Molnár Kata
e. h.
Rátalálni valakire, aki megért téged
Antoine de Saint-Exupéry leghíresebb, korántsem csak gyermekeknek szóló regényét, A kis herceget vitte színre a Békéscsabai Jókai Színház társulata Hevesi Fanni rendezésében.
Regények színpadi adaptációjánál mindig izgalmas kérdés, milyen utat választanak az alkotók. Ezúttal egy már létező változatot, Kerstin Slawek szövegét vették alapul, aminek fordítását Radnóti Gerda egyetemi hallgató készítette. Egy friss, lendületes szöveg született így, ami remek alapot teremt a játéknak.
Játékból pedig lesz bőven. Az előadás szinte egy percre sem áll le, a néző csak kapkodja a fejét a színek, formák, dalok, táncok pergő kavalkádjában. Minden mozdulat, minden megszólalás tele van gyermeki játékossággal, amitől őszinte és szerethető lesz az előadás. Ennek fontos eleme a koreográfia, hiszen mi lehetne felszabadítóbb, mint összevissza mászni a játszóteret megidéző díszletelemeken (díszlettervező: Szabados Petra). De nemcsak mászkálnak a szereplőink, gondosan megalkotott koreográfia ez, látszik, hogy Hevesi Fanni, aki az előadásnak a koreográfusa is, nagy hangsúlyt fektetett a mozgásra. A rendezés egyik legnagyobb erénye, hogy átadja azt a felnőtteknek szóló jelentésréteget, ami a regényben megjelenik, de emellett hagyja, hogy a történet önmagában működjön, miközben a színpadi eszközök révén folyamatosan újabb és újabb ingerekkel tartja fenn a figyelmet. Ez különösen fontos egy olyan mű esetében, amelynek filozofikus gondolatai a gyerekek számára talán nehezebben érthetőek. Az előadás szerencsére inkább a játék és az érzelmi azonosulás felől közelít, ezáltal érteti meg a gyerekekkel a gondolati világot.
Ennek a játéknak a közepén pedig ott áll maga a kis herceg (Horváth Bence) aki egy bolygón éldegél kettesben az ő féltve szeretett rózsájával, ám egy napon rájön, hogy magányos, és barátokat akar szerezni magának. Mesébe illő rátalálni valakire, aki megért téged, mondja a rózsájának, majd ezzel a mondattal kezdetét veszi az ő nagy utazása, amelynek során különféle, érdekesebbnél érdekesebb találkozásokban lesz része. Itt van például a Király (Tege Antal), aki egymaga él és uralkodik saját maga felett birodalmában; az Üzletasszony (Nagy Erika), aki egész álló nap csak a vagyonát számolja; vagy a Lámpagyújtogató (Csonka Dóra), aki minden éjjel felgyújtja a csillagokat az égbolton. Hercegünk meg csak utazik és keres, de valahogy sehol sem találja meg azt, amire igazán vágyik: az emberek bolygóját.
Ez az utazás álomvilágra hasonlít a rengeteg színnel, egészen mesebeli atmoszférát teremt a fényjáték, ami végigkíséri az előadást. A jelmezek (jelmeztervező: Wasilewski Laura) is hozzáadnak ehhez a világhoz, hangsúlyos, élénk színeikkel és formáikkal, amik erős kontrasztban állnak az egyszerű vasformákkal, amik a díszletet alkotják. A látványvilág egységét éppen ez a kettősség adja: miközben a tér szerkezete meglehetősen puritán, a színek és a mozgások folyamatosan megtöltik élettel. Így egy olyan szabadon alakítható játékteret kapunk, amelyben a különböző bolygók és helyszínek könnyedén egymásba érhetnek.
Az előadásnak kiemelkedően fontos elemei a zene és a dalok, amelyeket Gulyás Levente jegyez, a dalszövegeket Kerényi Tünde Sára fordította. Organikusan építik a történetet, nem csupán a hangulatteremtés eszközei, hanem aktívan lendítik előre útján a kis herceget.
Ebből a forgatagból aztán nagy nehezen főhősünk eljut a földre, itt azonban először egy sivatagba kerül, ahol egyből egy kígyóval kell szembenéznie. Az eddig szerethetően naiv és mindig pozitív karakter most kezd elbizonytalanodni abban, vajon volt-e értelme elindulni otthonról. Nem volt mégis jobb az ő rózsájával? Ez a mélypont akkor teljesedik ki, mikor egyszer csak találkozik egy másik rózsával, hiszen eddig úgy gondolta, a világon egyesegyedül csak az övé létezik. Hatalmas csalódás ez: mégsem ő az egyetlen? Mégsem volt különleges és megismételhetetlen az ő kapcsolatuk? De hát innen szép nyerni, pont ebből a kiábrándulásból lesz megérintő a felismerés az előadás végére: egyetlen rózsán is múlhat a világ sorsa, mert mindenkinek a sajátja a legfontosabb.
Ezután találkozik első barátjával az út során, egy rókával, aki még nincs megszelídítve. A tőle való elválás érzékenyen érinti, de mennie kell tovább, nem ő az, akit keresett. Útja végéhez közeledve a kis herceg találkozik a pilótával (Nagy Róbert) akiben végre igaz barátra lel, olyanra, aki miatt elindult, azonban pont ez az érzés döbbenti rá, hogy neki a rózsája mellett van a helye, hisz ő volt az első barátja.
A színészek szép összhangban léteznek a színpadon, összeszokott csapatként dolgoznak együtt. A főszereplőn kívül mindenki több szerepet is játszik, amit nagyszerűen teljesítenek., mégis ki kell emelni Horváth Bence kis hercegét, akinek őszinte, gyermeki kíváncsisága és lendülete teszi igazán szerethetővé ezt a karaktert, ezáltal pedig az előadást is, hiszen mégiscsak ő ennek a fő mozgatórugója.
A kis herceg, bár műfaját tekintve zenés mesejáték, minden korosztálynak szól. Pont abban áll a történet lényege, hogy valahol mindannyiunkban van egy kutató, felfedező gyermek, aki csak arra vágyik, hogy kapcsolódjon valakihez, hívjuk ezt barátnak, családnak, szerelemnek. Legelemibb emberi vágyunk, hogy találjunk magunk körül olyanokat, akikkel egyszerűen csak jó. Akiknek a sorsa az egész világot jelenti. És amikor ezt megtaláljuk, az tényleg mesébe illő.
Fotók: Békéscsabai Jókai Színház
