Halmai Tamás
Belső utak vándora
Mindennap másik istent
más metafizikát
amit megismert
imádni nekilát
így járja végig
a transzcendencia szobáit
katarzisok kísértik
életfogytáig
minden várja – s mi még!
világgá mondaná
ha majd kilép
a szabad ég alá
A kard alkímiája
Acsai Rolandnak
Mikor a toll kettéhasítja
a csöndet szóra és papírra
se varázsló se vátesz:
az írnok szamuráj lesz
A szerelem Atlantisza
Energiák anarchiája
hajtja a testet tiszta szenvedélyek
s a szerelem Atlantiszába
egy lélekvesztőn visszatér a lélek
Impresszió
Odahagytuk Föníciát
jöttünk Édenből Avalonból
de a mágiás franciák
Fauré Satie Ravel még hazagondol
és nagyobb fény zuhog át próbaképpen
a szemerkélő napsütésen
és jeleket fog Atlantiszból
Debussy és a cisz-moll
Jazz
Atlantisz felett verdes így
a madárban a szív
boldogan bonyolultan
hihetetlennek bizonyultan
s gyönyörüen
hetedhétrét próbás ütem
Blues
Másfél akkord
más alkalmakkor
fél se
de soha olyan dallam
hogy a világ fájdalma
bele ne férne
Nirinjan Kaur énekel
Madárnyi repülés elég
hogy ne zuhanjon le az ég
Katarzis
Aki a világból kilát
s emlékszik minden életére
tudja hogy a világ
egy katarzis kiterjedése
Karnevál
Mindig ha a térbe kilép
arcot arcvonást ölt magára
személy lesz és személyiség
épp csak a lelkét hagyja hátra
milyen merev milyen magányos
akár a többi
míg eljön a nap mikor önmagához
késő lesz hazajönni
Megjelent a Bárka 2016/6-os számában.
