Grecsó Krisztiánt telt ház várta Békéscsabán. A Bárka egykori szerkesztőjének estjét ugyan a Békés Megyei Jókai Színház stúdiójába álmodta a szervezőgárda, hamar be kellett látni, hogy a Vigadó nemcsak kényelmesebb, de méltóbb helyszíne is lesz az új regény bemutatójának. A tágas tér és a Liszt Ferenc emléke előtt tisztelgő kiállítás, amely a helyi képzőművészek igen sokféle Liszt-képét vállalja és mutatja fel, tökéletes aurát vont az est szereplői köré - Darvasi Ferenc, a beszélgetés vezetője és Grecsó Krisztián közvetlenül a paravánok előtt, erősen megvilágított pódiumon foglalt helyet. A „mellettem elférsz" jegyében ugyanakkor nem csupán egymással kommunikáltak jól és improvizatívan, de kiszólásokkal, anekdotázással, majd az est végén a kérdezés lehetőségével az egyébként sem fásult, az elhangzottakra folyamatosan reagáló közönséget is bevonták a párbeszédbe.

Kötet-centrikus, rövidre fogott pályaképpel vezette fel a mintegy másfél órás beszélgetést Darvasi Ferenc, aki szerint a szikárabb nyelven megszólaló, a sűrítés eszközével is élő új könyv a szerző eddigi legjobb regénye. Grecsó Krisztián egy pillanatig nem habozott cáfolni az állítást, jóllehet megerősíteni sem próbálta: mindjárt a tőle megszokott oldott stílusban köszöntötte közönségét, s a csabai írói létről, a „csabainak lenni", „Békéscsabára hazatérni" gondolatával indított. Az elegáns hájjal kenegetés és a baráti közvetlenséget fölmutató kommunikációs formák máskülönben az egész estet jellemezték. Isten hozott, üdvözölték Grecsó Krisztiánt innen-onnan, és valahányszor megütötte a fülem a köszöntés, mindig arra gondoltam, ez az ország egyéb tájékain bizonyosan hamisan és közhelyesen csengene. Idehaza: természetes.

Jóllehet Grecsó Krisztián a békéscsabai főiskolán tanult, hogy egy kisebb vargabetű után vissza is térjen, bárkázni, továbbá második regénye, a Tánciskola „tótiai" próza a javából, az est alapvetően az új regény, a Mellettem elférsz köré épült. Mindjárt a beszélgetés elején elhangzott a történet a szerzőt ábrázoló fotóról, melyre rápillantva Grecsó Krisztián édesapja vonásait vélte felfedezni a sajátjaiban, de egy másik fénykép is szóba került, amelyen a regény egyik „szereplője", Benedek látható, reverendában, kezében fegyver - a múlt, amint elkezdi írni önmagát: a családi fotográfiákban magukra, magára ismerő fiú történetét. A hazalátogató vendég arról beszélt, milyen következményekhez vezethet a családi mítosz és a valóság összeütközése (már amennyiben a kettő nem ugyanaz), főként, ha a nagymama is tisztában van a féltve őrzött és ápolt történetek „igazságával" - a felismerésről szólt, hová tartozik az ember ebben a közösségben. Hogy ugyanoda tartozik. Ennek kapcsán vetődött föl a személyes élményanyag nyomasztó súlya a fikcióalkotás folyamatában, mennyire befolyásolja ez őt az írásban, engedi-e a működni az írói fantáziát. Bár Grecsó Krisztián munkáiban erős a referenciális háttér, a tárgyi világ, a környezet rajza látványosan „beszél" Szegvárról, Csongrádról vagy Békéscsabáról, a helyről, ahol a szerző él, ahová éppen tartozik, hangsúlyozta, hogy amit írt, ami a Mellettem elférsz című regényben (is) olvasható: teremtett világ.

Jó beszélgetést láthatott és hallhatott a legalább száz néző, teljes estet, s hogy a kérdések jók voltak, onnan lehetett tudni, hogy újabbakat generáltak a néző fejében, aki például én voltam. Az est végén meg is jegyezte Darvasi Ferenc, hogy maradt legalább tizenöt kérdése, amelyet nem tett fel - de például elhangzott a „tisztább szerkezethez" vezető stílust firtató. A mágikus realistának is mondott Isten hozott című első nagypróza stíljét a mostaniéval összevetve, a különbség jól látható: Grecsó Krisztián leszámolt az említett regényben alkalmazott, meglehetősen bonyolult poétikával. S minthogy a varázsláshoz, például ahhoz, hogy egy önéletrajz fikcióként működjön, nem kell különösebb varázs, egyes emelkedettebb, „líraibb" helyek kivételével kihagyta az ilyen elemeket a szövegből - „bármiféle varázslást bűn lett volna beleírni." Ez volt az estnek az a része, amikor hangsúlyosan merültek föl nevek, írók, akikhez Grecsó Krisztián kötődik, akiknek az írásművészete mértékadó forrás a számára. Mondjuk, három: Ulickaja, a hatásos, de épp az új műben távol tartott Márquez (és mégis: mutatják a regényhez mellékelt családfát), különösen azonban Szabó Magda, s főleg a Mellettem elférsz és a Für Elise lehetséges párhuzamai - a könyvbemutató gerincét adó család-történet valóságának problémája.

A beszélgetés többször érinti a nagyszülőket, milyen kapcsolat fűzheti hozzájuk az unokákat, akiket éppen egy generációnyi szakadék választ el tőlük, lehetséges-e e fölött a mélység fölött a megcsúszás veszélye nélkül egyensúlyozni. Szép válasz volt erre a nagymama története, aki író-szerkesztő unokája közreműködésével rendszeresen publikált a Szegvári Naplóban, valamint Grecsó Krisztián sokat emlegetett élménye, hogy a türelmetlen tizenéves unokák akkor látják be, mit veszítenek a nagyszülői mesélések és törődések figyelmen kívül hagyásával, amikor egyre türelmetlenebb huszonéves unokák lesznek. Van, hogy késő - pedig onnantól világos, hogy kezdeni kell valamit a családi örökséggel: magunkkal. Ami a regény világát, a szereplők önismeretét illeti, a Kassáktól vett mottók is a múltban gyökerező identitáshoz kapcsolódnak, nem mellesleg, jelezve Grecsó Krisztián írói útját, az ilyen szempontból ugyancsak beszédes című Isten hozott mottóival lépnek párbeszédbe.

Két fontosabb téma maradt az est végére. Egyfelől Budapest, a fővárosi tér, a nagyvárosi közeg, amely nem csupán a Mellettem elférsz szereplője, de az író számára is fontos váltás helyszíne, másfelől pedig az idegenség motívuma, amivel visszakanyarodtunk a beszélgetés kezdetéhez. Ennek kapcsán Grecsó Krisztián a két élet, a vidéki és a pesti eltérő ritmusáról mesélt, valamint arról, hogy a múltkoriban Csabán gyúrt kolbász, amely sejthetően pompásan sikerült, készen van. Lehet hazavinni. S hogy Szegváron, az egykor idegenné vált anyaközségben tizenöt év után újra volt könyvbemutató, a Tánciskoláé.

Zárásként, amikor újabb munkáira terelődött a szó, Grecsó Krisztián a novellákat említette. Összeállni látszik egy újabb novelláskönyv, olyan, amely hosszabb elbeszéléseket tartalmaz. Van miből válogatnia, hiszen a Pletykaanyu első kiadása óta, éppen tíz éve nem jelent meg új novelláskötete, miközben novellákat, tárcákat a regények írása közben is publikált. Egy újabb novelláskönyv, amelyben a nemrég az Élet és Irodalom hasábjain napvilágot látott Ahol a lélek lesz a vonalvezető.