Szilágyi András Bohus Zoltán kiállítását nyitja meg

Szilágyi András

A fény

Bohus Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása
a Békés Megyei Munkácsy Mihály Múzeumban

A művészet a lélek ünnepe. Ilyen nagyszabású kiállítás alkalmából a mi lelkünk is ünnepi ruhába öltözik, különösen akkor, ha Munkácsy Mihály példáját követő, Békéscsabáról elindult művészt köszönhetünk. Bohus Zoltán eredetileg festőnek készült, de személyében egy nemzetközileg elismert és nagyra becsült szobrászművész érkezett szülőföldjére. A tárlat címéül választott „fény" nem csupán szín, hanem élet, remény, világosság, de hullám-természetű energia is. Ezen túl a kiállítás címe lehetne akár: BOHUS 3X44, vagy Bohus 70! A feltételes mód azért indokolt, mert a mester éppen negyvennégy éve végezte el az Iparművészeti Főiskolát, negyvennégy év óta tanít, s immár negyvennégy éve annak, hogy első önálló munkáját elkészítette. De nem utolsó sorban ünnep ez a kiállítás azért is, mert a mester ebben az esztendőben lesz hetvenéves!

Bohus Zoltán 1941-ben Endrődön született. Családjával együtt hétéves korában költözött Békéscsabára. Az alap- és középfokú tanulmányait, illetve a gimnáziumot 1960-ban fejezi be. Mindeközben a rajzolás, festés szakmai alapjait a mára már legendás Mokos József festőművész szabadiskolájában sajátítja el. Ez a nagybányai szemléletű, lelki, erkölcsi tisztaságú pedagógus-festőművész - az országban egyedülálló módszerrel - kiemelkedő képzőművészek egész sorát indította el az alkotópályán. Bohus Zoltán a Magyar Iparművészeti Főiskolát díszítőfestő szakon 1961 és 1966 között végezte, amely gyűjtőszak lévén, lehetőséget biztosított különböző iparművészeti szakirányok felé. A harmadik évtől Z. Gács György professzor ösztönzésére az üvegművész szakirányt választotta. Ez a műhelyjelleg különösen inspiráló volt számára. A plasztikai elemek és anyagok közül a fém, zománc és az üveg felhasználása ragadta meg képzeletét.

Tanulmányainak befejezése után a Magyar Iparművészeti Főiskola tanársegédje lett. 1978 és 1993 között az Üveg, 1993 és 1996 között pedig a Szilikát tanszék vezetője, illetve 1993-től a jogutód intézmény, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes tanára. Az üveg a természet őselemeihez visz bennünket: a homok, a tenger, a levegő, a nap, de transzcendens értelemben a homokvihar, az üveg kozmikus fénye, a tűz és a tenger csendje is benne van!

A művész a kiállításon tizenhat válogatott alkotását mutatja be, amelyek között a korábban a Munkácsy Mihály Múzeumnak gyűjteményébe tartozó két munka is látható. A kiállított üvegplasztikák mívességét, légies anyagszerűségét a nyers, rusztikus téglafalú kiállítótér úgy ellenpontozza, hogy a célkövetés szellemi irányát közvetlenül az üveg „áttetsző" metafora intonálja. E szerint bátran megfogalmazhatjuk - ILLÚZIÓ NÉLKÜL NINCS MŰVÉSZET! Ráadásul a „suhanó fény messzeségei" tovább dimenzionálják ezt az illúziót, ezt a térátalakító áttetszőséget. Bohus Zoltán plasztikai illúziói mintha korunk ideaformáját keresnék. Mintha keresve kutatná, illetve kutatva keresné azt a redukált ősformát, amely a tárgyiasult „tér-idő" tökéletes formája. Mintha az üvegen kicsapódó pára lecsorgó cseppjei nem vízcseppekké, hanem üveggyöngyökké válnának. Ebből következően nem csupán a plasztikai szerkezet és forma törvényszerűségei kerülnek előtérbe, hanem a metafizikai dimenziók is. Bohus Zoltán a kezdetektől felismerte a matematika, a geometria jelentőségét a formaképző alkotófolyamatban - a plasztikai formák logikai útját követte.

Konstruktív szemléletében nem a melegen történő üvegfújás „öblösüveg technológiája" alakította ki a formát, hanem az úgynevezett „hideg" technológia. A melegalakításnál a gondolati követelmények gyakran háttérbe szorultak, az úgynevezett hidegtechnika alkalmazása viszont a megtervezhetőséget professzionális szintre emelte. Bohus Zoltán felismerte az új technológiai folyamatokban a művészi kifejezés lehetőségét. A művész a síküveg lapokat egymáshoz ragasztotta, majd az így megalkotott rétegezett plasztikai tömböt tovább formálta, felületét kezelte. Megfigyelhető, ahogy a fény egy része áthalad az üvegrétegeken, a másik része pedig visszaverődik, illetve tükröződik. Így a „fény-rétegelt" síküveg plasztikai modulációk sajátos módon virtuális formát képeznek, kitágítva ezzel az emberi érzékelés határait. Másként fogalmazva, a tér és a fény egy új, a plasztikai tömbbe rejtett képi térdimenziót tárnak fel előttünk. Ugyanakkor a belső formák íves-spirális formavariációinak, görbült-tereinek és nem utolsó sorban megnyitott Kapu sorozatainak világa már nem csupán modern architektúrákat idéz, hanem ősi formákat is. Számára az alkotói kihívás az, hogy miképpen lehetséges megragadni a fény anyagtalan jelenségét. A fény-árnyékhatásokkal transzponált belső formanyelv, minden racionális meghatározottságú és szerkezetelvű minimalizmus ellenére, nem csak visszatükrözi, hanem újrateremti a belső térszerkezet módozatait. Az önfeltáró érzékelés és önmegtartó értelmezés megváltozott viszonyáról van tehát szó. Folyamatosan alakuló művészetére számos irányzat, a strukturalizmus, az op-art, a konceptualizmus és nem utolsó sorban a minimal art is hatott. A szerkezetalakítást a vízszintesek és függőlegesek, illetve a geometriai formák körívei, görbületei, csúcsíves boltozatai határozzák meg. A nagyüzemi termelés hagyományos módjai alig adtak módot és lehetőséget az alkotói igények esztétikai érvényesítéséhez. Ezt az ellentmondást az üvegművészet az építészeti és a képzőművészeti irányzat kapcsolatában oldotta fel.

Ebből a törekvésből egy új üvegművészeket összefogó mozgalom is kialakult, s az egyre inkább önállósodó „stúdióüveg" szcéna kisugárzó hatása nemzetközi kölcsönhatások erőterébe került, ami a honi viszonyok megváltoztatását is felgyorsította, illetve elősegítette. Ez utóbbi „stúdió jellegű" szobrászat meghonosításában Bohus Zoltánnak is fontos szerepe volt. Az Iparművészeti Főiskolán olyan jelentős művészeti-szellemi műhelyt alakított ki, amellyel elválasztotta, illetve kiemelte az üvegművészetet a közvetlen használati funkció keretei közül. Azon kevés magyar művész közé tartozik, akinek alkotásai a világ mértékadó gyűjteményeiben is jelen vannak. Az idők folyamán a nemzetközi üvegművészeti szcéna egyik legelismertebb kiállítójává vált. Rendszeresen részt vesz különböző hazai, európai és amerikai szimpóziumok munkájában is. Műveit megtalálhatjuk az Egyesült Államok, Európa múzeumaiban, számos köz- és magángyűjteményben. 1979-ben a corningi New Glass nemzetközi kiállításon több ezer pályaműből négy magyar művész munkáját is beválasztották a világ 270 legjobbnak ítélt üvegtárgya közé. Ebből az utóbbi válogatásból Bohus Zoltán Térspirál II. címmel kiállított műve az első tíz kiemelt darab között szerepelt. Számos nemzetközi elismerés mellett itthon 1984-ben Munkácsy-díjban, 1997-ben érdemes művész elismerésben részesült.

Az értelmezés során feltárul az üvegformákba rejtett többdimenziós tér látszatképe, de megjelenik a transzcendens illúziót keltő gondolat is. Művészettörténeti értelemben megállapítható, hogy Bohus Zoltán megújította a magyarországi és nemzetközi plasztikai formanyelvet, a bennük elrejtett, fénnyel előhívott virtuális világot. Mint ahogy kezdtem: a művészet a lélek ünnepe!

Bohus Zoltán szobrászata mintha József Attila verssorába rejtett titkot idézné: „Tenyeredbe tettem a lelkem, / Nézd, milyen szép százlátó üveg". A művész lelke, „százlátó üvege" szűkebb hazájában minden bizonnyal még erősebb fénnyel ragyog, ha az itt élők lelkében tükröződik.

Ebben a tiszta, ünnepi fényragyogásban engedjék meg, hogy az Önök nevében is tisztelettel és szeretettel gratuláljak az alkotónak, remélve, hogy művészetét reprezentáló alkotásai egy majdan kialakítandó, békéstáji kötődésű kortárs művészeket bemutató állandó kiállítás keretein belül mindig láthatóak, mindig megtekinthetők lesznek!

Szilágyi András

Válogatás egy életműből

Fajó János képzőművész kiállítása a Békés Megyei Munkácsy Mihály Múzeumban

Békéscsabáról elindult nemzetközileg elismert művészt köszönhetünk a Munkácsy Mihály Múzeum kiállítótermének falai között. Fajó János 1937. február 9-én, Orosházán született. A mesterség szakmai alapjait Mokos József lelki, erkölcsi tisztaságú pedagógus-festőművész szabadiskolában sajátította el. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban végzett tanulmányai után a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakát (1956 és 1961 között) végezte el. Fajó János művészete fogalommá vált a kortárs magyar képzőművészeti szcénában - életműve meghatározó és kikerülhetetlen.

Fajó János festőművész feleségével,
Fajó Ágnessel a kiállításmegnyitón

A Válogatás egy életműből című kiállítás a „titkos források kútjához" vezeti el a látogatót. A kiállított két- és háromdimenziós művek absztrakt formáiban a színek, a síkok és terek nem csupán megbontják, hanem újraalkotják a színformák összhangját (Síkosztás I., II.; 2005; olaj, vászon; 200x200 cm). Nem csupán a táblaképeket, hanem a plasztikákat és a domborműveket, azaz a négyzet, a kör, a körcikk vagy ellipszis felületeket is az intenzív sárgák, az ultramarinkékek, a türkiz-zöldek, a vörösek, a feketék és fehérek uralják (Ellipszis elcsúszás; 2005; olaj, fa; 150x885 cm; Szín visszabontás; 2007; olaj, fa; 139x138x10 cm). Az önmagában való képi meghatározottság filozófiai feltételeiből következik, hogy létező elvként (a priori módon) olyan tapasztalat előtti tér és idő, és nem utolsó sorban kép-fogalmi kategóriákat alkalmaz a mester, amelyek a valóság megismerésének egyetemes formái (Iker-pár pozitív; 1998; olaj, fa, 250x42,5 cm; Iker-pár negatív; 1998; olaj, fa; 250x42,5 cm). Az érzéki formából kiinduló műteremtés, olyan általános logikai gondolkodás feltételez, amely úgy rejti magába az úgynevezett „műfogalmi általánost", mint a teremtő-alkotó folyamat összegzése (Test II. ; 1988; plexi; ?). Ennek kiemelése különösen fontos, mert Fajó János alkotói magatartása a modern kifejező formák képidejét, felvállalt társadalmi funkcionalizmusát közelítve távolította. Egyrészről közelítette, hiszen a modern idő- és térvilágot jellemző vizuális verseny már alig egy évtizedre, sőt, csupán néhány évre redukálta a kulturális ellenhatások során kialakuló új izmusok látó- és hatókörét. Másrészről távolította is, hiszen a protestálásban kiteljesedő magyar új avantgárd képzőművészet nem csupán a saját időképét, vagyis stílusszemléleti korát, hanem a képzőművészeti mesterség szakmai alapjait, eljárásmódjait is megújította. Fajó János művészetében ez a fordulat olyan aktív jelenlét volt, amely több tényező együttes kölcsönhatására épült, hiszen a saját utat követő minimalizmusában nem csupán a síkkonstruktív irányultságot, hanem az aktivista szemlélet új társadalmi dimenzióit is érzékeltette. Fajó János választott mestere Kassák Lajos, akinek magatartásnormái átsugároztak művészetére is.

Az analitikai szemlélet rendhagyó volt a hatvanas és hetvenes évek magyar avantgárd művészetének alakulása idején. 1974-ben Bak Imre, Hence Tamás, Keserü Ilona, Nádler István és Mengyán András festőművészekkel együtt megalapította a Pesti Műhelyt, amelynek 1982 óta egyedüli jogutódja. 1976 és 1988 között pedig a Józsefvárosi Galéria vezetője volt. Számos nemzetközi elismerése mellet 1985-ben Munkácsy-díjat, 2008-ben Kossuth-díjat kapott.

Fajó János a síkkonstruktivizmus egyensúlyában fedezte fel a legtisztábban az egyetemességet, melyben a formák és színek pontosan meghatározott érték szerint szervesülnek a kompozícióban. Művészete nem a látvány mimézisében teljesedik ki, de láthatóvá teszi a láthatatlant, megteremtve a konstruktív geometriai rendszer kozmikus architektúráját. Mindez olyan érzéki örömforrás, amely megajándékozza a látogatót az örök és időtlen formák érzetével, s a fogalmi tisztaságú síkkonstruktivizmus újrapozícionálásával elvezet bennünket a „titkos források kútjához".

Bohus Zoltán szobrászművész kiállítása július 10-ig tekinthető meg a Tégla Teremben.

Fajó János festőművész tárlata június 31-ig látogatható a Múzsák Termében.