Könyvet a szórványba!
A könyvszekrényünkben, a polcokon sok olyan könyv van, amit várhatóan 1-2 éven belül nem fogunk elolvasni (vagy újraolvasni). Hasznos lenne, ha odaajándékoznánk ezeket azoknak a magyaroknak, akik egy idegen nyelvi és kulturális tengerben élnek, és nehezebben jutnak magyar könyvhöz. Természetesen csak igényes, irodalmi értékű könyvet szabad küldenünk.
A határon túli magyarság létszáma rohamosan csökken, magyar nyelvi ismeretük sokszor vészesen hanyatlik. A vegyes házasságokban sokszor már románná, vagy szlovákká válik a gyermek, de az is előfordul, hogy – bár mindkét szülő magyar –, otthon mégis a többségi nyelven beszélnek a gyerekkel. Néhány hete elmondták az egyik partiumi városkában, hogy a magyarok aránya már csak mintegy 8%, kb. 900 fő. A kb. 200 könyv, amit most vittünk ajándékba, csepp a tengerben, de mégis hozzájárul a református egyház és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által támogatott kis magyar könyvtár indításához. Ugyanis e kisvárosban az utolsó magyar iskola 1967-ben megszűnt, a városi könyvtárban pedig nincs magyar állomány.
Hogyan is juttassuk el a magyar könyveket a határon túlra, hogyan lehet megszervezni a gyűjtést, és hogy lehet az igényeket felmérni?
A lebonyolításhoz az internet lehetőségei nyújtanak segítséget. Létrehoztunk egy honlapot: www.konyvetaszorvanyba.hu néven, melyet gyulai fiatalok kis csapata működtet. A honlapon egy űrlap kitöltésével megjeleníthetik igényeiket a határon túliak. Magyarországon pedig azok a vállalkozó szellemű magánszemélyek és intézmények, akik a honlapon látják a kérés megjelenését, ha indítékot éreznek, összeszedik a könyveiket, felveszik a kintiekkel a kapcsolatot, és útnak indulnak. Magyarországon esetleg a különböző intézmények, önkormányzatok, egyházak is segítséget nyújthatnak e munkához.
A környező államokba került magyarok számára az egyházak és néhány magyar szervezet jelent szervezett erőt. Ezek felhívhatják a figyelmet erre a lehetőségre.
Természetesen más módszerek is elképzelhetőek, akár egyszerűbbek, vagy könnyebben kivitelezhetőek: ha például családi vagy baráti kirándulásra megyünk kocsival a Kárpát-medence valamely szép vidékére, vihetünk magunkkal esetleg előzetes megbeszélés nélkül is 1-2 doboz könyvet. Ha megállunk a szórványterület egy-egy kis községének templománál, a parókiánál, és ott magyar a lelkész, valószínűleg ott hagyhatjuk a könyveket. Van, aki jobban szereti a gondos előkészítést, és kirándulás esetén is előre megpróbálja felderíteni az érintett terület parókiáit az egyházi szervezeteken keresztül (előnyös lehet a magyarországi saját parókiánk segítségét kérni).
Könyveim átvizsgálása közben némi tapasztalatra tettem szert, néhány szempontot máris leírok. Nagyon fontos, hogy gyermek-, ifjúsági és meséskönyvet is vigyünk, amennyit csak tudunk! A gyermek a legérzékenyebb, legfontosabb korban találkozhat a szép képes könyvekkel. A szülő már 3-6 éves korban felolvashat magyar meséket (később pedig ifjúsági könyveket). A kisiskolás aztán pontosan akkor folytathatja majd a magyar nyelvű olvasást, amikor az idegen nyelvű iskolába bekerül. Szerencsés esetben így anyanyelvén, magyarul ismerkedik meg a szellem világával, vagy „tanulja újra” felmenői nyelvét. Sok minden dől el ezekben az években!
Amikor nézegetjük a könyveinket, nehéz a döntés, nehéz a könyveinktől megválni. Azonban föl kell tenni magunknak a kérdést, hogy arra a bizonyos könyvre biztosan szükségem lesz-e még? Vajon a gyermekem, unokám, barátaim számára lényeges lesz-e az, hogy azt a bizonyos könyvet a családi kis könyvtárból kaphassa kézbe? Ha úgy érezzük, hogy igen, akkor tartsuk meg azt a könyvet! Ha mégsem, irány dél-Erdély, a Felvidék, Délvidék. Sok helyen csak 4-5 vagy 40-50 magyar él, vagy pedig egyetlen kérelmező család. Mindenki számít!
Az elképzelésem a következő: a honlap önmagában könnyen megtalálható, figyelmet kelthet, hiszen egy Google-keresés során akár a „szórvány”, akár a „könyv” szavakra megjelenhet a lap. Ezen túlmenően levelet írok majd magyar lelkészeknek, és a világi magyar szervezeteknek, hogy karolják fel ezt a mozgalmat. Én mindenesetre válogatom a könyveimet! Bevallom, hogy a gyermek- és mesés könyvekkel még nem állok elég jól. 1-2 barátom már a honlap ismerete nélkül, egy szóra jelezte, hogy lennének könyvei, egy másik idős tanárnő pedig azonnal felajánlotta a Jókai-sorozatát, ami eddig a padláson volt.
Az adományozás, kiszállítás, kapcsolatkeresés tehát nem „központilag irányított” lesz. A „Könyvet a szórványba!” mozgalom alapja az egyén!
Jó lenne, ha a könyvszállítás nem csak egy kampányt jelentene, hanem folyamatos gyakorlatot.
Dr. Pocsay Gábor presbiter
nyugdíjas orvos, Gyula
