Darvasi Ferenc

Vidor Fesztivál 2010

Mikor a '90-es évek végén a főiskolára kerültem, Nyíregyháza egyike volt a poros, unalmas vidéki megyeszékhelyeknek, legalábbis kulturális értelemben. Nem sértő szándékkal mondom ezt, csupán tényként. Távol álljon tőlem az ócsárolás, öt évig ebben a városban éltem, és szerettem is a magam módján. De a tény ettől tény marad: valósággal vadászni kellett a színvonalasabb kulturális programokra. Persze meg is lehet fordítani ezt a felvetést: hiszen minek oda jelentősebb dolgokat szervezni, ahol az ilyesmire nincs igény. Mert bizony, amikor itt került megrendezésre jó néhány éve az animációs filmfesztivál a Montázs Moziban, vagy amikor rögtön a Filmszemle után egy-két héttel elhozták az új magyar filmeket (abban az évben, amikor a Hukkle lett a fődíjas), olyan érdektelenség mutatkozott, hogy joggal merülhetett fel a szervezőkben, minek ide az ilyesmi. Minek ide az ilyesmi? Ez persze nem jó megközelítés. Fel kell kelteni az érdeklődést, irányítani a minőség felé a jónépet, igényt kelteni a művészetek iránt. Nem könnyű feladat ez, és még csak nincs is gyors, látványos eredménye, de hosszú távon mindig megtérül az energiabefektetés - lásd: Vidor Fesztivál.

Esztrád sokk

A helyi színházzal nem volt gond már a 90-es években sem, sőt, Verebes István remek társulatot formált a Móriczból, Szász János és Mohácsi János kiváló előadásokat rendezett itt. Moziból kettő jó is akadt, a Montázs és a Horizont. Valódi, folyamatosan pezsgő irodalmi élet azonban nem volt itt sokáig, hiába, hogy a főiskolán „üzemelt" irodalom tanszék is. Hogy ez megváltozzék, ahhoz egy folyóirat, jelesül a 2007-es alapítású A Vörös Postakocsi kellett. Egy fiatalos, részben tematikus számokkal jelentkező lap, amiről már ennyi idő, a röpke három év alatt elmondható: nem csupán egy újabb irodalmi lap a sok közül, hanem saját, a többiekével összetéveszthetetlen profillal bír. És persze nem csak irodalmi lap ez, hanem annál sokkal több, a fejlécén ez áll: „művészet - tudomány - közélet". Én nagyon szeretem olvasni, és csak ajánlani tudom mindenkinek.

Adott volt tehát a városban egy színház, amely Tasnádi Csaba keze alatt sem veszített színvonalából (sőt, például az azóta nemzetközi hírűvé vált Bodó Viktor a Katonán kívül csupán itt rendezett egy ideig, kiváló darabokat, gondoljunk csak az Esztrád sokkra), és adott volt A Vörös Postakocsi. S a kettő, ahogy annak lennie kell, elkezdett közös projektekben gondolkodni, éspedig a Vidor Fesztiválon. Ennek köszönhetően nem csupán zenei és színházi fesztivál már a Vidor, hanem túlzás nélkül nevezhető irodalminak is.

Árva csillag

Természetesen érdemes az előbbi programokra is kitérni, annál is inkább, mert az „Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja"-ként reklámozott rendezvényen nemcsak, hogy kiváló társulatok, de olyan világhírű zenekarok lépnek fel, amelyek például sokszor még a Sziget Fesztiválra is elutasítják a meghívást. A 2010-es teátrumi kínálatban szerepel több is a legjobb kő- és alternatív színházaink közül, a közönség többek közt az Örkény, a Katona József Színház és a Pintér Béla Társulat előadásait is megtekintheti, megtekinthette. Utóbbitól például az Árva csillag és a Szutyok című produkciókat is láthatjuk most, az Örkény pedig a Bohémélettel vendégszerepel.

Mitsoura Mónika

A magyar zenekarok közül olyan kiváló csapatok vesznek részt a Vidoron, mint a Zuboly, Mitsoura vagy a Csík Zenekar a Quimby énekesével, Kiss Tiborral kiegészülve, a külföldieket pedig - ismét csak többek közt, a teljesség igénye nélkül - a kameruni Manu Dibango, a kubai Septeto Santiaguero, az orosz Frédéric Belinsky vagy a román Oana Catalina Chitu képviseli.

Nagy Gergely, Kürti László, Darvasi Ferenc, Horváth Orsolya, Oláh András, Nagy Zsuka

A Vidoron minden napra jut egy irodalmi program. Az első a SZIRT (Szabolcsi Írók Társasága) rendezvénye a színház Művész Stúdiójában, ahol egy előre megadott szövegre írott versüket, prózájukat olvassák fel a szerzők. Az előre megadott mondat a következő: Hancúrplacc, gardenparti, színészbüfé - avagy almaecetera a Vidoron innen és túl. A felolvasók sorrendben: Nagy Gergely, Darvasi Ferenc, Horváth Orsolya, Oláh András és Kürti László. Nagy Gergely Monológ egy Yorick-koponya felett (egy Hamlet előadás után) című hosszúversét olvassa fel, Darvasi Ferenc (hogy magamról E/3-ban írjak) egy az emlékek természetéről szóló prózát. Horváth Orsolya a megadott szavakra külön-külön írt verset, Oláh András Néhány szó a Barthalossy-hagyatékról című szövege nagy sikert arat. Az estet Kürti László költeménye, a Megroppant őszi torzó zárja. A felolvasások között a helyi Phemius zenekar szolgáltatja a talpalávalót.

A folyóirat és a helyi színház szervezésében került megrendezésre a 77 tirpák rémmese című est, melyen Antal Balázs, Béres Tamás, Csabai László, Gerliczki András, János István, Mogyorósi László, valamint Szécsi Noémi írásain szórakozhatott a közönség. A játékrend szerint egy pert láthatunk, ahol a 77 tirpák rémmese terjesztőinek kihallgatása folyik. "A tárgyalás vádlottjai egytől-egyig a Nyíregyházán és a környező tirpák bokortanyákon lábra kapott történetek hírhedt és elvetemült terjesztői közé tartoznak. Szerencsés elfogásuk és kellő vallatásuk után Jeney István vizsgálóbíró széke előtt tárják a publikum elé alaptalan és hihetetlen történeteiket." Miközben megelevenedik a nyírségi tanyavilág, hallhatunk sci-fi átiratot (Gerliczki András), a hét törpe történetének tirpákra hangszerelt változatát (Antal Balázs), a közönség jól szórakozhat.

Onder Csaba és Szécsi Noémi

Az Irodalmi Kávéház rendezvényeinek a megyei könyvtár adott otthont. A meghívott vendégek: Szécsi Noémi, Csaplár Vilmos, Pozsgai Zsolt, Bereményi Géza és Grecsó Krisztián. Szécsi Noémivel Onder Csaba beszélgetett. Az egy órás diskurzus során végighaladtak az eddigi teljes életművön. Megtudhattuk, min dolgozik Szécsi Noémi (egy vámpírtörténeten), és milyen nehéz lenyelnie, hogy a szépirodalom ma mennyire nem érdekli az embereket. Az is kiderült, hogy könnyebb külföldön megírni egy a magyarsággal kapcsolatos művet.

Csaplár Vilmos és Gerliczki András

Csaplár Vilmos is azt mondja, könnyebb volt külföldön rálátnia Magyarországra, és úgy írnia hazánkról. Az ő beszélgetőpartnere Gerliczki András. Csaplár több könyvéből is felolvas. A valóság és az irodalom természetének a különbözőségéről hosszasan vall. Arról tehát, hogy az irodalom még csak véletlenül sem a megtörténteket tükrözi vissza, hanem új valóságot teremt. A legizgalmasabb az est vége, amikor Csaplár Mészöly Miklós íróhoz és Bódy Gábor filmrendezőhöz fűződő viszonyáról beszél. Jó barátja volt Bódy, aki öngyilkos lett, több dolgot sem tudván feldolgozni, például az ügynökmúltat.

Gerliczki András, Pozsgai Zsolt

Színház és irodalom találkozásának terepe is az Irodalmi Kávéház, hiszen az ezt követő vendégek az alapvetően drámaíróként jegyzett Pozsgai Zsolt, valamint a szintén számos sikeres drama szerzőjeként (is) ismert Bereményi Géza voltak.

Az irodalmi rendezvényeket a fesztivál végi két rendezvény koronázza meg: pénteken Grecsó Krisztián szerkesztő közreműködésével mutatják be az Élet és Irodalom "Mi, tirpákok" tematikus mellékletét, melyben Antal Balázs, Csabai László és Gerliczki András írásai szerepelnek. A programokat a Hét mesterlövész kritikai beszélgetés zárja, ahol a jelenlévő kritikusok, szerkesztők, irodalomtörténészek (Antal Balázs, Bódi Kata, Gerliczki András, Kulin Borbála, Lapis József, Onder Csaba, Szilágyi Zsófia) a helyi Csabai László Magvetőnél megjelent, kiváló Szindbád, a detektív című kötetét vesézik ki.

Az Irodalmi Kávéház közönsége