a végén…
Ebben a könyvben minden adott, hogy lektűrnek tituláljuk. A Pagony Kiadó 2013-ban egy 27 nyelvre lefordított német klasszikust hozott be a hazai gyerekkönyvpiacra. Werner Holzwarth szövege Wolf Erlbruch illusztrációival eredetileg 1989-ben jelent meg. Az opust magyarra Győri Hanna a Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére címmel ültette át.[1] A kiadói szándék egyértelműnek látszik:[2] a világ legnépszerűbb és legszebb kakis könyvével szeretné felszabadult nevetésre bírni olvasóit. Tehát a célcsoportot foglalkoztató, a szobatisztaságot tematizáló eddigi bilis könyvek sorát megtörve, nézőpontot váltva humorosan szeretné a végtermék felől destigamtizálni az ürítés természetes folyamatát.[3] A nemzetközi szinten letesztelt, jól bevált képeskönyv hazai debütálása korántsem volt zökkenőmentes, a szülők ízléstelennek, méltatlannak találták a képeskönyvet.[4] A visszás fogadtatásra adott kiadói válasz még inkább megerősíti a kiadói döntést: interjút közöltek Sződy Judit gyerekpszichológussal arról, hogy miért fontos szobatisztaság környékén a kakiról beszélni, hogy a témához való természetes viszonyulás megkönnyíti a gyermekek számára is a váltást.[5]
De hát ennél sokkal több minden van ebben a könyvben. Nyomozós krimi, kalandregény egy képeskönyvben? Miért is ne! Különböző tipikus lektűr műfajok metszetén találjuk magunkat. Tiszta krimi: a sérelmet (bűntényt) ki kell nyomozni, az olvasó a vakond detektívvel és a narrátorral együtt haladva fejti fel az ügyet. Tiszta kalandregény: a hős kiszakad természetes közegéből, veszélynek teszi ki magát, átélt kalandjai felcserélhetőek egymással, csak akkor jut előre, ha társul, és a társak speciális képességeit felhasználja. Szórakoztató, humoros történet: vakondunkat követve egyik gegből (ürítés-akcióból) a másikba esünk. Mondhatni tobzódunk a kakikban. A tabutörés legadekvátabb eszköze ugyanis a humor lehet.[6] Azzal, hogy a tilalom tárgya kontextust vált, és egy játékos forma részévé válik, detabuizálódik. Mi is ez a játékos forma?
A formulamesébe ágyazott ismeretterjesztő képeskönyv telitalálatnak tűnik. A formulamesék, és azon belüli láncmesék szerkezetében az ismétlés meghatározó elem. A kompozíció szervezője a kérdés-válasz alakzatok („Te kakiltál a fejemre?” – „Én? Ugyan már! Én ilyent kakilok!”) és a hozzájuk kötődő cselekvés, a szemléltető mintadarabok ürítése – amivel az egyes állatgyanúsítottak az ártatlanságukat bizonyítják. Az események epizódról epizódra, láncszemről láncszemre, kakiról kakira épülnek egymásra. A visszatérő formula kötött ritmust ad. A felismerhető séma pedig biztonságot nyújt, illeszkedik a célcsoport igényeihez. Az ismétlődő kompozíciót a legyek felbukkanása töri meg. Azt gondolnánk, hogy a történet révbe ért, de jön a csattanó, a vakond visszavág: a hentes kutyája fején, csing – mert itt minden kakinak hangja is van –, ott terem az apró kolbász. A fordulóponttal párhuzamosan a láncmesei szerkezetet és a „kaki-kalapot” is elhagytuk, és Gimesi Dóra szavaival élve egy bosszúdrámába csöppenünk. Mire felfogjuk, hogy mi is történt, hősünk már elégedetten tér vissza a természetes közegébe, a föld alá.
A képeskönyvforma a célcsoporton túl a történethez is illik. Ebben a gyerekirodalmi műfajban a narratív funkciót a kép és a szöveg együttese adja.[7] A kétféle kommunikációs csatorna összjátékát a közöttük fennálló viszony alapján, többféleképen lehet osztályozni.[8] Vakondunk esetében, ha mese irányból közelítek, akkor a verbális-vizuális tartalom kiegészíti egymást: az ismétlődés nem válik unalmassá, a zárójeles narrátor mindig ügyel arra, hogy hangutánzó szavakkal még szemléletesebbé tegye Erlbruch képi világát: placcs csattan a fehér nedves kulimász, zsupszhupsz pottyan a lócitrom, ratatata pattognak a nyúlbogyók, pittpatt bukfenceznek a gombócok, trottyrotty toccsan a lepény, plottytotty zuhan a kupac és csing – de ezt már tudjuk.
Ha ismeretterjesztő vonalat vizsgálom, akkor inkább felerősítő-kifejtő a viszony, vagyis a vizuális narratíva támogatja a verbális narratívát, azaz képileg is pontosítja a különböző állatok végtermékeit. Kislexikon, nem hagy teret az olvasói fantáziának. A képi kompozíciók is a kakik köré összpontosulnak, a hősünket általában lapszélen vagy elbújva, vagy az oldalról kiesve láthatjuk. A vakond a két cselekményelindító lapon kerül középpontba: először, mikor felháborodva áll a vakondtúrás tetején; másodjára, mikor lelepleződik a kutya kiléte. Ő a fokalizátor, folyamatosan egy alárendelt nézőpontból követjük a történetét, és mikor a kutya fölé kerekedik, akkor a képkompozíció nem jeleníti meg. Pedig rajta – és a kutyán – kívül minden szereplőt láthattuk „akció közben”.
Azt hihetnénk, egyszerű „szülőpukkasztó” zsáner ez, ráadásul a célkorosztálynál könnyű sikert ígér a kakitéma. Kivéve, ha tovább ásunk, és benézünk a tabudöntögetés felszíne mögé (alá?). Hányszor vagyunk mi is rövidlátó vakondok? Ki szoktunk állni magunkért? Nagy Boldizsár[9] szerint akár példát is vehetnénk a főszereplőről, akinek ha nem is indul jól a napja, nem hagyja magát, nem törődik bele abba, hogy semmibe veszik, hogy „le van szarva”. A vakond története arra (is) tanít, hogy mennyire nehéz tiszta fejjel gondolkodni, mikor nyakig ülünk a kakikban – legyen az saját dühünk vaksága vagy az életünk során ránk tornyosuló problémakupacok halma. Így talán az önismeretünknek sem volt hiábavaló ez a nyomozás, de a lelkünk már biztos jól járt egy kiadós nevetéssel.
Felhasznált szakirodalom
KOVÁCS Eszter, A csendeskönyvek helye a képes gyerekirodalmi műfajok között = Kép(es) a könyv. Tanulmányok a csendeskönyvről, szerk. VARGA Emőke, Szeged, Gyerekirodalmi Műhely, 2024, 29–47.
Lovász Andrea, Lektűr és gyerekirodalom, Forrás: https://folyoiratok.oh.gov.hu/konyv-es-neveles/lektur-es-gyerekirodalom [2026.05.22.]
Lovász Andrea, Testi ügyek – vicces vagy undi? Amiről nem illik beszélni = Tabu a gyerekirodalomban, szerk. Varga Emőke, Magyar Gyerekirodalmi Intézet, 2021. 47–69.
Benedek Katalin–Kovács Ágnes, Bevezető = Magyar népmese katalógus IX. kötet, szerk. Kovács Ágnes, –Budapest, MTA Néprajzi Kutató Csoport, 1990. 7–33.
Nagy Boldizsár, Mese a szaros fejű vakondról és a macskájába szerelmes királyfiról, Forrás: https://litera.hu/magazin/kritika/mese-a-szaros-feju-vakondrol-es-a-macskajaba-szerelmes-kiralyfirol.html [2026.05.22.]
Ne viszolyogjunk! Interjúnk Sződy Judittal a Mese a vakondról kapcsán, Forrás: https://www.pagony.hu/ne-viszolyogjunk?srsltid=AfmBOooiyIpYM3qiwH03UzAuDpwlhqNZlh4_9CWPEoDGJ2XH icfIsT4I [2025.05.22.]
Maria NIKOLAJEVA, Caroll SCOTT, How Picturesbooks Work? Routlendge, London – New York, 2006.
[1] Werner Holzwarth: Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére, ill. Wolf Erlbruch, ford. Győri Hanna, .első megjelenés: 1989 (Hammer), első hazai megjelenés: 2013 (Pagony Kiadó), korosztály: 3–6 év
[2] A kiadó beharangozóját lásd. https://www.pagony.hu/termekek/mese-a-vakondrol-aki-tudni-akarta-hogy-ki-csinalt-a-fejere-9786155291166 [2026.05.25.]
[3] Kivéve Pernilla Stalfelt Kakikönyv (Vivandra Kiadó, 2006)
[4] Nagy Boldizsár 2013-as kritikájában idézi a felháborodott kommenteket: „Szeretem a Pagony könyveit. A gyerekeim imádják a meséket. Na de ez?!” „Egy mesétől mást várok: építő jelleget, tanulságot, szépséget, aranyos és humoros sztorikat, de nem az övön aluli \\\\\\'poénokkal\\\\\\' szeretném a gyerekem lelkivilágát gazdagítani”; „Kár volt erre papírt pocsékolni!!!” Lásd: Nagy Boldizsár, Mese a szaros fejű vakondról és a macskájába szerelmes királyfiról, Forrás: https://litera.hu/magazin/kritika/mese-a-szaros-feju-vakondrol-es-a-macskajaba-szerelmes-kiralyfirol.html [2026.05.22.]
[5] Ne viszolyogjunk! Interjúnk Sződy Judittal a Mese a vakondról kapcsán, Forrás: https://www.pagony.hu/ne-viszolyogjunk?srsltid=AfmBOooiyIpYM3qiwH03UzAuDpwlhqNZlh4_9CWPEoDGJ2XH icfIsT4I [2025.05.22.]
[6] Lovász Andrea, Testi ügyek – vicces vagy undi? Amiről nem illik beszélni = Tabu a gyerekirodalomban, szerk. Varga Emőke, Magyar Gyerekirodalmi Intézet, 2021.
[7] Képeskönyvekről röviden lásd. KOVÁCS Eszter, A csendeskönyvek helye a képes gyerekirodalmi műfajok között = Kép(es) a könyv. Tanulmányok a csendeskönyvről, szerk. VARGA Emőke, Szeged, Gyerekirodalmi Műhely, 2024, 33--34.
[8] Bővebben lásd. Maria NIKOLAJEVA, Caroll SCOTT, How Picturesbooks Work? Routlendge, London – New York, 2006.12.