Bula Teréz
Képek és dokumentumok
Andaházy-Kasnya Béla életéből
Egy készülő könyv margójára
Kérdések és válaszok egy készülő könyvből. Ki volt Andaházy-Kasnya Béla? Festőművész és politikus – mondják a szűkszavú lexikonok. Ennél alig árul el többet Rónai Mihály Andrásnak a Magyar Hírek 1969. márc. 8-i számában megjelent, a regényes Krúdyakról szóló írása. A torontói emigrációban élő egykori országgyűlési házelnök, Krúdy Ferenc kapcsán, mintegy mellékesen említi Andaházy-Kasnya személyét, akinek kenyérkeresete lett a hajdan kedvtelésből űzött festegetés: „Pedig nem is lett volna rossz festő, csak elvitte a politika.“
Való igaz, amennyire kevés számú forgalomban lévő alkotásából meg lehet ítélni, s amit a korabeli sajtóból kiszűrhetünk, jó festő volt, de a politikai ambíciók másfelé térítették. A sok- évtizedes emigráció pedig itthon végképp feledésre ítélte a posztnagybányai irányokhoz, a Szinyei Társaság, a Munkácsy-céh és a Gresham-kör törekvéseihez kapcsolható művészetét. Magyar közgyűjteményben tudtommal egyetlen képe található, a MNG raktárában. Mostanában elvétve egy-egy képe feltűnik a hazai művészeti aukciókon is. Francia múzeumokban azonban több tucat képe található. Sőt, egy alkotása Párizsban a Nemzetgyűlés Felsőházának, a Szenátusnak a gyűjteményét gazdagítja.
Sokkal ismertebb nála unokája, a híres argentin író, Federico Andahazi. Több, magyarul a Magvetőnél és a Libri Kiadónál megjelent regény, Az anatómus, A harmadik nővér, A fejedelem szerzője. Nagyapjáról mintázta a Szerelmesek a Dunánál című könyvének főhősét, Borát.
Azok számára, akik politikatörténettel foglalkoznak, már ismerősebben csenghet a neve, mint kisgazdapárti politikusé. Sajnos, képviselői munkájának egésze kevésbé ismert, mint az a tragikus esemény, amely „az endrődi csendőrsortűz” néven vált a magyar történelem egyik fekete napjává. Érdekesen változott személyének megítélése a kommunista éra más-más időszakában, de a rendszerváltás óta is. Volt kispolgári kalandor, politikai szélkakas, majd a „mi hősünk”, azt azért mégsem kívánta senki, hogy argentínai emigrációjából hazajöjjön. Ahogy a Kisgazdapárt szellemi hagyatékát, úgy utasította el, majd sajátította ki személyét a „munkás-paraszt” hatalom, de származásánál, neveltetésénél fogva ő nem volt alkalmas arra, hogy ún. társutas politikust faragjanak belőle.
Az endrődi csendőrsortűz eseményeit bőségesen feldolgozták helytörténeti kiadványok, az 1975-ben kiadott emlékkönyv, szakdolgozat is íródott a témában, s évente március 20-a tájékán számos újságcikk emlékezik meg az áldozatokról, s emlékezik a város népe szentmisével, hivatalos ünnepségeken, vagy az áldozatok leszármazottai a maguk csendességében. Magam is endrődi vagyok, sokat hallottam, sokat olvastam az akkori történésekről.
Célom nem a már leírtak ismétlése. Nem is igazságszolgáltatás egyik vagy másik irány szájíze szerint, hiszen a korabeli bíróság megpróbálta, mégsem tudta elítélni Andaházy-Kasnyát. Nem tudták megakadályozni megválasztását sem. Mostanában újra szeretnék az akkori hatalmat felmenteni a felelősség alól, őt pedig bűnbakként beállítani.
Könyvem címe, Képek és dokumentumok Andaházy-Kasnya Béla életéből, jól tükrözi szándékomat. Nem életregényt kívántam írni, inkább dokumentumkötet ez. Kevés teret enged a fikciónak. A dokumentumok válogatása, sorrendisége, összefüggésbe helyezése rajzolja ki a szinte az egész huszadik századot átfogó életút csomópontjait, s általa a magyar történelem viharos évtizedeit. Ezekből a dokumentumokból igyekeztem összerakni Andaházy-Kasnya Béla emberi, politikusi és művészi portréját. A fellelt dokumentumok alapján a legfontosabb életrajzi adatok rekonstruálhatók, de a száraz tények mögött ott az ember, a maga esendőségében, sorsfordító választásaival, vívódásaival,
Mit mondhatnék, ha magam is csupán lexikon szócikket akarnék írni?
ANDAHÁZY-KASNYA Béla festő, politikus, nemzetgyűlési képviselő, diplomata. 1947-től argentínai emigrációban. (1888. nov. 16. Bp.–1981. máj. 1. Buenos Aires)
Szülei: Kasnya Géza MÁV főkalauz és nemes liptószentandrási Andaházy Emília.
Házasságai: 1. Gunst Anna Ida (1916–1919); 2. özv. Günwald Mórné, Adler Alice (1924–1935); 3. Hollós Margit (1936–1981).
Gyermeke: Béla Rodolfo Andaházy Kasnya (1937. Bp.–2005. Argentína) író, pszichiáter.
Unokái: Federico Andahazi író, Laura Xiména Andahazi Kasnya újságíró, Pablo Juan Andahazi Kasnya fotóművész. (Argentína)
Bővebben, az életrajz csomópontjait kijelölve, mégis szólnunk kell származásáról, családjáról, tanulmányairól, művészetéről, házasságairól, politikai pályafutásáról és emigrációs éveiről is. Nem egyszerű feladat, hiszen ezek a tényezők, különösen a művészi és a politikusi „én” egymással egyidejűleg léteztek életében, hol egyik, hol másik került előtérbe. Ez volt az ő „hűséges hűtlensége”.
Tanulmányait a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (1907) díszítőfestő szakán végezte. 1907-től Képzőművészeti Főiskolát látogatta, majd tanulmányait hosszabb-rövidebb időre szóló ösztöndíjakkal Itáliában folytatta a velencei és a római Scuola Libera és a firenzei Képzőművészeti Akadémia hallgatójaként.
1906-ban részt vett a milánói világkiállításon. Két nagyméretű falképet készített a magyar pavilonba. 1911–1912-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács tájképfestők díját. A Nemzeti Szalon 1913-as tavaszi tárlatán „Zólyomlipcse vára” című képével pedig a Kereskedelemügyi Minisztérium harmadik díjában részesült. Több évig volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének rendkívül agilis titkára. A Japán kávéház művészasztala körül tömörülő társaság, a Japán-asztal törzstagja.
Az I. háborúban a 32. gyalogezred kötelékében főhadnagyként harcolt előbb a szerb, majd az orosz fronton. Kétszer is megsebesült. Később hadifestői kinevezést kapott. Ebben a minőségében az olasz frontot is megjárta. 1919-ben hat művével szerepelt a Hadviselt Művészek Műcsarnokban rendezett tárlatán. Egyes források szerint részt vett a tanácskormány Művészeti Direktóriumának munkájában.
Politikai pályáját mégis legitimistaként kezdte. Alapító tagja és titkára volt a Magyar Királyság Pártjának, amely inkább mozgalom volt, mint párt. Tagja lehetett pártállásra tekintet nélkül mindenki, aki a királyság fenntartásával egyetértett. Az úgynevezett királypuccsok kudarca után a mozgalom magától elhalt. 1921-ben a Szociáldemokrata Pártból kivált Magyarországi Munkáspárthoz csatlakozott. Ennek színeiben megválasztották a mindszenti kerület nemzetgyűlési képviselőjévé. Felszólalásainak fő témái: a földbirtokreform, a botbüntetés eltörlése, a numerus clausus, a választójog kérdései, a különítmények felszámolása és a jogbiztonság voltak. Heves, szókimondó stílusa a kormánypárti képviselőket egy alkalommal egészen a tettlegességig ragadtatta. 1922-ben ismét a mindszenti kerületben mérette meg magát a Rassay Károly vezette liberális szellemű Függetlenségi Földmíves és Polgári Párt színeiben. Ezúttal alulmaradt a kormányzó Egységes Párt jelöltjével szemben.
Visszatért a művészethez. 1924-ben részt vett a Műcsarnok kiállításán. Ezután 1925-1930-ig Párizsban élt. Jelentős nemzetközi sikereket ért el, állandó kiállítója a Salon de la Société National des Beaux-Arts-nak. 1925-ben és 1927-ben a párizsi Durand Ruel Galéria önálló kiállítást rendez műveiből. Párizsi, bretagne-i és normandiai tájképeivel nagy sikert arat. A szintén 1927-ben Bordeaux-ban megrendezett nemzetközi művészeti seregszemlén párizsi képeit különdíjjal jutalmazta a zsűri. A párizsi utca életét ábrázoló 21 rajzát Párizs városa, a Quai de l’ Hotel-de-Ville című képét pedig a francia állam vásárolta meg. Részt vett a művészeti közéletben is. Két ízben ő rendezte a francia festők kiállítását Algírban és Tuniszban. Párizsban színházi és filmes díszletkészítéssel is foglalkozott. 1929-ben hazatérve filmrendezéssel próbálkozott, amibe végül belebukott.
1930-ban ismét belevetette magát a politikai küzdelmekbe. Az Egységes Párt nem hivatalos jelöltjeként indult a Zala megyei Pacsa képviselői mandátumáért, de visszalépett. 1931-ben az Egységes Párt rendes jelöltjeként ismét megnyerte a választásokat kedves kerületében, Mindszenten. Ugyanaz év decemberében átlépett az újonnan alakult Kisgazdapártba, ahol aztán politikusi pályája végéig megmaradt.
Az 1935. évi választásokon a gyomai kerületben indult a kisgazdák jelöltjeként. A választást nagy többséggel meg is nyerte annak ellenére, hogy a hatóságok minden eszközzel igyekeztek akadályozni kampányát. Március 20-ára több településre kapott engedélyt gyűlés tartására. Az endrődi gyűlés kezdetétől 15 percet késett. A főszolgabíró ezért a gyűlést feloszlatta. A közben beérkező jelölt meg akarta tartani a gyűlést, amire a belügyminisztériumtól telefonon engedélyt is kapott. A csendőrparancsnok azonban erősítést kért Gyomáról. Lovascsendőrök érkeztek, akik kardlapozva oszlatni kezdték a kb. 3000 fős tömeget. Máig tisztázatlan körülmények között sortűz dördült, nyolcan rögtön meghaltak, egy áldozat a kórházban vesztette életét. Sok volt a sebesült is. Az eset miatt Andaházy-Kasnyát izgatás és a hatóság megsértése miatt perbe fogták. Fél évre kitiltották kerületéből. A pereskedés elvonta energiáit a parlamenti munkától. Mégis szót emelt a kubikosok és földmunkások érdekeiért és a földbirtokreform végrehajtása során történt visszaélések ellen. Azon kevesek közé tartozott, akik nem szavazták meg az 1939. máj. 5-én életbelépett II. zsidótörvényt. 1939-ben újra indult a gyomai kerületben, de ezúttal alulmaradt a Magyar Élet Pártja jelöltjével szemben.
A II. világháború után az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának vezetője (1945. ápr.–1946. márc. 7.), a budapesti törvényhatósági bizottság tagja. Az FKgP nemzetgyűlési képviselője (Szabolcs-Szatmár vármegye, 1945–1947); Magyarország ankarai követe (1946. dec. 13.–1947. júl. 5.). Nagy Ferenc miniszterelnök erőszakos lemondatása után a diplomáciai kar több tagjával együtt emigrációba vonult. Buenos Airesben telepedett le, ahol festőként dolgozott. Az emigráció politikai életében mérsékelt szerepet vitt. A Magyar Nemzeti Bizottmány alapító tagja volt (1949–1956), 1957–1958-ban a Független Magyarok című lap szerkesztője és kiadója.
1971-ben embermentő tevékenységéért Buenos Airesben Oskar Schindler özvegyével közösen megkapta a Latin-Amerikai Zsidó Kongresszus kitüntetését.
A Japán-asztal (1913)
(Álló sorban balról a harmadik kezében szivarral Andaházy-Kasnya Béla)
Művészi pályafutása itthon kevésbé ismert. Néhány műcsarnoki és Nemzeti Szalonbeli illusztráció nélküli katalógus és folyóiratok fekete-fehér reprodukciói tanúskodnak egykori sikereiről. Ilyen a Vasárnapi Újság 1913. április 27-i számában publikált Herkulesfürdő látképe és hadifestői munkái közül a Nyugat 1916. dec. 12-i számában is közölt Klenaki részlet – Őrszemek (1914) című munkája.
Klenaki részlet – Őrszemek (1914)
Később a háború, aztán a párizsi sikerek, majd a politika hosszú évekre elvonták a hazai művészeti élettől, de a Munkácsy Céh 1932-es kiállításán az Ernst Múzeumban három képpel mégis jelentkezett: Reggeli fény, Hajnali köd és Városnapsütésben címmel. A Műcsarnok reprezentatív tárlatán pedig bemutatta Olasz háztetők című munkáját.
Részt vett az 1932. évi Velencei Biennálén is egy, a nizzai kikötőt ábrázoló alkotásával.
Jobban dokumentáltak a művészek érdekvédelmében tett politikai megnyilatkozásai, interpellációi, akciói. A Hungaricana és az Arcanum internetes adatbázisaiban elérhetők az Országgyűlési Könyvtár anyagai és a korabeli napilapok, folyóiratok, kiállítási katalógusok is.
Magyar közgyűjteményben Andaházy-Kasnyának, ahogy említettem, csupán egyetlen munkája található, az is raktárban, keretezetlenül porosodik. A Bábolnai Mezőgazdasági RT utódjánál a Nemzeti Galéria tartós letéteként más neves művészek alkotásaival együtt reprezentációs célokat szolgál a „Cinkotai tanya” című vászna.
Aukciókon felbukkanó alkotásai újabban a hazai magángyűjtemények megbecsült, ritka darabjai.
Szajnapart
(Magántulajdon, Gyomaendrőd)
Franciaországi közgyűjteményekben több tucat munkája is megtalálható főleg az 1920-as évek második feléből. Andaházy-Kasnyának meglepően hamar sikerült beilleszkednie az ottani művészeti életbe. 1925. nov. 16-án a párizsi Durand Ruel Galéria már önálló kiállítást rendezett műveiből. A kiállítás anyagából a francia állam 16 képet vásárolt meg, melyek ma a Centre Pompidou gyűjteményét gazdagítják. 1927-ben, újabb Durrand Ruel Galéria-beli önálló kiállításán már több mint száz művel lép a közönség elé, párizsi, bretagne-i és normandiai tájképekkel. A bemutatott anyagból a Musée Carnavalet huszonhárom művet vásárol meg.
A szintén 1927-ben Bordeaux-ban megrendezett nemzetközi művészeti seregszemlén Andaházy párizsi képeit különdíjjal jutalmazta a zsűri. A párizsi utca életét ábrázoló 21 rajzát Párizs városa, a Quai de l′Hôtel de Ville à Paris című képét pedig a francia állam vásárolta meg a Luxembourg Múzeum részére. – Jelenleg a Francia Parlament Felsőházának, a szenátusnak a falait díszíti.
Mindezek fényében levonhatjuk a következtetést, jó festő lehetett. Képeit elnézve talán még jobb grafikus! Kár, hogy erejét, figyelmét megosztotta a művészet és a politika között. A család nemesi, vármegyei tradíciói Andaházy részről, de édesapjának, Kasnya Gézának a vasutasok érdekvédelmi szervezeteiben vitt szerepe is erre indították. Persze, ez a politika két nagyon is különböző iránya. Ezek között kereste Andaházy-Kasnya Béla a maga olykor ellentmondásosnak tűnő útjait. Talán, ha megmarad a művészet mellett, akkor nem messzi idegenben, honvágytól gyötörten fejezi be életét.
Megjelent a Bárka 2024/1-es számában.
