Versek
„akik ismernek, nem lepődnek meg, / tudják, addig nem nyugszol bele a dolgokba, / míg át nem szakítod a falat fejjel, // amúgy persze ez is csak gyakorlat kérdése, / mint minden más.” Jász...
„Ágyás fölé hajolni, / elveszni valaki másban, / a boldogság nem érzés, / de otthon a nemtudásban.” Csapó Angéla versei a Bárkából.
„Látod-e estelek már Oly’ rebegő a világ így / lassul szív s az egyensúly elhagy a botladozáskor” – Zalán Tibor Bárka-indító verse.
„S ott állok mindennap, minden délben, / figyellek, ahogy felém intesz, és másra / figyelsz, figyellek, ahogy boldoggá válsz, / ahogy boldoggá válok a bezártságban.” Karkó Ádám versei.
„Hagyd, a teste végül puszta emlék. / Hídon vitt át, magaddal összekötni. / Nézed, ahogy elindul visszafelé, / átértél, ő összecsuklik, / most enged el.” Csobánka Zsuzsa Emese versei.
„Füst kavarog a homlok körül, / lepkézik a pernye, / ugrál a lélek kis vasas bakancsában, / ordít. / Minden nyelven ordít / a lélek. / Ordít. / Ordít.” Darvasi László versei a Bárkából.
„itt van velünk / bennünk / rólam, aki / a lakás egy távoli szegletében / fekszem kiterítve véresen / a kislányom fejében / közben teát iszunk” – Tóth Csilla versei.
„sebesült vagy, de nem halott, / – rózsaablakodon / csillagok ragyognak / s verítékedből szárnyak nőnek.” Péter Erika versei.
„Kóborolsz a Hajnal negyedben. Pihensz a Fellegvár alatt. / Csak átsuhansz a Sétatéren. Te örök, megcsodált alak. // Szobor voltál és szobor lettél. Ébren voltál, éberebb lettél. / Ezért kell hajnal,...
„Mitől hosszabb A szíve bolondul / kalapál Távolabb harang kondul / Biccent Na tovább Simai Mihály” - Zalán Tibor köszöntő verse.
