Kiss Ottó:
Apa dalol
Apa dalol,
lallala, lállálá,
ezt hajtogatja folyton,
olyan régóta,
hogy már nem is tudom,
miért kezdtem el a sírást,
de folytatom,
mert apa is folytatja,
lallala, lállálá,
látod, neked dalol apa,
hogy megvigasztaljon,
mondja közben néha,
aztán csak dalol tovább,
annyira hamisan,
lallala, lállálá,
hogy hiába akarom,
nem tudom
abbahagyni a sírást.
Apa mindent megold
Apa mindent megold,
gyurmából kutyát csinál,
dobozból ruhásszekrényt,
kirakja az összes kirakóst,
visszanöveszti a lufit,
apa mindent megold,
szétjavítja a legót.
Apa hóembert gyúr
Ez porhó,
ebből sajnos nem lehet.
Apával szőnyegeset játszunk
Este, amikor apa elrakja a játékokat,
összegyűröm a szőnyeget,
apa meg kisimítja,
ezt játsszuk,
mert apa sosem akarja összegyűrni,
csak mindig kisimítani,
ezért aztán nekem kell összegyűrni.
Apa régi fényképeket mutogat
Emlékszel,
kezdi apa,
amikor régi fényképeket mutogat,
ez akkor készült, amikor
hazajöttél anyával a kórházból,
ezen meg babakocsizol apával,
itt álltál fel először egyedül,
ezen kavicsozunk a játszótéren,
itt meg először szánkóztál,
itt hógolyóztál,
emlékszel,
kérdezi apa, és mosolyog,
aztán elkomolyodik és szomorú lesz,
de én akkor sem emlékszem egyikre sem,
mert amikor először hógolyóztunk,
még csak kétéves voltam,
de hát ezt nem lehet neki elmondani,
mert akkor megint szomorú lesz,
inkább melléd alszom, apa, jó,
kérdezem, és odabújok hozzá,
akkor végre megint mosolyog,
és megsimogatja a fejem,
és nem mutogat már több fényképet.
