Bár már kilencedik alkalommal rendezték meg A Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepét a várban, mégsem mondhatjuk, hogy a rendezvény a köztudatba szervesen beépült, és egységesen számon tartják a könyvszakmában. Ennek többek közt az az oka, hogy nagyon kevés kiadó képviselteti magát (kap meghívást?). Már első nap megfogalmazódott a Tokaji Írótábor utóérzés bennem, az ottani törzsgárda (fellépőinek és résztvevőinek) egy kis százaléka volt itt is jelen. Hogy mennyien látogatták a három napos rendezvényt, nagyon nehéz megsaccolni, hiszen a Mátyás templom oldalánál, a Halászbástya tövében mindig rengeteg a turista, és ugyan a japán csoportokat könnyű kiszúrni, de a békésen sétáló-nézelődőkről nem mindig egyszerű eldönteni, hogy miért is keveredtek a Budai várba. A pénteki napon alig hallgatták az előadásokat, szombaton is inkább a futószalagon zajló esküvők résztvevői és főszereplői álltak meg fényképezkedni, sokszor észre sem véve, hogy szinte beleállnak a pódiumbeszélgetésekbe.

Vasárnap gyűltek össze a legtöbben,  Jókai Annát és Lackfi Jánost hallgatni. Pedig voltak táncos bemutatkozások, színészek, koncertek - Kormorán Memory Band, Jamie Winchester és zenekara (a Magyar Nyelv Ünnepén ez elég mókás választás), a Hot Jazz Band, és a Kávészünet is - és pódiumbeszélgetések egyaránt. A három nap főbb rendezvényeiből szemezgettünk.

Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester köszöntője után a rendezvényt L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke nyitotta meg.

Csontos János Delelő című kötetén túl készülő könyvéről (szonettregény?) is mesélt, amihez a vázat szintén Dante adja majd, már ezer idézetet kigyűjtött az Isteni színjátékból. Makadám makám című verse, melyet olvasott, egyszerre volt játékos és komoly.

Nem csak az esküvők, de az írók is futószalagon, vagyis egyből következett egy másik beszélgetés Költők költőkről címmel, amely a Nap Kiadó sorozatában negyedikként megjelent kötetet mutatta be. Ezúttal Ágh István és Tóth Erzsébet beszéltek arról, hogy milyen kapcsolat fűzi őket Adyhoz - különösen néhány verséhez, például Az eltévedt lovashoz.

Lackfi János sem hazudtolta meg magát, könnyed, játékos beszélgetést hallhattunk. Erre csak rátett egy lapáttal a házigazda műsorvezető, aki a költő egy „turmix-versével", a Hagyománnal kezében a közönség sorai között buzdított mindenkit, hogy jöjjenek rá, melyik klasszikus mely sorait használta Lackfi. Nem gondoltam volna, de elképesztő lelkesen kiabálták be a megfejtéseket, találgattak és szavaltak, mintha a jutalom legalább egy álomutazás lett volna, nem pedig egy gratuláló kézfogás.

Fotó: Szabó Tibor Benjámin és Csapody Kinga