Gál János Vajna Ádám-paródiája
Történeti ökológia és a keszthelyi halászcéh
Csábított már el maga grófnőt,
szolgálómester Göndöts János uram?
Vajon a téli zárszámadáskor
egy hatalmas fogas ezüst háta
megolvasztja a jeges Balatont?
Nem? Hát akkor annyit mondok: ez szomorú, alig, hanem.
Biz′ nem hallott maga még halász szájából olyat,
hogy szociális konfiguráció.
Pedig mi is azok vagyunk, itt a keszthelyi halászcéhben.
És mégsem érünk huszadmagunkban se fel
egy Festetics grófnő lábához.
Még egy nyamvadt harmadunokatestvéréhez sem.
Látom, untatom. Ha így folytatja, Szolgálómester Uram,
a végén még maga is grófnő lesz.
De hisz′ királynőnek a halak királynője dukál,
Császárnak, ami a császáré.
Nem bámulok, húzom a hálót, Szolgálómester Uram,
csak azon gondolkozom, hogy a keszeg is, miközben fél a sötét mélységben,
valahol megnyugvás neki elnyelődni a fogaskirálynő gégefogai között.
Ha nem, hát beugrom a lékbe
És nyeljen el a balladai homály.
