Szálinger Balázs

Városépítők

Körbejárok majd valami rétet,

Léptékeiben egyedülállót

A másoké-volt-de-senkiföldjén,

Te addig hímezz valamit, jó lesz?

Összehordok majd ezeregy tömböt

Bontott téglákból; körültekintőn

Fertőtlenítek, igen, s te addig,

Te addig furcsa mintákat rajzolj.

Színeket szöktess egymásra, bátran,

Hitesd el minden színnel, hogy meglesz,

Meglesz a párja, velem ne gondolj,

S mire fölnézel, meglesz a város.

Ott fog majd állni a senkiföldjén,

Csillagalapra vonva, a felhők

Alsó habjait sárgára festi

Egy jól kigondolt városi élet.

Melynek ezernyi ördöge támad,

Mely a gyalázat ágyának áll majd,

Melyből nyögés és félelem árad -

Te csak rajzolj, és ne gondolj ezzel.

Körzeteinkben gyilkolni fognak.

Az állomásnál boldogtalanság

Virágzik majd, és parkjaink lesznek

Elszenvedői a forgalomnak,

Féregjáratok kelnek a mélyben,

S az alvilági csatornák mind-mind

Ezer csattogó patkányt terelnek

Egybe alattunk, akik motoznak,

Legszebb éjeink csöndjét feszítik,

Legszebb álmaink habját harapják,

Szép szavainkat mind elhasználják,

De te csak hímezz, hímezz, ne nézz fel.

Nem kell látnod, hogy fegyverben állok,

Lapát és villa lesz a kezemben,

Zsebemben méreg, penge a számban,

És visszanézek rád, ahogy rajzolsz.

Nem is kell látnod: pöttyök követnek,

Vérpiros pöttyök, amerre járok,

Embered indul, minden nap indul,

Mert ki álmodik: védi az álmot.

S egy nap elkészül az, amit hímzel,

Körbetekerjük vele a régen

Visszhangtalan és korcs senkiföldjét,

S azt mondjuk: igen, várost akartunk.

Akkor már élet robog alattunk.

Megjelent a Bárka 2010/3-as számában.

Pécsi Györgyi kritikája Szálinger Balázs M1/M7 című kötetéről

 

---