Tóth Krisztina
Születésnap
Ma van a születésnap,
mikor anyunak szülni kellett.
Nekem most nem kell szerencsére,
engem csak ünnepelnek.
Ha egyszer gyerekem lesz,
gondolnom kell majd arra,
hogy én is szüljek, hadd legyen
neki is szülinapja!
Nagymama neve napja
Fel kell öltözni szépen
a szúrós kardigánba,
az ünneplős cipőbe,
a kapucnis kabátba,
nem lenni nyűgös, álmos,
csatot betűzni hajba,
megyünk a nagymamához,
kinek névnapja van ma.
Csatot nem venni szájba!
Kapucnit nem letolni!
Megyünk a nagymamához,
virággal névnapolni.
Megyünk a szűk cipőben.
Milyen lassan, te jó ég!
Azért nem szóltam otthon,
mert akkor nem nyomott még.
Virágot vinni illik,
csatot nem venni szájba,
kapucnit nem letolni,
nem lépni vízbe, sárba.
Ma van a neve napja,
megyünk a nagymamához,
aki a szűk ruhákból,
engem ott majd kihámoz.
Megyünk a nagymamához,
lehet majd enni nála,
dévédén nézni filmet,
míg a sütit csinálja.
Lehet majd kézzel enni,
ha a filmet berakta,
nála mindent szabad, mert
ma van a neve napja.
Torta-vers
Amikor az ember egy éves,
a tortát megenni de rémes!
Szétkeni csak tenyérrel az asztalon,
nincs benne nagy élvezet, ezt mondhatom.
Amikor az ember két éves,
a tortát megenni veszélyes:
egész arcát belefúrja a krémbe,
így kerül a tejszínhab a szemébe.
Amikor az ember már három,
minden megváltozik, barátom!
Felnőtt széken tortát enni egész más!
Villát használ, aki majdnem óvodás.
Amikor az ember négy éves,
szalvéta is jár az evéshez.
Egyedül kell elfújni a gyertyákat,
nem egyet és nem kettőt és nem hármat!
Amire az ember öt lesz már,
végtelen a disznó-ötlettár.
Amikor a nagyi figyel csak oda,
belefúr az ujjával a csokiba.
Hanem amire az ember hat,
az a sok nevelés már mind hat!
Alagutat a tortába nem csinál,
tányérjáról maradékkal megkínál.
