Elek Tibor

Dihorfest a Bulgakovban

A kolozsvári, Mihail Bulgakovról elnevezett vendéglátó egység nemcsak a helyi (különböző nemzetiségű) fiatalság számára vált az elmúlt években fogalommá, de az erdélyi, sőt, talán az egész magyar írótársadalom jó része számára is. Színvonalas irodalmi programjainak híre eljutott már Kárpát-medence szerte, miközben Románián kívülről is számos író fellépett itt.

Június utolsó hétvégéjén rendezték meg a Bulgakovban az Évadzáró irodalmi fesztivált és a lassan hagyományossá váló szülinapi bulit, Dihorfest címmel (volt már korábban Márkus Andrásnak, Sántha Attilának, Szálinger Balázsnak, ezúttal Farkas Wellmann Endre 35. születésnapja alkalmából). A dihor románul görényt jelent, de nagyon nem mennék bele etimológiai fejtegetésekbe (bár a vendéglátó egység tulajdonosa, de legalábbis üzemeltetője s a rendezvények főszervezője és celebrátora, Orbán János Dénes szűk körben és nyilvánosan is beszélt valami titokzatos Dihor rendről és társaságról), mert túl messzire vezetne. A lényeg, hogy ezen keretek között egy olyan végtelenül szórakoztató és tartalmas hétvégét szerveztek OJD-ék, az Előretolt Helyőrség Kiadó, amely zenével (különféle zenékkel), tánccal (különféle táncokkal) fűszerezve, a kortárs irodalom által eddig még alig megérintett érdeklődők és a professzionális alkotók számára egyaránt kínált maradandó élményt.

Már csütörtökön indult a programsorozat, Fodor Nagy Éva Visszatekintés a múltból című kiállításának megnyitójával és Nagy Lajosék fényképalbuma című könyvének bemutatójával.

Pénteken Papp Attila Zsolt költő, a Helikon című kétheti irodalmi lap szerkesztője faggatta Demeter Szilárdot az egykori székelyudvarhelyi középiskolás, egyúttal tanítóképzős, leginkább lányokhoz kapcsolódó élményeiről és természetesen a valóság és a fikció határairól, a Lüdércnyomás című új kisregényének bemutatója alkalmából.

A szombat délutáni kamara és szólózene után Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, a Babeş-Bolyai tanára beszélgetett László Noémivel Feketeleves című gyermekverskötetéről, így egyebek mellett megtudhattuk, hogy a kötetben beszélő hang nem annyira kisgyerek, de nem is felnőtt és nem szocializálódott még. Márkus András felolvasott verseiből, úgy tűnt, nem merült még ki első kötetének témaköre (de úgy is fogalmazhatnék: nem tudott még igazán szabadulni attól), szemben azzal, ahogy beszélgetőpartnere, az ismét hosszabb ideje, Kolozsvárott tartózkodó Szálinger Balázs anno, az első kötet után megjósolta. A Ki lesz a barna lányban? című új könyv bemutatása után a még mindig szemtelenül fiatal Márkus színészi közreműködéssel részleteket adott elő a Paraszttartók kézikönyve című készülő újabb kötetéből, amelynek egésze, remélhetőleg csak metaforikusan és/vagy szimbolikusan fog szólni az úri akaratnak és önkénynek alávetett és kiszolgáltatott paraszti sorsról, illetve a függelmi viszony maximális vagy inkább abszurd kiaknázásairól. Muszka Sándor a Múzsák, trágyás szekérrel című kötete a szerző által felolvasott versek alapján mintha két részből állna, egy a helyőrségi szabad szájú és szexista hagyományokhoz jobban kötődő és egy azoktól függetlenedő világúból. A székely irodalmi stand up comedyjének nem minden mondatát értettem, részben a nyelvjárásiassága, részben hangosítási problémák miatt, de még így is jókat röhögcséltem magam is, nem beszélve mások felhőtlen hahotázásáról. Az éjjeli mulatság(ok)hoz a Duhaj Banda és a Magyarpalatkai cigányzenekar húzta a talpalávalót, a kiugrott teológiai hallgató, karatemester, néptáncos, „cowboj betyár", de nem utolsósorban író, Murányi Sándor Olivér „mindent bele" hoppmesteri közreműködése mellett.

A vasárnap délután Skrabski Fruzsina és Novák Tamás Bűn és bűntelenség című dokumentum (jellegű, de igen játékos) filmjének vetítéssel kezdődött (előtte Szálinger Balázs beszéltette is az alkotókat), s ha másért nem, nekem már ezért is megérte volna Kolozsvárra utazni, mivel a film „főhősének", Biszku Bélának a tiltása miatt, még csak kevés helyen látható ez a mű, amelynek megnézését, ha rajtam állna, mindenkinek kötelezővé tenném, de főként a harminc-negyven év alatti korosztály számára. Nem a film elkészítése a botrányos, s még csak nem is az, amit (akit) bemutat, leleplez, hanem az, hogy az elmúlt húsz évben ez az első ilyen film.

Sántha Attila, a mára lassan legendás hírűvé váló kilencvenes évek elejei „transzközép" csoportosulás egykori főideológusa igen értően és érzékenyen mutatta be a (nemcsak az erdélyi) magyar költészet és próza nagyjai között számon tartható Király László és Mózes Attila új kötetét (Akasztóhegy, Zsibvásár). A beszélgetés már kicsit döcögősebbre sikerült, de legalább megtudtuk, hogy Király László (szemben Sánthával) nem jár temetésekre a szülőfalujában, Sóváradon, hiába él ott újabban ismét a déd- és nagyszülei által épített házban. Mózes Attila pedig, ha az élet értelmét nem is tudja egzaktan megfogalmazni, mégiscsak a serény múmiások elődének számíthat a nemi aktusok és hozzávalók szabad szájú megfogalmazásai terén.

A több napos rendezvénysorozat csúcspontja, a sokak által kaján somolygások közepette várt, Farkas Wellmann Endrét köszöntő vasárnap esti szülinapi ünnepség volt. A „költőfejedelmünk" talpnyalásaként beharangozott, többnyire verses köszöntők többségének vallott és vállalt célja nem lehetett más, mint az ünnepelt minél durvább és kínosabb parodizálása, kifigurázása, leleplezése, magyarán szopatása. Azt hiszem, sem az ünnepelt, sem a közönség nem csalatkozott a várakozásaiban: Orbán János Dénes, Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva, László Noémi, Márkus András, Murányi Sándor Olivér, Muszka Sándor, Szálinger Balázs és Sántha Attila igazán kitett magáért, az életrajzi utalások mindegyikét értő barátok időnként pedig fetrengtek a röhögéstől. Külön színfoltot jelentett a produkciók sorában a Murányi Tóni által előadott zenés szopatás, Szőcs Géza Kazahsztánból küldött üzenetének felolvasása, Márkus-Barbarossa János az ildomosnál sajnos hosszabbra sikeredett élő videójelenkezése Bécsből. A hangulatot a Kalapos Jazz Band nevű, remek zenészekből álló tini együttes Énekelt versek című összeállítása tovább már nem fokozhatta, de segíthetett az esetleges feszültségek oldódásában.

Nem akármilyen hely a Bulgakov, aki arra jár, annak érdemes felkeresnie, főként, ha valamely irodalmi csemege is éppen akkor kínáltatik föl Orbán János Dénes és csapata tálalásában!

László Noémi és Selyem Zsuzsa

Márkus András és Szálinger Balázs

Muszka Sándor stand up-ja nagy sikert aratott

Murányi Sándor Olivér legényesre tanítja a távol-keletieket

Skrabski Fruzsina és Novák Tamás (aki most is fotózik), a Biszku-film készítői a közönség soraiban

Király László, Mózes Attila, Sántha Attila

Orbán János Dénes íróasztalfiókban lapuló regényéből olvasott fel egy Farkas Wellmann Endrére emlékeztető részletet

Bálint Tamás saját szövegén is jól szórakozik

Murányi Sándor Olivér nem kímélte egykori iskolai padtársát

Szálinger Balázs most visszaadhatta azt, amit januárban még ő kapott

Ne is!

A testvér, Farkas Wellmann Éva egy anti-Róma szonettet olvasott fel

A közönség mindig vette a lapot

Murányi Tóni az ünnepeltet nem tudta megénekeltetni, de a közönséget igen

Sántha Attila zárta a talpnyalók hadát

Farkas Wellmann Endre megilletődötten köszönte meg a szívatást

Az Előretolt Helyőrség új kiadványai iránt nagy volt az érdeklődés

Kodoba Florin prímás és egy átszellemült arc

Fokozódó hangulat

A Kalapos Band lányai nemcsak szépek, de énekelni is tudnak

A fotók többségét Szentes Zágon készítette, a kevésbé sikerülteket Murányi Sándor Olivér és Elek Tibor.