Fecske Csaba versei



Telünk

sose tudhatjuk ámbár sejthető
milyen lesz majd eljövendő telünk
fázni fog a pilises fejtető
vacsoraidőben nem szenvedünk

bármi történik új és meglepő
és minden történet csak nyer velünk
talál magának munkát az idő
telünkkel szépen mi is eltelünk

ha mi nem lennénk mit venne elő
hol kíntól hol gyönyörtől reszketünk
szemünkben már a hó sötétje nő

csenevész kis füstfoszlány lesz nevünk
amint egy túlhevített agyvelő
krematóriumába tévedünk

Megmarad-e valami

sietünk október vége máris
hosszú céltalan esők a vak nap
szemedbe kap felsikolt egy ablak
üvegén ha ősz ha tél volt nyár is

néhány levél zörög még a fákon
képek miket elejt majd a tudat
leválnak róla mint a vakolat
de ha nincsenek is ott én látom

őket belőlem van minden amim
csak van ekképpen minden enyém
rejtőzve lenn a mélyben mint a szén

a gyönyör bányássza ki vagy a kín
ha egyszer felhagy velem a remény
megmarad-e belőlük valamim

Fecske Csaba további versei a Bárka 2007/2 számában

Kapcsolódó:

A szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Podmaniczky Szilárd verse
Varró Dániel verse
Kiss Ottó versei

Főlap