Garaczi László
Cioran-dalok
1.
Negyven éve nem
hagyod el a szobát.
Főleg nem nappal.
A nappal megbukott:
a sötétség birodalma.
Dühödt tömeg, csilingelő
villamos. Pokol. Gyehenna.
Este előjönnek odúikból
az alkalmatlanok,
a zseniális vesztesek,
a megoldatlanok:
feldereng az éj.
2.
Hazug propaganda,
jogos paranoia,
sivár gyűlölet.
Beszűkülés, vértolulás.
Nincs több
kérdésem, bíró úr.
Privát delíriumok,
közös furor.
Halálos ellenség,
hű fegyvertárs.
Csíra és tesó.
Álarc és szemellenző.
Cinikus manipulátorok
kreálta zombik,
vak indulatba butult
zseniális idióták.
Lenyűgöző műveltség,
vakfoltok, görcsök,
parodisztikus és
rémítő korlátoltság.
Hülyülése bizonyítékait
úgy mutogatja,
mint utcán a koldus
elvakart sebét.
Nyilvánosság
toborzóiroda.
Tátogó hebefrének
szájából potyognak
a valóság utolsó,
nyálas morzsái.
3.
Többé ne kövesd el.
Emlékezz rá, de
ne gondolkozz róla.
Nem időutazó,
hanem túlélő.
Technikai lavírozás
a lapszusok közt.
Helyrehozhatatlan
és kedvenc.
Újjal tetézed,
ha helyrehozod.
Addig ismételni, míg
fényesre csiszolódik
a használatban.
Érvelési hibák,
tested e hegek
tartják össze.
Nem te követted el
az elsőt, az utolsót
ajándékba kapod.
4.
Kitalál dolgokat,
és nem csinálja meg.
Terveket sző,
és feladja.
Megcsinálja,
de minek.
Kínos ügyek,
macera, és meghal.
Egy kicsit,
és ez jó.
Jó erre gondolni,
jó ez a bátortalan
álmodozás.
Felejts el.
És elfelejti.
Arra se emlékszik,
de mire is, hogy
békésen elfelejtették.
Megjelent a Bárka 2020/5-ös számában.
