Versek
Versek
„És csak álmomban gyilkolok. Többször, / néha ugyanazt az embert. / Megrágom, taposom, / kifacsarom, összetöröm. Sokszor magam is / összezúzott tagokkal ébredek.” Bánki Éva versei a Bárkából.
„Gondolni, / ha muszáj, teli tüdőből, / a szavak mögé. / A térre, a megengedőre, / az ágak köztire. / A láthatatlanra, ahogy / a szél cibálja.” Sirokai Mátyás versei a Bárkából.
„Tanácsokat kapok. / Rám néznek, és máris adják a tanácsokat. / Nem gond ez, adják csak nyugodtan. // Ma például lángosokkal és / lakáshitellel kapcsolatban / kaptam tanácsot. // A lángososat fel is...
„Marsall születésnapja először / aztán keszthelyi horgászat // majd’ a. gy. betiltásképletei / megrendítő halálhíred végül” - Bíró József versei a Bárkából.
„Némaság tölti be / hajódat / orgonád hangjai tartják még / a falakat: / beköltözött oszlopaidba / az örökkévalóság” – Vörös Viktória verse.
„ehhez nem kell semmi különöset tennem, / csak feléd fordulnom, / és arcod ragyogásában fürödnöm, / nyugodtan bontsam ki azt a tiritarka / ejtőernyőt is, beteríti a boltíveket, / és vetődjek le /...
„Bár megfagyni mindenki ugyanúgy / szokott. Minden a végtagokkal kezdődik. / A hideg, s a távolság is konzervál.” Juhász Róbert versei a Bárkából.
„de leteperték / nyakon szúrták / visított vergődött / de fogyott ereje / vérét tálba eresztették / reggelire sütik majd meg hagymán / kész is lett mire megperzselték / öregember volt a hentes /...
„Hátizsákomat, ha elhagyom, / legyen benne / egy játéklabda, / amit a tudtom nélkül / csempészett bele / az Isten.” Fellinger Károly versei a Bárkából.
„Most, hogy vége, és az erő nem hagyott el, / visszatérek oda, ahol találkoztunk rég, / (őszhideg, budai lakások, / a dobokba dagadt délutáni morajlás), / és emlékezem arra a semmire, / ami szilárdabb...
