Prózák
„Kiveszem a tekercset, elvágom a huzalt, szorítom, hogy le ne bomoljon, a csévén áthúzom a szálat, fogóval megfeszítem, visszahajlítom, kész. Berakom a tálcába.” Oberczián Géza novellája a Bárkából.
„Már vagy három hete nem mehettem sehová. Így aztán ráértem órákon át feküdni a fal felé fordulva, egy kicsi zsebtükörrel. Mindig a szememet néztem csendben, figyelmesen.” Izer Janka prózája.
„Mi történt a nőkkel, akikért hevültem, akiket szerettem, és akik elhagytak, akik viszonozták az érzelmeimet, és akik figyelemre sem méltattak, akiket megkaptam, és akik nem adták magukat, akiket...
„Sőt, az is lehet, hogy amíg én a rosszaságon gondolkodtam, addig megérkezett Apa, és már rég ott ülnek a nappaliban és engem várnak. Gyanúsan csendesek, nem is veszekednek vagy csókolóznak. Biztos...
„A tanítónő egy rajzlapot tolt az édesanya elé, amelyen egy kerekded formájú sárga fej látszott. A fej arcán két apró fekete szem virított, de azon kívül se haja, se füle, se orra, se szája nem volt.”...
„És ugye maga azt hiszi, hogy szörnyűségesen utálom a maga darabját? Hogy azért mentem el a Szomoryból az előadás közepén? Hát nem! Maga nem olyan jelentős író, hogy utáljam a darabját.” Márton László...
„Nagyi arca eltorzul, sír. Óhatatlanul beleképzelem magam az ő helyébe tizenhat évesen, ahogy a fűzfák ágai mögött látta az apja tragédiáját.” Molnár Lajos novellája.
„Édesanyám nemcsak bigott katolikus, azaz mindenek fölött Isten-hívő volt, de ugyanilyen meggyőződésesen babonás is. Ezzel kinőtt környezetéből, s csak ő tudta (de még inkább ő sem tudta), hogyan...
„Ha a fiamat szólítom, először véletlenül a húgom nevét mondom ki. Aztán a feleségemét, apámét, anyámét, néha még az is előfordul, hogy pár szomszéd nevét is elhadarom egymás után, míg rátalál végre...
„Nem akartak beengedni Kelet-Berlinbe. A szocialistába. Engem, a Magyar Népköztársaság polgárát. Nem ki, a nyugati szektorba. Be, a keletibe. Erről szól ez a rövid történet. És a berlini fal...
