Versek




Becsy András
Angyal brigád


Sáncok mélyén tenger tövisbe
fulladt búzavirág,
a szikkadt, köves dűlő
végén bemosdik a brigád,

kinyújtóztatják csorbaságuk
némán az ókaszák,
az útfélre hullott magokon
varjak vívnak csatát,

kombájnok indulnak át
a dús táblákon, betakarítják
most a gabonát,
a konkolyt kévébe rakva

égetik el, az asztag
maradhat csupán. Aratnak.


Az Első kötet előtt lapja

2007. január 18.
Barnás Ferenc tárcáiKovács Dominik és Kovács Viktor tárcái
A gimnáziumigazgató és a főispánFiumei forgószínpad
Csenge Rosner Christensen: A bicikliversenyPetres Kincső: Égetett sziena
Kollár Árpád verseiVerebes Ernő verseiBeszédes István: A visszhang emlékeibenMarkó Bélát köszöntjük
Sándor Zoltán: Sokszor bohócnak álmodom magamKontra Ferenc: GyűjtőszenvedélyBencsik Orsolya: A fogatlanrólAndrásy József: Egy másik élet
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg