Jól időzített, átgondoltan tervezett programmal várta tagjait és az érdeklődőket idén az Erdélyi Magyar Írók Ligája. A meghirdetett irodalmi konferenciának és költészetnapi felolvasóestnek sikerült oly módon egymásba kapcsolódnia, hogy szerencsésen megtalálta a középutat az elmélet és a kézzelfogható, izgalmas irodalmi élmény között. Egyfelől, mert tematikája az erdélyi, valamint a magyarországi irodalmiság kölcsönösségére, átjárhatóságára alapozott, másfelől, mert a költészet napja apropóján (is) magyarországi és erdélyi szerzői estekkel lepték meg a közönséget. Ezen túlmenően pedig, nem utolsósorban, alkalom adódott közvetlen, élő kapcsolatteremtésre szerzők, szerkesztők között, országhatároktól függetlenül.

Az első nap délelőttjén Magyarországi szerzők az erdélyi irodalmi folyóiratokban címmel folytattak beszélgetést az erdélyi folyóiratok szerkesztői (Helikon, Korunk, Székelyföld, Irodalmi Jelen) Egyed Emese moderálásával. A magyarországi irodalom szakadozottsága negatívumként hat az erdélyi szerkesztők munkájára, hangzott el, s ezzel a megállapítással kezdte aztán Margócsy István délutáni előadását is. A két előadás ekképpen folytonosan, árnyalt módon részletezte a két (?) irodalom egymáshoz viszonyított helyzetét, a szerkesztői koncepciókat (vagy azok hiányát).

Erdélyi írók jelenléte és recepciója a magyarországi irodalmi folyóiratokban volt a címe a jelzett „fordított helyzetkép” – előadásnak, melyet Margócsy István és Tarján Tamás tartottak. Margócsy, szintén a délelőtt elhangzottakra reflektálva megállapította, hogy sem az egyik, sem a másik recepció nem tekinthető egységesnek, s tulajdonképpen az utópikus harmónia soha nem is létezett. Kiemelte viszont, hogy ez a meghasonlottság nem tekinthető ijesztőnek – bár éppen kívánatosnak sem nevezhető. A továbbiakban a különböző szerkesztési preferenciák egymás mellett éléséről beszélt, az egyes folyóiratok sajátos szerkesztési elveiről, látni engedve az erőltetettség, valamint a különböző elképzelések buktatóit. Ugyanakkor – meglátása szerint – az erdélyi irodalom (talán kisebb mérete okán is) jobban megszervezett, mint a magyarországi. Tarján Tamás néhány konkrét példából indított: Kányádi üdvözletét tolmácsolta az erdélyieknek Budapestről, majd Sütő András búcsúztatása kapcsán értekezett az állásfoglalások különös voltáról (önmagában külön tanulmányt igényelne szerinte az a mód, ahogyan élő tévéadásban ki-ki megnyilvánult a halott íróval kapcsolatosan). Páskándi Gézáról szólva feltette a kérdést: akkor hogyan is kell őt közelgő születésnapján ünnepelni? A két előadó különben remekül egymáshoz igazította előadását, így a Születésnapomra-parafrázisokat (Orbán Ottó, Tóth Krisztina, Kovács András Ferenc és Rigó Béla tollából) már közösen olvasták, értelmezték. Az előadás élénk vitába torkollott: a felvetések meglehetősen tág kérdéskörökre gyűrűztek ki: át lehet-e tekinteni (bárkinek is) az évi 460 darab új, élő szerzőktől származó könyvet? Milyen módon töredezik szét az, ami egy folyóiratba bekerül? Hát egy irodalomtörténetbe? Egyáltalán mi az irodalomtörténet? (Remekművek története netán?) Miért hatnak jobban az irányzatos folyóiratok? Van-e értelme az antológiáknak?

A szombat este a magyarországi szerzőké volt, a meghívott felolvasók: Karafiáth Orsolya, Szálinger Balázs és Havasi Attila. Karafiáth meglehetősen szomorú, ám kellőképpen magyarázott verseket olvasott fel, Szálinger lírája elgondolkodtatóan érdekes volt, Havasi Attila pedig – utolsóként érkezve – játékos, vicces álgyermekverseivel hívta fel magára a közönség figyelmét.

A felolvasóestet követte a negyven éves Sántha Attila és egyúttal a tizenöt éves transzközép ünneplése, mely fergeteges köszöntőkből, vetítésből és felolvasásokból állt. A végén – röviden ugyan –, de az ünnepelt is szóhoz juthatott. Nem volt könnyű dolga.

A vasárnap délelőtt az Erdélyi Magyar Írók Ligájának évi közgyűlésével telt. Az utóbbi év eseményeinek felvezetése után (Király Zoltán ügyvezető és Orbán János Dénes elnök beszámolói) szó esett az idei tervekről – például megyei fiókszervezetek kialakítása –, anyagi nehézségekről és könnyebbségekről, a fordítások jelenlegi helyzetéről, a könyvkiadás és annak támogatásának aránytalanságairól. Az idei zetelaki tábor új helyszínen lesz, irodalomkritika témakörben. A közgyűlés új cenzort és intendánst választott.

A tulajdonképpeni költészetnap ünneplése jórészt kolozsvári szerzőkkel, délután 6 órakor vette kezdetét. A felolvasás szerkezeti keretét Orbán János Dénes humoros tanulmánya adta, mely a költő és költészet megnyilvánulási módjairól szólt. A fölolvasók: Balázs F. Attila, Bréda Ferenc, Egyed Emese, Farkas Wellmann Endre, Gáll Attila, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, Lászlóffy Csaba, László Noémi, Márkus András, Márkus Barbarossa János, Muszka Sándor és Papp Attila Zsolt voltak.