Soltész Márton

A test öröme és a szöveg öröme

Jegyzetek az erotikus irodalomhoz[1]

- részlet -

"S nem nézed-e irtózva most,
hogy mily hiú és ostoba
a kedvek s nedvek részegen
üdvözölt paradicsoma,
a szép állat, amely nem is
szép tán, csak a te pokoli
kéjed önzése kényszerít,
hogy hízelegj s hazudj neki?"

(Szabó Lőrinc)

„Nem szeretem a kefélni szót, a dugnit pláne nem, a basznit szeretem, de az meg a szöveget nem szereti, hogy tréfával éljek: szétkúrja azt."

(Esterházy Péter)

1

Mit nevezünk erotikus irodalomnak? - tehető fel a nyilvánvaló kérdés tanulmányom címét olvasva. Vagy mitől (lesz) erotikus egy irodalmi mű? Attól, hogy az olvasót felizgatja - hiszen már Haeberle is ezt emeli ki?[2] Hogy a nemiségre vonatkozik? Hogy valahol van benne (egy) szerelmi aktus? Esetleg mindezek összessége? Mi az erotikus? Műfaj, stiláris megjelölés vagy egyfajta marketing-besorolás? Vajon az erotikus szövegek függetlenek az irodalomtól vagy annak immanens struktúrái? De tovább megyek: irodalmak-e egyáltalán? Rövid írásomban az erotikus irodalom esztétizáló és onanizáló olvasásáról, valamint kritikai bírálatáról kívánok szólni, mégpedig a szöveg öröme mögött a test örömét pillantva meg.

A Diszkurzív poétika[3] szerzője, Kovács Árpád egyetemi előadásain sokszor hangsúlyozta, hogy a művészet lényegében ott válik tettenérhetővé, ahol már képes lesz a személyes lét-tapasztalat befolyásolására. Mindezt csupán azzal egészíteném ki, hogy ez az a pillanat, amikor a recepcióban mint metaforában létrejön az interakció - egy explózió, egy zárfelpattanás tulajdonképpen. Eklatáns példám: amikor az öngyújtónkkal tüzet csiholunk cigarettánk végére, akkor is valami ilyesmit csinálunk, és az a meggyőződésem, hogy ez a barthes-i-Németh Zoltán-i[4] olvasáserotika-elméletek képlete is: együtt van a vágy és a vágy tárgya, itt jön valami cselekvés - skribálás, csiholás, felizgatás vagy hasonló -, és ha úgy sikerül fordítani a tűzkereket, hogy a kő szikrát ad, akkor fellobban az értelemképződés lángja. Akkor születik valami új, olyan nyelviségében úttörő anyag, amely megváltoztatja az önmagunkról alkotott elképzeléseinket, elállítja létvizsgálónk látószögét. Ez a varázserejű matéria, ez az ősanyag a költészet számára a nyelv. Ha a szavakat sikerül izgatóan összerakni, akkor magunk is felizgulunk; mi, akik a nyelv által létezünk. Az erotikus szöveg már célzottan szexuális tapasztalatainkra reflektál, azokra a korábbi empíriákra (fiatalok esetében talán csak képzelődésekre és előzetes olvasmányokra), melyek a test gyakorlati élményeiből szűrődtek le elméletté: kognitív tudássá. Ezeket fogja újra-megszólítani, felülírni vagy elmozdítani a szöveg, amennyiben elvárási horizontunkat vagy - szerencsésebb kifejezéssel - elvárási szintünket képes meghaladni (az élmény a vonal fölött csapódik be). Nyilvánvaló tehát, hogy nem egyetlen aktus-leírás tesz erotikussá egy szöveget, hanem az a nyelvi energia, amely képes megszólítani, megindítani, illetve mozgásba hozni a test nemi vágyait. Ezért ne a test szerelmi tapasztalatából próbáljuk kihüvelyezni az esztétikai tapasztalatot, hanem éppen fordítva: az erotikus olvasás esztétikai tapasztalata mögött keressük a test reflexív[5] tapasztalatait.

A „könyvek világában" az erotikus egyszerre lehet műfaj, stílus, szövegtípus, ám ugyanakkor a marketing utilitarista terminusa is. Műfaj, amikor arra gondolunk, hogy az erotika kulturális műfaj, mondhatni kultúr-iparág, mely a film, a fotó, a képzőművészet, tehát szinte minden alkotói ágazatban termel. Stílus, hiszen a normától való eltérésben - tehát kifejezéskincsében és hangvételében is - jól körülhatárolható; továbbá heterogén szövegtestek egy-egy beágyazott szövegtípusaként is elgondolható - miként erre a „szövegtípusok nyelvészete" kapcsán Kocsány Piroska nemrég rámutatott. Az erotikus szövegek irodalmiságának kérdését - túl az esztétikai ítéleten - a létrehozás szándéka is árnyalja. A marketing a szépirodalmi piacon is meghatározó, sőt, egyes szövegek eleve szerző nélkül vagy szerzői álneveken jelennek meg. Ezek már tisztán a marketing tárgyai, melyek a fogyasztói társadalom mindenkori fogyasztói - vásárlói, függői vagy konzumidiótái - és a termelés között közvetítenek. Az értékesebb és az értéktelenebb (írott anyagok) kibocsátását is ennek az alaptípusnak a fogyasztási adatai alapján kell beszabályozni. Ezeknél a „legértéktelenebb-típusú" szövegeknél - és itt nyugodtan gondolhatunk a Jenny-füzetekre - a cím nem lényeges, miként a szerző sem, vizsgálatuk azonban hatásmechanizmusuk megismerése okán mégis elkerülhetetlen. Ám címre és szerzőre nincs is szükségünk, hiszen az ilyen vizsgálatnál a test esztétikájáról beszélünk, melynek mérlegei mi magunk vagyunk. A Jenny-füzetek fölött találjuk a - hadd nevezzem így - „családi erotikát", mely mindig valamiféle javító szándékkal közelít az átlagos, (tehát) rossz párkapcsolatok felé. Ilyenek Amber Leigh Elcserélt feleségek vagy Lőrincz Tímea Ágyak és vágyak, illetve Emma Allan Fekete harisnyák című regénye. Edith Templetontól A kék óraTizenegyezer vesszője vagy Alain Robbe-Grillet Érzelmes regénye pedig már vitán felül széppróza.[6]

2

Kezdetben, mivel a nemi aktus csupán az utódnemzést szolgálta, az emberi faj szexualitásában is lényegtelen volt a nő orgazmusa, hiszen a megtermékenyítés belső folyamatának elindításában csak az ejakuláló - az átadó - szerepe aktív, ez pedig a férfié, s ez egyben (csak) annak orgazmusához kötődik. Már a 19. század végén megkezdődött, s majd a 20. század első felében bontakozik ki igazán a feminista diskurzus, mely már a női orgazmus legitimációjáért küzd, illetve a női test, a nőiség érzéki és értelmi megértésére szólít fel.

Az erotikus irodalom olvasása[7] innentől kezdve két irányban burjánzik tovább, lévén hogy Kaffka Margit, Tormay Cécile, Földes Jolán, Erdős Renée, Harmos Ilona és írótársaik tollából megérkezik a „másik" irodalma, a „nem férfi" helyett a női. Úgy vélem, e férfi-női szegregáció elindításában Erdős A nagy sikolyban kifejtett női orgazmus-képletének jelentős szerepe volt. Nem abban hiszek, hogy a textusoknak van nemisége, mert ha így is van, ezt eleddig nem sikerült teljes bizonysággal megértenem (vagy megértetni velem), s tudományos érvénnyel hogyan hihetném el azt, amit nem értek? Azt gondolom azonban, hogy a test írása, a l'écriture feminine szellemi tapasztalata egy dologban mindenképp kiválóan használható, és ez az erotikus irodalom kutatása. Írásom persze csak széljegyzet egy jövendőbeli programhoz, arra mégis alkalmas lehet, hogy általa kimutassam a nemek különbözőségét az olyan olvasásban, amelyben az olvasmány expressis verbis a nemi tapasztalatra vonatkozik, arra referál, sőt, módosíthatja is azt, amennyiben az alloioszisz, a mássá válás bekövetkezik.

Talán sokan azt fogják gondolni, hogy Paul de Manhoz hasonlóan[8] az én célom is pusztán egyfajta dekonstrukció, de nem, miként az említett szerző sem iskolateremtő igényű gyakorlatot művel (ahogy hazánkban még mindig többen hiszik), csupán egy olvasásmódot kínál, mely éppen annyira utánozhatatlanul személyes, mint amennyire univerzális szövegtapasztalatainkra apellál. Továbbá nem is a Németh Zoltán-i és Roland Barthes-i olvasás-erotika fogalmi metaforát akarom „szétzúzni", sőt, épp ellenkezőleg. Azt akarom kimutatni - s ez nincs ellentétben sem a feminizmussal, sem a posztstrukturalizmussal és a dekonstrukcióval -, hogy nemiségünkkel, nemi szerepünkkel, azaz egész szexualitásunkkal veszünk részt az erotikus irodalom recepciójában, de még az erotikus álmokéban is, ezért be kell látnunk, hogy a tárgykörben használt metaforáink érvényessége is csak addig terjedhet, amíg azt testünk tapasztalatai legitimálják. Nem mondhatom a női orgazmusra, hogy puskalövés, ha inkább cunamihoz hasonlít.

3

Gyakorlati példával folytatom. Egy meglehetősen hosszúnak és unalmasnak ígérkező vonatútra vettem magamnak egy Jenny-füzetet. Olcsó kis erotikus regény volt, de nem is ez a lényeg, hiszen elvárásom is csak annyi volt: szórakoztató legyen. Hogy - ha kétkedéseimet beleegyezőn félredobom[9], jutalmul - kikapcsoljon a többórás monoton zakatolásból.

Eleinte tényleg szórakoztatónak ígérkezett a lófarmot megöröklő gazdag, bájos és fiatal, ám annál talpraesettebb városi lány kalandja az álláshirdetésére a faluból érkezett cowboy-jal. George elragadó: sármos és udvarias, Julie, a nő pedig természetesen ellenáll neki, a szükségesnél legalábbis nem engedi közelebb magához. Egészen tűrhető szöveg jópofa gegekkel - állapítottam meg -, ráadásul a kis hölgy is nehezen adja magát. Megjegyzem - dacolva a verbális onániát preferáló férfitömegekkel -, a legcsodásabb erotikus regényt úgy képzelem el, hogy olvasója a végére már teljesen felizgul, ám az aktus mégis elmarad. Elmarad, de a (jó) szöveg meglibbenti szoknyáját és új vágyakat ébreszt.

Miért marad el? A válasz nagyon egyszerű, persze csak akkor, ha olvasóm megengedi, hogy saját szexualitásomból induljak ki, férfiségemből, férfiasságomból, saját testem specifikumából.[10] A (férfi)test kielégülésével ugyanis megszűnik a test vágya[11], a szellem kielégülésével a szellemé. Innentől pedig az erotikum is menthetetlenül felszámolódik, hiszen a történet visszanézve csak disznóság, s befejeződése által a regény is megszűnik regény lenni - maradva Bahtyin regény-fogalmánál, mely nyitottként, nem befejezettként határozza meg e műfajt.[12]

Hadd idézzem itt Kosztolányi Dezsőt, aki kiolvasható és kiolvashatatlan könyvekről beszél egyhelyütt: „vannak könyvek, melyeket »ki lehet olvasni«. Ha valaki végére ért egy szórakoztató úti regénynek, nyomban kihajítja a vonatablakon. Többé nincs rá szüksége. Mindent tud, amit akart belőle tudni. Oldalai ilyenkor annyira üresek számára, mintha szeme a szó szoros értelemben kiszívta, elfakította volna fekete sorait, s csak a fehér papír maradt volna meg, mely nem közöl semmiféle újat."[13] A szellem vágya megszűnik - amint kielégül. Az erotikum azonban sosem elégít ki, csupán felcsigáz: átélést, beleélést nyújthat, de cselekvést (das Machen) soha.[14]

A kritikai bírálathoz - úgy is, mint az úgynevezett „igazságtartalom" felülvizsgálatához - szexualitásunk, s így mélyebben testünk nyújt mércét. Rokonszenves például Radnóti Sándor Hímvessző és irodalom című esszéje, melyben saját testi-lelki attitűdje szolgál alapul Görgey Gábor, Molnár Géza, Szalay Károly és Szász Imre egy-egy művének bírálatához[15]. A kritikus itt egyszerre működteti a művészet-esztétikai olvasást és a test esztétikáját mint legitim olvasásmódokat. Az első olvasásmódra a következő példát hoznám:

„Hogy az erotikus nyelv nyilvánossá tétele nyelvi problémákat is fölvet, amikor egyszerre fehér lapokon olvasható a szeretkezés nyelve, hogy ezt minden e tekintetben fölszabadult irodalomnak ki kellett találnia, ez az ugyancsak művészi probléma elhomályosul vagy föl sem merül a kimondás lázában."

A másodikra a Görgey Gábor dolgozata kapcsán írt sorokat:

„»Szeretett a szőnyegen szeretkezni« - hangzik első mondata, s egy kiadós szeretkezés keretében regéli el mindazt, ami hősének a becses szőnyeg és a becses ifjú hölgy kapcsán a zivataros ötvenes évekről eszébe jut. A helyzet kissé mesterkélt, mert a gondolatokat a jelenvaló gyönyöröktől időnként eltéríteni a szerelmi techné hasznos eszköze lehet, de szélesívű, izgalmas történetek egész sorát közben végiggondolni talán mégis csak csökkenti a »kimerítően nagyszerű ölelkezés« intenzitását."

Paul de Man azt mondja Az irónia fogalma című tanulmányában: „aki ezt [mármint az iróniát (S. M.)] nélkülözi, annak számára az irónia még a legrészletesebb vizsgálódás után is engima marad."[16] Ugyanez a helyzet az erotikummal. Az erotikum nem a szövegben, hanem a létben van, csakhogy aki nélkülözi, abban ez hiátusként jelenik meg, melyet bármilyen readymade tapasztalattal vagy zsurnalisztikus mass media-szlogennel fel lehet tölteni. A tiltakozás mindig tapasztalaton alapul, melyhez a kritikus - s ez alkata szerint való tulajdonság - hozzáteszi erkölcsét és elveit: egész humán elméletét. Visszatérve kezdő példámra, az említett Jenny-kötetet akkor vágtam földhöz, (azaz vonatpadlóhoz), amikor a férfi „hős" a szerelmi aktus csúcspontján így szól a lányhoz: „köszönöm". A szöveg e válaszának a következő kérdést szegeztem: „Miféle kellemetlen kiszólás ez? Minek ez ide?" Hiszen a szerelmi öröm nem jutalom és nem ajándék - ellenkező eset(ek)ben nemi diktatúráról beszélünk vagy legénybúcsúról.

A férfi szexuális örömének lényegét ezzel szemben úgy írnám le, mint a test egészének megfeszült vágyát az orgazmus után, melynek bekövetkezését azonban egyfajta koordináció mindig igyekszik a legvégső pillanatig elodázni. A test ekkor olyan versenyfutóhoz hasonlít, aki minden erejét beleadva életre-halálra száguld a cél felé, de a célbaérés időpontját a lehető legtovább késlelteti. A célt akarja elérni, mégpedig úgy, hogy ne érje el. Akhilleusz és a teknősbéka versenyfutása ez. Paradoxon. Odüsszeusz a szirénekkel a hajó vitorlarúdjához kötözve - ez az öröm lényege a férfi-szexusban. Nem mondhatjuk tehát azt sem, hogy a csinálásra koncentrálunk, s azt sem, hogy e csinálás végső eredményére. Az mindenesetre biztos, hogy nem kiérdemelt jutalomról, várva várt ajándékról van szó, nem holmi desszertről a lét asztalán - mely szavakkal megköszönhető volna[17]. Küzdelemről, melynek vége boldog vereség, s melynek kudarc-érzete csak a szerelemben oldódhat fel, ha nem is maradéktalanul.

A szexualitás küzdelmét nem érthetjük meg a csinálás (das Machen) kifejezésből. A megértéshez inkább a katarzisz és a ciklikum - e szemantikailag szorosan összefonódó - kifejezéseket ajánlom. A katarziszt, mint egy szétáradó, a résztvevő teljes lényét (még az aktus után is) hosszú ideig az élmény kontextusában vagy hatása alatt tartó lelki-szellemi formációt, mely nyilvánvalóan a női test öröméhez hasonlít: fokozatos, lassú feltöltődés, a csúcsponton a sorozatos öröm potenciális lehetőségével, majd lassú lecsendesülés. A ciklikus öröm meghosszabbodása ez, miként a katarzisz is. Sőt, még több, hiszen innentől a tapasztaló mindig újra keresni fogja ezt a fajta örömöt: rohan az üzletbe a történet folytatásáért, illetve remegve várja a következő ölelkezést.

Ugyanakkor a ciklikusságban találtam meg az erotikus olvasás egy lehetséges antik metaforáját is - Ixión történetét: a testi öröm verbalizálását, mint a legsúlyosabb bűnt. Zeusz megbocsátja Ixión szerelmét Héra iránt, s hogy valamiképp megoldja alattvalója helyzetét, felhőből még egy pszeudo-Hérát is formál a számára. Csak akkor dühödik meg a Főisten, amikor Ixión itt is, ott is mesélni kezdi Hérával való kalandját. A büntetés nem mindennapi: kocsi kerekéhez köttetik a vétkes, s ott kell forognia mindörökké.[18] A férfi szexualitásának paradox ciklikumát én éppen ebben a történetben látom kirajzolódni, hiszen a két test különböző igényei megzavarják, megnehezítik az együttlétet. A büntetés tehát a férfi örömének imént taglalt kerékbezárása, valamint refraktorikus fázisának beiktatása lehetett; amely - freudi értelemben vett - kasztrációval Zeusz a férfi leggyengébb pontját találja meg, a hiúságot.[19] A görög Főisten hasonlóképp zavarta össze a nemek szexualitását, mint a bábeli történet Istene a nemzetek nyelveit. Dr. Lukács Dénes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta így fogalmaz Test, lélek, szexualitás című könyvében: „a nő orgazmusa általában később következik be, mint a férfié, ugyanekkor a férfi élettana a gyors eredmény elérését szolgálja, és ez a két, egymástól eltérő idői tényező a két nem örömszerzésének beteljesedésével ellentétes irányú."[20]

[1] Írásom rövidített változata egy 2009-es nyári előadásnak, melyet Surányligeten tartottam Csalog Zsolt Krisztinája kapcsán. A szövegbe belefoglaltam a kollégák kérdéseire adható válaszokat is.

[2] E. J. Haeberle, Pornográfia: Múlt, jelen, jövő = Szexológiai dokumentumok, Bp., Magánéleti Kultúra alapítvány, 2004, 170.

[3] Kovács Árpád, Diszkurzív poétika, Veszprém, Veszprémi Egyetem kiadása, 2004.

[4] Németh Zoltán, Olvasáserotika: Esszék, kritikák, tanulmányok - az élvezet szövegei, Pozsony, Kalligram Kiadó, 2000.

[5] Reflexív itt: válaszként adott.

[6] Még itt megragadnám a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak Menyhért Annának Erdős Renée-tanulmányáért, valamint Bognár Évának azért az interjúért, amelyben Csalog Zsolt Krisztina című regényéről beszélt. (Menyhért Anna, Szerelem és kánon között: Erdős Renée = Nő, tükör, írás: Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról, szerk. Varga Virág, Zsávolya Zoltán, Bp., Ráció Kiadó, 2009, 427-454. illetve Szerdahelyi Zoltán, Az igazi KRISZTINA: Beszélgetés Csalog Zsoltról és vitát kavart regényéről Bognár Évával, az író özvegyével, Életünk, 2009, 6. sz., 65-81.)

[7] Az irodalmi erotikum történetéhez ajánlom Niklas Luhmann kiváló monográfiáját, melyben a szerelemszemantika formaváltozásainak aprólékos bemutatására vállalkozik az amor passion kódjától az interpenetrációig. Niklas Luhmann, Szerelem - szenvedély: Az intimitás kódolásáról, Bp., Jószöveg Műhely Kiadó, 1997.

[8] Paul de Man, Allegories of Reading: Figural Languague in Rousseau, Nietzsche, Rilke, and Proust, New Haven, London, Yale University Press, 1979.

[9] Ezt az olvasó részéről nagyon fontos lelki-szellemi aktust Hans Robert Jausstól így ismerjük: „the willing suspension of disbelief" mint „a mindennapi valóság mércéjéről való szándékos lemondás". Hans Robert Jauss, Jónás könyve - az „idegenség hermeneutikájának" egy paradigmája = H. R. J., Recepcióelmélet - esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika: Irodalomelméleti tanulmányok, Bp., Osiris Kiadó, 1999, 376.; Wolfgang Isertől pedig így: „az ábrázolt világgal való szembesülés pillanatában föl kell függesztenünk természetes hozzáállásunkat a »valós« világgal szemben." Wolfgang Iser, Fikcióképző aktusok = W. I., A fiktív és az imaginárius, Bp., Osiris Kiadó, 2001, 34. (Molnár Gábor Tamás); illetve ugyanez a másik népszerű fordításban: „a zárójelbe tétel jelzi, hogy az ábrázolt világhoz fűződő minden »természetes« viszonyunk felfüggesztendő." W. I., A fikcionálás aktusai = Az irodalom elméletei IV., szerk. Thomka Beáta, Pécs, Jelenkor Kiadó, 1997, 70. (ford. Katona Gergely)

[10] Alapvetően testi meghatározottságra gondolok itt, de természetesen Kanthoz is kapcsolódhatunk, aki a fenséges és a szép esztétikai kategóriáihoz fűződő viszonyuk szerint a két nem különbözőségeit szubtilis módon fogalmazta meg, noha írásában egészen más dolgokat emel ki, mint amelyek számunkra lényegesek. Ettől függetlenül egyes megállapításai fontos és értékes részét képezhetnék jelen tanulmánynak, közülük is talán elsősorban a következő - mely tagadhatatlan hatással volt rám - : „a nő tudománya sokkal inkább az ember, és az emberek között a férfi. Bölcselete nem okoskodás, hanem érzés." Immanuel Kant, A fenséges és a szép különbségéről a két nem kapcsolatában = I. K., Prekritikai írások, Bp., Osiris Kiadó, 2003, 308. (ford. Czeglédi András) Kétségtelen tény azonban, hogy Kant maga is férfi volt...

[11] A férfi test öröme pillanatnyi, míg a nőé hosszabb, de semmiképp sincs egy határozott tetőponthoz kötve, melyet gyors kihülés és azonnali vágyvesztés, (erőteljes bágyadtság) kísér.

[12] Mihail Bahtyin, Az eposz és a regény: A regény kutatásának metodológiájáról = Az irodalom elméletei III., szerk. Thomka Beáta, Pécs, Jelenkor Kiadó,1997, 27-68. (ford. Hetesi István)

[13] Kosztolányi Dezső, A kiolvashatatlan vers = K. D., Nyelv és lélek, Bp., Osiris Kiadó, 2002, 490.

[14] Itt nem a beszédaktus-elmélet (Austin-Searle), a kommunikatív cselekvés-elmélet (Habermas) és egyéb legitim elméletek ellen érvelek!

[15] Radnóti Sándor, Hímvessző és irodalom = R. S., Recrudescunt Vulnera, Bp., Cserépfalvi Kiadó, 1991, 263-270.

[16] Paul de Man, Az irónia fogalma = P. de M., Esztétikai ideológia, Bp., Janus Kiadó, Osiris Kiadó, 2000, 175-176.

[17] Itt természetesen nem arról van szó, hogy (irodalmon kívüli) szerelmesek közt utálatos volna megköszönni a másiktól kapott örömöt, hanem arról, hogy az irodalmi szöveg éppen attól irodalmi, hogy nem szituatív, azaz nem egyetlen esetet ragad meg, s annak drive-redukcióját (a szexelést) közvetíti, vagy egy életjelenet pontos jegyzőkönyvét adja, hanem erotikumot nyújt, valamint annak teljesebb értelmében a test struktúráját, s így kognitív tudásunkat is aktiváló gondolato(ka)t. A művészi ábrázolás hamis igazságra-törekvése és/vagy túlzott személyessége (valamiféle szuper-realizmusa és szituativitása) a tapasztalatok szerint mindig talmi eredményre vezet, az erotikum műfajában pedig „disznót" szül, illetve túlzott patetikumhoz vezet, mint esetünkben.

[18] Hadd utaljak itt Hansági Ágnes tanulmányára, mely látensen ehhez a gondolathoz vezetett: Hansági Ágnes, Az Ixión-szindróma: A művészet, az identitás és a megismerés = H. Á., Az Ixión-szindróma: Identitás és kánon a romantikában és a modernségben, Bp., Ráció Kiadó, 2006, 7-19.

[19] ...mikénthogy a verbális vétek mögött is a hiúság áll!

[20] Lukács Dénes, Test, lélek, szexualitás, Bp., Animula Kiadó, 2009, 74.

A teljes szöveg a 2010/5-ös Bárkában olvasható.