Elek Tibor

Az író(tábor) mint reklámhordozó?

Mi is lehet a haszna a berekfürdőieknek abból, hogy írótábort rendeznek? - fogalmazta meg a sokak számára talán túlzottan direktnek látszó kérdést egyenesen a szemem közé a helyi (és/vagy a karcagi) tévé riporternője, miközben a mikrofont a szám elé dugta. Én azonban nem lepődtem meg - mert a mai világban szerintem is nézze meg egy önkormányzat, mire fordítja azt a kevéske pénzét, a sajtó pedig kérdezzen rá mindenre -, azonnal slágfertigen nyomtam a választ, azt, amit őszintén és komolyan is gondolok. Itt, most megpróbálom egy kicsit még bővebben kifejteni.

Az ezredforduló tájékán, amikor Körmendi Lajos, Karcagon (és Berekfürdőben is szívesen) élő író, kitalálta és az első táborokat megszervezte a kis alföldi fürdőtelepülésen, talán még nem is látszott annyira a fenti kérdésre adható válasz teljessége. Pontosabban leegyszerűsödött és összegeződött annyiban, hogy az itt néhány napot eltöltő, különböző tájegységekről érkező írók a „Hévjó berek vízben" (Gittai István) való nappali és éjszakai ázongások, jóízű beszélgetések, borozások, andalgások után jó hírét viszik a fürdőnek idehaza és a határon túl is, nem is szólva az itt vagy az itteni élmények hatására született alkotásokról.  Lajos barátunk 2005-ben, sajnálatosan korán, az égi vizekbe távozott, de a tábor, szerencsére, kisebb zökkenőkkel továbbélt, tavaly már a jubileumi, tizedik évfordulót ünnepelhettük.  Ehhez, persze, kellett Hajdú Lajos polgármester úr, doktor úr is, aki kezdettől szívügyének tekinti, hogy községe fürdőjében a szeptemberi utószezonban írók verjenek tanyát, és Kocsis Csaba, nagyrábéi művelődési ház igazgató, író, gitáros-énekes, fotóművész, tehát mindenes, aki a szervezőmunka jó részét és táborvezetés feladatát is magára vállalta. S nemcsak, hogy továbbélt, de a szaporodó programok, közönségtalálkozók révén egyre inkább kialakult a karaktere és a helyi társadalommal való kapcsolatrendszere is. Ma már nyilvánvaló, hogy a berekfürdői Körmendi Lajos Írótáborban nemcsak az ott tartózkodó írók lelnek családias otthonra néhány napra. S ennek nem csak annyi a haszna, hogy elviszik magukkal és műveikben megörökítik a fürdő jó hírét, hogy ír, beszél a táborról a helyi és az országos média. A közönségtalálkozók, a rendhagyó irodalomórák, a kiállítások, kötetbemutatók, irodalmi estek révén a helyi és a környékbeli lakosság olyan programsorozatban, élményben részesül, olyan írókkal találkozhat testközelben, amellyel és akikkel egyetlen hasonló kis alföldi településé sem.

Csak címszavakban lássuk például az idei történéseket! Az utóbbi években hagyománnyá vált, hogy a tábornyitást megelőzően a berekfürdői temetőben Körmendi Lajos impozáns sírjánál kezdünk, idén Jókai Anna emlékezett meg a táboralapító közös barátunkról. Utána a Bod László Művelődési Ház galériájában Kocsis Csaba táborvezető pajtás nyitotta meg B. Molnár Zsuzsa kiállítását, és a Tűzmenedék együttes verskoncertjét is meghallgathatták a jelenlévők. Az ünnepélyes tábornyitóra már a strandfürdőben került sor, amelynek faházaiba (a Megbékélés Házában tett) két év kitérő után visszakerült maga a táborhely is, egész héten itt élvezhettük immár a művelődési ház munkatársainak vendégszeretetét és finom, házias jellegű főztjét. Másnap a helyi református templomot zsúfolásig megtöltő közönség Trianonról másképpen címmel hallgathatta meg Gálfalvi György, Jókai Anna és Vári Fábián László előadását, és kaphatott magyarságtudatból, összetartozás-tudatból vélhetően hosszú ideig maradandó élményt. Ráadásként pedig a Hangraforgó Együttes előadásában Reményik Sándor megzenésített verseit. Harmadnap Debrecenben a Szabó Magda Könyvesboltban a táborlakók és a helyi nagyszámú érdeklődő előtt nyitotta meg Jókai Anna Kocsis Csaba: „Hévjó berek vízben..." című fotókiállítását, melynek képei az előző években készültek a táborról és lakosairól, de magának a településnek is jó hírét viszik majd, ahol csak a falakra kerülnek. Negyednapon délelőtt a költők, írók kirajzottak Berekfürdő mellett Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras iskoláiba (sőt, a gitáros-énekes Kocsis Csaba még egy helyi óvodába is) rendhagyó irodalomórák keretében szórakoztatni és a kortárs irodalommal ismertetni a diákságot. Este pedig a művelődési házban a lassan szintén hagyománnyá váló Berecz András-meseórát hallgathatta meg az ismét szép számú publikum. Még utolsó nap sem csak a babérjaikon ültek a táborlakók (főként, hogy a rossz idő, szakadó eső miatt már nem fürödhettek), előbb részt vettek ők is a 60 év - Kulák-gulag Magyarországon 1950-2010 című kötet bemutatóján, majd maguk rögtönöztek egy igen tartalmas felolvasóestet egymás és a helyi érdeklődők örömére.

Azt hiszem, bármelyik magyarországi kisebb fürdőtelepülés, üdülőfalu stb. megirigyelhetne és nyilván irigyel is egy ilyen programsorozatot. Büszke lehet Berekfürdő az írótáborára és a tábor lakosai is büszkék lehetnek arra, hogy odajárhatnak. Ahogy szokták mondani: megérdemlik egymást. Jól látható, hogy az író nem egyszerűen reklámhordozó ember, de olyan szellemi, esztétikai tartalmak közvetítője, amelyek írott és hangzó formában is olvasók, befogadók sokasága számára nyújthat akár szórakoztató, akár felemelő élményt, amennyiben sikerül a találkozásuk feltételeit megteremteni. Az ötlet azonban nem jogvédett, a példa követhető bármely hasonló adottságokkal rendelkező település számára.

Jókai Anna Körmendi Lajosra emlékezik

A Hangrafogó együttes tagjai a templomi fellépésre melegítenek még a táborban

Jókai Anna előadást tart a református templomban

Vári Fábián László és Gálfalvi György

Hajdú Lajos, Berekfürdő polgármestere

Gálfalvi György a mélyvízben

Dupka György, Sarusi Mihály, Vári Fábián László

Jókai Anna megnyitja Kocsis Csaba kiállítását a debreceni Szabó Magda Könyvesboltban

Vári Fábián László rendhagyó irodalomórát tart

Mezey Katalin is felolvasott verseiből

Rékassy Ildikó is felolvasott

Kocsis Csaba a záróesten énekelt is

Fotók: Elek Tibor és Kocsis Csaba