Papírhajó - Primér/Primőr

 Pet___Amy.jpg

 

Pető Amy

Születésnap

 

Ma nagy nap van: Gréti születésnapja!

Gréti reggel arra ébred, hogy az egész lakás fel van díszítve. Anya azt mondja, szülinapi manók jártak itt, és kidíszítettek mindent.

Gréti boldog, anya inkább ideges. Sok vendég érkezik, és szalad az egész ház, és még ebédet is kell főzni. Anya tortát is süt, mert úgy az igazi. Apa szerint inkább az lett volna az igazi, ha mindenki étterembe megy. Anya takarítás közben rálép egy legókockára, akkorát kiált, hogy Gréti és apa aggódva rohan a nappaliba.

Később a konyhában odaég a hús. Gréti tátott szájjal nézi, mert annyira füstöl, mint a kémény télen, és fura szaga is van. Anya szeretné, ha apa lemenne a boltba egy újabb adag húsért. Apa inkább kinyitja az ablakot, és pizzát rendel. Anya már a tortát díszíti, ez nem füstöl, de később világítani fog, mert lesznek rajta gyertyák.

Megérkeznek a vendégek. A sor elején nagyi, nagyapa, utána Hanna néniék, Nóra néniék és a gyerekek. Gréti nagyon örül, mert mindenki kezében kis csomag van, az ő ajándékai. Szerencsére a rokonságnak ízlik a pizza, és tetszik a torta is. Gréti elfújja a három gyertyát, és kíván valamit: azt, hogy az egyik zacskóban az az illatos sütibaba lapuljon, amire már annyira vágyott.

Gréti ajándékokat bontogat. Nem találja a sütibabát, de még hátra van egy virágos doboz. Izgatottan kinyitja, és megpillantja a babát. Pont olyan gyönyörű, mint az áruházban, ahol titokban kétszer is visszaszaladt, hogy elbúcsúzzon tőle. Most nem kell búcsúzkodnia, mert vele lesz mindig, ezentúl akár vele is alhat. A sütibaba olyan illatos és csodás, hogy nem lehet vele betelni! Anya sem tud betelni azzal, ahogyan Gréti örül ennek az illatos és kicsit odaégett napnak.

 

 

Á, dehogy!

 

Gréti megtanulta, hogy nem minden az, aminek látszik.

Nagyapa vasárnap délelőtt elaludt a fotelban, még hortyogott is, elég ijesztően. Felébredt, kinyitotta a szemét, Gréti pedig megkérdezte:

– Nagyapa, jót aludtál?

– Á, dehogy aludtam, nem szoktam én napközben aludni! Csak pihentem pár percet, és közben behunytam a szemem – felelte felháborodottan nagyapa.

Nagyi legutóbbi látogatásakor gyakran tüsszentett, amikor Grétivel játszott, és állandóan az orrát fújta.

– Nagyi, te most beteg vagy? Elmész a doktor nénihez?  – faggatta aggódva Gréti.

– Á, dehogy! Legalább harminc éve kutya bajom sincs, ez csak egy kis nátha. Nem kell ide orvos – legyintett nagyi.

Anya egyszer takarítás közben talált egy fényképalbumot, amit könnyes szemmel lapozgatott.

– Anya, te most sírsz? – tudakolta együttérzően Gréti.

– Á, dehogy sírok, csak meghatódtam egy régi emlék miatt – nyugtatta meg anya, és megtörölte a szemét.

Apa az oviból hazafelé furcsa kifejezést használt a volánnál.

– Apa, te most csúnyát mondtál? – kérdezte kikerekedett szemmel Gréti.

– Á, dehogy, csak megdicsértem azt a bácsit, mert nagyon ügyesen vezet – felelte félmosollyal apa, és közben megvakarta az orrát.

De Grétinél a dolgok pontosan azok, aminek látszanak:

Ha sokáig behunyja a szemét, akkor biztos alszik.

Ha könnyek csorognak le az arcáról, akkor biztos sír, és van valami baj.

Ha sokat tüsszent és folyik az orra, akkor anya biztos elviszi a doktor nénihez, ahol biztos kap egy újabb matricát.

Ha pedig új szót használ, és anyának jól láthatóan felszalad a szemöldöke, akkor biztos, hogy az a szó olyan csúnya, hogy örökre el kell felejteni.

 

 

Hasznos holmik

 

Dédi mama már nagyon öreg. Annyira, hogy naponta legalább hárman megjegyzik, mennyire jól néz ki: például reggel a sarki boltban a pénztáros, délben a postás és délután a gyógyszertárban Irénke néni. Dédi mama szerint, ha ezt egyre többen mondogatják valakinek, az már az öregség biztos jele.

Régen, amikor fiatal volt és nagyon csinos, a férfiak kisebb sóhaj kíséretében megfordultak utána az utcán, a nők irigykedve bámulták, a gyerekek pedig áhítattal nézték, de senki sem ment oda hozzá, hogy azt mondja: Nagyon jól tetszik kinézni!

Dédi mama haja fehér, az arcán annyi vonal fut szanaszét, hogy senki nem tudná megszámolni. De amikor nevet, még most is gurgulázva teszi, és a szeme is ugyanúgy csillog, mint egykor.

Dédi mama szereti a vicceket és az ajándékokat. Az előbbit alaposan megjegyzi, az utóbbit gondosan elteszi. Van egy ódon, tölgyfa ruhásszekrénye, abban sorakoznak szépen a dolgai:

Az új papucs, amit a születésnapjára kapott – mert egyszer még jó lesz, de nem most, mert a réginek még semmi baja.

A kasmír pulóver, amit karácsonyra kapott – mert egyszer még jó lesz, de nem most, mert a kedvenc kardigánja egyszerűen elnyűhetetlen.

Az új hálóing, amit a névnapjára kapott – mert egyszer még jó lesz, de a mostani pizsamájánál egyelőre nincs jobb.

A meleg takaró, amit pár éve kapott (már nem is emlékszik milyen alkalomra) – mert egyszer még ez is jó lesz, ha a régi pokróc, amit még a dédi papa használt, megadja magát.

És akkor még nem beszéltünk a bonbonrengetegről, ami halmozottan fordul elő abban a szekrényben. Van mindenféle praliné és többféle csoki is. Dédi mama szerint egyszer még ezek is jók lesznek, például, ha vendégek jönnek, lesz mivel megkínálni őket.

De vendégek egyre ritkábban jönnek. Nagyon fontos dolguk van: például egész nap nézelődnek és vásárolgatnak, hogy legközelebb újabb hasznos holmival tudják meglepni dédi mamát, aminek újra nagyon fog örülni.

 


 Főoldal

2020. január 28.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png