Elhunyt Károlyi Fülöp Béla
November 9-én hajnalban, 74 éves korában elhunyt (Károlyi) Fülöp Béla költő, közíró, iskolaigazgató, a Békés megyei kulturális élet egyik meghatározó személyisége.
(Károlyi) Fülöp Béla 1939. július 23-án született Kolozsváron.
1949-ben a család Nagykárolyba költözött. Érettségi után 1956-ban szakmát tanult, vasöntő és formázó lett, s közben megtanult egyszerűbb munkákat végezni az esztegapadon. Közben felvételizett Kolozsváron a jogtudományi egyetem levelező tagozatára, ahova felvételt is nyert. Három évet végzett el a jogon, aztán abbahagyta, mert közben a Bolyai egyetemet egyesítették a román Babeş-sel, ahol a használt nyelv a jogon csak a román lehetett…
„Életem negyedik állomása Bukarest és ismét Kolozsvár lett. Elég korán kezdtem írni újságoknak, s így egyszer kerestek (Henkel Tibor főszerkesztő), hogy lennék-e újságíró! Olvasták írásaimat az Előrében és a Falvak Dolgozó Népében. 1958-ban Bukarestbe kerültem, egy gyermeklapnál (Pionír) lettem szerkesztő-riporter. Ez nem csupán új kihívást és szakmát jelentett, hanem számos barátot. (Forró László és családja, Matei Nelly és férje, Nick, Szilágyi Domokos barátsága, Marin Sorescu, Lászlóffy Csaba, Lazics), és ott volt egykori osztálytársam Károlyból, Tóth Karcsi egyetemistaként, kivel bebarangoltuk Bukarest minden zegzugát.”
1961 és 1967 között a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem filológia karán tanult, ott szerzett magyartanári oklevelet.
„Az ötödik állomás Orosháza. Nagy váltás volt a vándorlásban, hogy országot cserélek, más élettérnek. Erdély helyett Magyarország, Orosháza, hova úgy kerültem, hogy 1958-ban Orosházára utaztam, megismerni egy lányt: Szabó Gyöngyike Lenkét. Aztán ebből házasság lett, s eljött Erdélybe élni. Itt született Csaba fiam Nagykárolyban. 1969-ben hontalanként (állampolgárságomat elvették) átköltözhettünk Magyarországra. Orosháza lett új életterem, ahol hamar megtaláltam a helyem. Csorvás után Orosházán is a kulturális életben kaptam helyet, s ott lett a megélhetésem és kibontakozásom bázisa. (Művelődési ház, mozi. TIT.)1974-ben Keller József igazgató úr egy május közepi napon megkérdezte:
– Jönnél-e tanítani a Táncsicsba?
– Örömmel, mondtam, s augusztus 7-én hivatalosan is Táncsics magyartanára lettem. Ezzel életem új szakasza kezdődött el, amely sok örömöt hozott nekem, s számos tanítványommal értem el országos sikert is, de az egyetemi felvételik általában biztosak voltak. Nagyon szerettem a tanítást, a tanárkodást, élveztem a magyarórákat. Jó diákjaim voltak. Jó szívvel emlékszem reájuk, s hogy ők is tiszteltek: bizonyíték, hogy mostanában a több év utáni osztálytalálkozókra mindig meghívnak, ahova el is megyek.”
1974-től volt a Táncsics Gimnáziumban magyartanár, csakhamar igazgatóhelyettes, majd igazgató, legvégül címzetes igazgató lett.
Munkásságáért Táncsics-díjjal is jutalmazták.
Kulturális tevékenysége mellett számtalan könyve jelent meg, többek között:
Ízes Orosháza
Gyopárka tündér meséi
Amadeus Kávéház. Kisvárosi történetek
Orosházi libalakoma
Gyöngyfalvi mesék. A csodálatos körtefa
Orosházi disznótorok hajdanában és napjainkban
Az információk, képek és az idézetek Károlyi Fülöp Béla blogjáról származnak.
