Görömbei András

A jövő szökevénye

1.

Csoóri Sándor több mint fél évszázad óta ad folyamatosan megkerülhetetlen kihívásokat a magyar szellemi életnek.

Költőként összetéveszthetetlenül egyéni színnel viszi tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek.

Egyéni karakterű saját műfajává tette a szociográfiát, kisregényt, útinaplót, filmet, leginkább pedig az esszét.

Életműve sokágú és nyitott.

Pályakezdő költőként nem a "Lobogónk Petőfi" jelszó vezette Petőfihez, hanem az a meggyőződés, hogy az új világot olyan közérthetően, olyan nyílt szókimondással és tárgyilagossággal kell bemutatni, mint ahogy Petőfi tette a maga korában

Első kötete megjelenése után már költészetének teljes újrakezdése volt a törekvése.

Második kötete nem a folytonosság, hanem a szakítás jegyei mutatta.

Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején egyszerre sok irányban tájékozódott és kísérletezett. Egyszerre fogadta be a népköltészet és a szürrealizmus ösztönzéseit.

Harmadik kötete  a létezés elemeire erőteljes történeti távlatot nyit. Látomásos képei múltat és jelent szembesítenek, látványt tágítanak látomássá.

Lírai énje a  világban való teljes részvétel szándékával törekszik a lét titkainak a megragadására.

A fiatal Csoóri Sándor kötetről kötetre tagadóan reagál korábbi önmagára, új ars poeticát hirdet.

Évtizedes alkotói küzdelemben kialakítja a látomásos-metaforikus líra sajátos, csak rá jellemző változatát.

Költészete a hetvenes években vált igazán jelentőssé. Költői világában hit és a tapasztalás, eszmény és valóság ütközik.

A rapszodikus és elégikus hangnem egyszerre jellemzi.

A valóság konkrét tárgyi elemeinek megidézésére és a lélek belső valóságának láttatására egyszerre bizonyult alkalmasnak a látomásos költői kép, melyben a közvetlenség találkozik az egyetemes távlatokkal.

A Második születésem című kötetétől kezdve új értelemben jelenik meg a közéleti igény költészetében: megküzdöttebben, mélyebben, tudatosabban.

A lírai hős magatartásának alapvonásává lett a létezés veszedelmeivel való szembenézés.

A közösség, a nemzet sorsa  Dózsa-koronaként nehezedik Csoóri Sándorra. A korai szép vers, az Anyám fekete rózsa hetvenes évekbeli párverse az Anyám szavai is mutatja a változást: ugyanazt a motívumot mélyíti el lélektanilag és gondolatilag.

A kötői én történelmi érzékenysége és nemzeti felelősségtudata mozgósítja szellemi szövetségeseit.

A nemzet értékeinek és történelmének tékozlása láttán Berzsenyi szerepében mond fölháborodott vétót a Berzsenyi elégiája.

A Csoóri-vers jellegzetes közérzetvers. Sokszor szinte rejtett a kompozíciója, a szürrealizmuson is iskolázott költő látszólag váratlanul halmozza egymás mellé a távoli képzeteket, szavakat, de éppen a rejtett vonatkozások teszik sűrűvé, érzelmileg telítetté a verset. A Csoóri-vers a lét sűrű pillanatait ragadja meg a maguk titokszerű teljességében.

A hetvenes évek végén a "fennkölten züllő országgal" szembeni küzdelemben bontakozott ki nagyarányúan  és esszéírói pályája.

A Hó emléke az egyik legszebb példája számvetést végző közérzetversnek. A szerelem, a politika, a szépség úgy szólal meg a versben, hogy a lírai én számára már kihívást is jelent. A küzdő ember eltökélt keménysége és tisztaságvágya egyszerre kap itt kifejezést.

Aztán a lélek csendjében fogant versek középpontjában egy évtizeden keresztül szeretett asszonyának betegsége és halála miatti létsérülése áll.

A szerelemben megélt teljességet keresi Csoóri költői énje az élet minden területén.

Költészete a lét rejtett tartományainak az érzékeltetésére képes, metaforikus gazdagságával azt sugallja, hogy az ember teljesebb létre hivatott, mint amilyet a mi időnkben megélni tud.

A kilencvenes években a csalódás-élmény határozza meg a költői én érzés- és motívumvilágát.

A lírai öntanúsítás lényeges változást mutat. Verseinek egyik nagy csoportját a közéleti feszültségek, a rossz közérzet, rossz viták, rossz pörök, a nagyfokú hiányérzet, a lefokozottság érzés, az őt ért támadások miatti keserűség és indulat jellemzi. Az ironikus, szarkasztikus elemek előtérbe kerülnek.

A közéleti szennyeződésekkel szemben a kert polgáraként talál menedéket a természet szépségeiben.

A természet és a szerelem élményei ellenpontot képeznek a rettenetesnek érzett és elviselhetetlennek ítélt társadalmi közeggel szemben.

Az öregedés, megkopás élményével számot vető verseknek is az a jellegadó vonása Csoóri Sándor költészetében, hogy a tények illúziótlan regisztrálása ellenére mindig megszólal bennük a legyőzhetetlen életakarat.

A korábbi politikailag ellenséges világgal szembeni küzdelmei után most a szabad világ próbatételeit kell kiállnia.

Sohasem reked meg a panasznál, mindig magaslatok felé tör, mindig kiutat, jobb lehetőséget, nagyobb távlatokat keres.

A nyelvi megértésnek, a lét megértésének valóban új lehetőségeit nyitotta meg a folklórt és a modernséget egy új egyetemesség eszme révén összekapcsoló költészetével.

Képzetkincsében együtt van az archaikum és a modernség sok-sok eleme.

A számadás igényével szemléli a világot. Azért nevez meg mindent, hogy ismerőssé, otthonossá tegye.

A vereség Csoóri Sándor  költészetében sohasem jelenti az emberi sorsot jóra fordító eszmék és szándékok föladását.

Költészete a magyar gyermekirodalomnak is egyik legértékesebb fejezete. Népköltészeti kutatásaival egy időben írta gyermekverseinek első darabjait, melyek a népköltészet és a modernség szintézisével a gyermekköltészet új lehetőségét teremtették meg.

Weöres Sándor inkább a népköltészeti hagyomány egyetemes, személytelen változatát művelte. Csoóri Sándor költészetében viszont annak a személyes és egyetemes elemeket ötvöző vonulata jut érvényre. .

A közvetlen személyesség Csoóri Sándor gyermekverseinek jellegzetes közösségteremtő vonása.

2.

Riportok, levelek, jegyzetek, monológok, párbeszédek, vallomások révén megteremti az önéletrajzi és novellisztikus elemekben, metaforikus képekben bővelkedő személyes vallomásként egyetemes érvényű felismerésekben részesítő Csoóri-esszét.

Filmnovelláival és dramaturgiai munkájával társszerzőként segíti létrehozni a hatvanas-hetvenes években megújuló magyar filmművészet egyik fő változatát, a tárgyilagos bemutatást és költői látásmódot egyesítő sorsmetaforát, történelem-metaforát.

Egyik vezető egyénisége a hatvanas évek elején kibontakozó szociográfiai új hullámnak.

Tudósítás a toronyból című könyvében a dokumentumszerű tényvilágot költői látásmóddal szemléli, az egyedinek az egyetemes vonatkozásaira is rámutat.

A Tudósítás a toronyból egyfajta világértelmezési modell is. A tényeket a lélekben zajló folyamatok szerint értelmezi. Törekvése az, hogy kibeszélje, megvilágítsa s ezáltal feloldja az emberekben lévő sérelmeket, görcsöket. Személyes ügyeként éli át a falu nagy átalakulását.

Az Iszapeső című oknyomozó kisregénye arra a kérdésre keres választ, hogy miért lett öngyilkos egy huszonhárom esztendős parasztlány? A meghallgatott vélemények sokszor ellentmondanak egymásnak. A mozaikokból mégis összeáll a sorskép.

Csoóri Sándor műfaji kísérletezéseinek egyik fontos része a filmírás és dramaturgi munka. A hatvanas-hetvenes években a Kósa-Csoóri-Sára triász a hagyományos filmtabló és a modern filmparabola jelezte irányok mellett olyan filmeket alkotott, amelyek minden ízükben valóságosak, életszerűek, mégis általános érvényűek. A létdokumentumok egyúttal a nemes emberi minőség, a szabad egyéni és nemzeti lét igényét fogalmazták. A sorsa, körülményei ellenére kibontakozni, szabaddá válni akaró emberről hoztak hírt.

3.

Esszéi a klasszikus magyar esszé színvonalán szólnak a legkülönfélébb történelmi, műfaji, világszemléleti kérdésekről és a magyar nemzeti sorsproblémákról. Majd a rendszerváltozás szellemi előkészítése, illetve felemásságának bírálata válik az esszéíró legfontosabb témájává, az állandóan cselekvő szellemi történelmi jelenlét alakítja ki új esszéformáit, a naplószerű reflexiókat és a "forgácsokat" is.

Szemléletes tárgyszerűsége világszemléleti gazdagság tükre is: Gyimestől New Yorkig, Zámolytól Kubáig, a szobájába téved egértől a japán szobrokig, a népdaltól Ginsbergig, a fejfáktól Picassóig, a diólevéltől a tengerig minden megjelenik benne. Olyan tárgyi gazdagság ez, amely jellegbeli teljességet sugall. nem egy kicsiny világszelethez adja hozzá személyességét, hanem a világ egészéhez.

Küldetése: megszüntetni a távolságot a fölismert igazságok és a kimondható igazságok között.

Esszéírói munkássága a létbeli otthonosság megteremtésének nagy kísérlete is. Esszéi mindig cselekvésre ösztönöznek.

A nemzeti tudat, nemzeti önismeret legfontosabb területeit helyezik új megvilágításba azok az esszéi és tanulmányai, melyekben történelmi tudatunk megtisztításáért, a népi kultúra értékeinek elismeréséért és az ország határain kívül rekedt magyarság emberi és nemzeti jogaiért emel szót.

A modern költészet tapasztalati felől fedezi fel a népi kultúra korszerű értékeit. Világképi modellje a bartóki minta. Hogy mi minden fér bele szerves részként ebbe a modellbe, arról ad számot világának sűrített és élményszerű alakulástörténete, a Tenger és diólevél.

A népművészet új értelmezésével a népiség és európaiság szintézisének igényét fogalmazva meg.

A magyar nemzet szellemi egységének megteremtéséért, a magyarság összetartozás-tudatának újraébresztéséért való küzdelemben Illyés Gyula legfontosabb társa, sok esetben ösztönzője, majd legkövetkezetesebb, legbátrabb és legnagyobb hatású folytatója Csoóri Sándor.

Egyre radikálisabban vetette föl a hetvenes-nyolcvanas években a kisebbségi magyarság megoldatlan gondjait.

A nyugati magyar emigráció egyik legfontosabb küldetésének is a kisebbségi magyarság nemzetközi nyilvánosság előtti érdekképviseletét tartotta.

Az 1989-es rendszerváltozás után Csoóri Sándornak a kisebbségi magyarság védelmében végzett munkájában központi helyre került a kisebbségi autonómiák szükségessége.

Történelmünket és jelenkorunkat elemző írásaiban a jelenségek, események értelmezése mindenkor arra irányul, hogy a nemzetnek pontos ismeretei legyenek önmagáról, mert különben kiszolgáltatott lesz minden külső veszedelemmel szemben, s önmagát is félrevezeti, becsapja, föladja. Önismeret, pontos helyzettudat nélkül cselekvésképtelen az egyén és a nemzet egyaránt. Ez a gond vezeti Csoórit a nemzet tisztázatlan ügyeinek számbavételére.

A magyar apokalipszis című esszéjében a második magyar hadsereg doni katasztrófája egyben a tájékozatlanság, a bizalmatlanság és a történelmünkből következő nemzeti kisebbrendűségi érzés  "magyar apokalipszisa".

Az 1956-os forradalom néhány napja Csoóri Sándor értelmezésében a magyarság eszményi pillanata volt, amelyben az ország népe nemzetként viselkedett, egyértelműen kifejezte a szabadság és az európai életforma iránti igényét. Az 1989 utáni időszakban ennek az eszményi lehetőségnek az eltékozlása fáj neki leginkább.

A rendszerváltás folyamatában Csoóri Sándor legfőbb törekvése a nemzet egységének a megteremtése.

Ehelyett azonban a magyar történelem apokalipszisének a folytatódását is kénytelen számba venni.

A magyarság elmulasztotta a nemzeti összehangolódás történelmi esélyét.

Esszéi sokféle módon bizonyítják, hogy egy országot nemcsak gazdaságilag kell kormányozni, hanem szellemileg, erkölcsileg is. Ennek az erkölcsi kormányzásnak pedig a kultúra, a műveltség lehetne a leghatékonyabb eszköze.

Meggyőződése, hogy "az igazi irodalom mindig ellenállás, mindig összeesküvés a kor botrányai, bűnei, kicsinyessége ellen".

Ez a személyes részvétel a világ dolgaiban Csoóri Sándor esszéinek is fontos, hitelesítő vonása.

A látlelet, a bajok megmutatása végveszélyre figyelmeztet, létérdekű történelmi cselekvésre szólít.

Ugyanezt cselekszi a magyar kultúra számára legfontosabb nagy alakjainak folyamatos idézésével és értelmezésével, az Adyról, Kosztolányiról, Babitsról, Bartók Béláról, József Attiláról, Illyés Guláról, Németh Lászlóról, Nagy Lászlóról és sok másról szóló eredeti szempontú elemzésével.

A nyolcvanéves Csoóri Sándor az ő méltó társuk. Életműve nemzeti kultúránk eszméltető és romolhatatlan értéke.