Ughy Szabina

Idegen test

It was a beautiful night,

mondja, és én hallgatok.

A többire nincs közös szavunk,

angolul mindketten úgy ahogy.

Állunk a Jászai téren, látom,

amivé most engem képzel,

hozzáigazítom az ujjam, a szám,

legyen akkor ez ilyen egyszerű.

Magyarul szeretni úgyis nehezebb.

Aztán az első villamos, a Duna

a sorra kialvó utcalámpák,

ahogy a test idegenségére ébred

botorkálva a nyíló sávon.

Jó így is, a tisztuló vonalak közt,

kísérget a sor: komoran feloldoz,

forog a szó önmagára találva,

zár szavakba újra a nyelv,

komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,

a többit úgysem lehetne lefordítani.

Karcolt lemez

Valamit mindig nálad hagytam:

hajcsatot, bérletet, egy pulcsit,

vagy kölcsön kértem tőled

egy CD-t, öngyújtót, könyvet,

hogy legyen mi miatt újra látni.

Így gyűlt össze ez a pár csokipapír,

az első elhasznált óvszer doboza,

parafa dugó, belépő meg számla.

És itt van ez a szó, fényes heg.

Kattogva meg-megakad bennem

a lépcsőfordulónál, két megálló között,

vagy a sorok közti fehér sávokban,

mint egy ütem a  végtelenített lemezen.

Pedig volt rajta valami szép is,

ideális háttérzene síráshoz vagy szexhez,

de a gép csak annyit ír ki:  CD not read.

Itt is b...

ITT IS B...  - olvasom a liftajtón.

A földszintig gondolkodom, hogy vajon

rögtön utána, vagy csak másnap írtátok-e fel.

De végül is lényegtelen,

az elmúlás kényszere, hogy valami mégis legyen.

Így lett a múlt idő és a kijelentő mód,

véges számú morféma, jel és rag,

bennük győzi le a halált a bőrhöz tapadó, hideg fémlap,

a remegő térd, a légszomj, és a szerelem.

ITT IS B...- érek hozzá a lakáskulcs karcolta recékhez,

leszek én is az férfi és az a nő, feszítő kényszer,

valahova bevésett üzenet.

 

 

Megjelent a 2010/4-es Bárkában.

 

 

---