Géczi János
Ostende és Ostia-song
A medvék Annájának
Mit tehet, ha tengeren él
úgy mondják, a tenger népe.
Kelethez tart a világvég
odatették Ostendébe.
Mit tehet, ha tengeren él
beszélik, a tenger fia
végtére is nem ér vízhez
fekszik a partján Ostia.
A rövid életnek kettő
miként tengernek a széle.
Kelethez avagy nyugathoz
érsz el, ott a beszéd széle.
Keletre ha bukkansz, ottan
találsz vissza a végére
ha nyugatra lelsz rá, akkor
visszaérsz a kezdetére.
Ahogy a széles életnek
a lelkes tengernek vége.
Kavicsmeleg szó a szájban
ha volt, attól nincs beszéde.
Fogak között megszűrt a szó.
Az üres polcra bámul az
áruminta. No, ja. Na, jó.
áruból a minta. Na, jó!
Ostende, Ostia, adieu.
Makula
Amikor megláttam magamat ebben a rút
emberformában
megsirattam valódi lényemet.
Ne hagyjon a nap tetőled távol.
Féltékeny voltam a szélre miattad
mert dőlsz hozzá
hogy elölről ér hozzád s máris körbeölel.
Szemed alkoholja
lángol, csupa kék szín.
Tekinteted pedig, mintha szóból lenne
panaszát a tinta beszédére bízza.
A rózsa palackjából illat árad, gomolyogva
ifrit az Ezeregy éjben
s mire kitódul mind
te leszel belőle!
Hiszen makulátlan vagy, mint a fehér ezüst.
Lettél mese, mely nappal nem olvasható
könyv, amely gyilkol, ha felnyitod
a lapjait s betűkre széteső.
Hát miképpen, hogy
a Napot és a Holdat egyesíted
mint az égbolt, amiként ha forog;
a fény, amelyre kettő nevet
is adtál történetünkben
melyet nekem mondasz,
az olthatatlant és hunyhatatlant?
Mi ez a história, amelynek
egyként anyja és apja vagy?
Apró, mint a szív, s csontszínű
magvak a málna szívében.
Ahogyan a rózsa, ez is piros.
Szemfehérje a szemfeketét
veszi így körül nevedet e nap.
Tarts meg engem s téged én is megtartalak.
Két képeslap
1.
Bár fehér pihetoll nőtt ki
s tükörként csillog a tengeri só
vihar jött, nagyléptű, bő kabátban.
Félnek
ujjong mégis a kert gyepén a sánta rigóban az egyik
a japánbirsben a másik angyali ének.
2.
Apálykor
a lábnyomomtól
elhátrál a tenger
hagyja hogy éljen fél napot
majd nagy nyelvvel jön
a fövenyről lenyalja
a nap mai söréről
a holnapi sörhabot.
Megjelent a Bárka 2010/2-es számában.
