Az utóbbi években hangoskönyvektől hangos a hazai könyvpiac. A lassan áttekinthetetlenné váló kínálatból kimagaslik a Hangzó Helikon-sorozat magyar költők megzenésített verseivel. Az igényesen összeállított kötetecskék CD-mellékletén a legkülönbözőbb stílusú kortárs muzsikusok szólaltatják meg a költeményeket. A Lovasi-Lackfi-páros 2007-ben kiadott anyagában a sorozat minden erénye egyesül: az irodalmi és zenei motívumokkal való szüntelen játék, a kötött formáktól a szabadversekig, illetve a rockzenétől a jazzig terjedő változatosság, a groteszk humor, ironikus előadásmód és szakmai profizmus. Nem véletlen, hogy a két fiatal művész és a sokoldalú zenészekből álló zenekar nem csak József Attilát lepte meg születésnapján, hanem a Millenáris közönségét is.

A két alkotó egymásra találása és a formáció létrejötte annál inkább véletlenek sorozatának köszönhető, mint az Lackfi János visszaemlékezéséből kiderül: „Heidl Gyuri barátom (akit még akkor nem ismertem), a pécsi egyetem esztétika tanszékvezetőjeként, családi ismeretség révén ismerte meg és kezdte megzenésíteni verseimet. Nagyon tetszett a míves felszín alól ki-kirobbanó rock és blues, ráismertem saját magatartásformámra, és egyfajta nemzedéki véd- és dacszövetséget is érzékeltem. Ekkor jött a képbe András, aki Gyuri katona- és zenésztársa volt egykor. Lovi be-beugrott Gyuriékhoz és felénekelte a verseket. Érzékenyen és elképesztő precízen dolgozik, a mostani énekszólam alatt ott hallom a megelőző három-négy verziót. Majd egy koncertje után András összefutott Gryllus Danival, aki a Hangzó Helikon sorozat szerkesztőjeként versmegzenésítésre biztatta őt. Dani ismeri munkáimat, úgyhogy mikor kiderült, van egy lemeznyi kész anyag tőlem, és annak minőségéről is meggyőződhetett, a terv legnagyobb örömömre zöld utat kapott, és impozáns alkotói sorba kerültem be vele. Azóta Pécsett és Budapesten is több bemutató koncert volt, és robogunk tovább Győr, Komárom és több más alkalom felé.”

A Költészet Napján tartott budapesti koncerten a stúdiófelvételnél felszabadultabb, s a korábbi fellépéseknél kiforrottabb játék jellemezte az együttest, Lackfi frissen tálalt versei és sziporkázó szójátékai pedig egy stand-up comedy felhőtlen légkörét idézték, igaz, ülve adta elő őket. Felolvasta többek között a kötetben is szereplő Mazsola-rajzást, illetve a Fogjátok meg Tüdő Gyuszit című svéd típusú gyerekverseiből egy csokorra valót.

Lovasi is inkább „csendes-ülős” oldalát mutatta meg, szerényen üldögélt, iszogatott, és letisztult, sallangmentes hangon szólaltatta meg, értelmezte újjá a saját dalaival több ponton is rokonítható Lackfi-verseket. A Befejezetlen alma párdarabjaként, arra felelve, ráadásul egy saját szerzeményét is előadta. Ám a kötet előszavában pontosan megfogalmazta: „Ezen az albumon nem vagyok szerző, nem játszom semmilyen hangszeren, nem nagyon ordítozom, tehát semmi olyat nem csinálok, amit a Kispál és a Borz zenekarban.” A lassú számok átszellemült, szomorkás előadásmódját meghökkentő keresetlenséggel ellenpontozta a groteszkbe hajló darabok mélyebb regisztereibe hatoló hol cinikus, hol elmélázó hanghordozás. Heidl Györgynek elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy a más tőről fakadó művészi törekvéseket kompozícióival varázslatosan egybeoltotta, megvalósítva ezzel a Hangzó Helikon Kányáditól kölcsönzött jelszavát: „A vers az, amit mondani kell”.

Lackfi mondatai Lovasi elmondásában egy sajátosan 21. századi polifóniát eredményeznek, amelyben az apró és kozmikus éppolyan békésen megfér egymás mellett, mint a magasztos és a hétköznapi. Talán nem meglepő, hogy a fellépők virtuozitását leginkább visszatükröző Véletlen című stílusbravúr rock’n roll változata aratta a legelsöprőbb sikert: Lovasi András halálos iramban hadarta végig a szülinapi buli végén a szipi-szupi felsorolást, melyben „szoli moci tekila/az én trendem//koviubi pörivel a kedvencem” és „csörizi a telimet/a véletlen”.

A koncert után Lackfi Jánostól megtudtam, hogy a Költészet Napja értelmezésében „olyan időszakaszt jelentene, mikor végre kiderülhet: a költészet nem(csak) ünnepi eledel, hanem hétköznapi falat is. Társ, háziállat, háztartási eszköz. Kisírhatjuk magunkat a vállán, magányt űz vagy épp segítségünkre lehet nagyon is konkrét köznapi dolgainkban. Az énekelt vers ehhez is hozzásegít: hallgatható mosogatás, teregetés, barkácsolás vagy adminisztrálás közben, és időnként egy-egy értelmi-érzelmi borzongás is átfut rajtunk. József Attila, az ünnep évfordulós hőse épp ilyen köznapi géniusz: olyan virtuóz egyszerűséggel ír elütött kutyáról, szerelmi bonctanról, gyárbeli dinamókról, szappanhabról, dinnyehéjról, hogy közben a legmélyebb bölcseleti kérdéseket érinti. Ezért mondtam őt a koncerten kicsit bulvárosan a magyar költészet Jackie Chanjének, aki félelmetes technikájának köszönhetően tepsivel, partvissal, létrával, vagyis verekedésre nem igazán alkalmas eszközökkel is mindig győz. Reméljük, ez elmondható magáról a költészetről is…”