Mocsár-Pörjés József
Körkörös írók és rajongók - ajánlott mennyiségben

Hogy sok-e irodalomból két óra egy jól párnázott, színében barna, anyagában műanyag széken a Gyulai Várszínház kamaratermében? Most, már itthon, este, az irodalmi est után, szép zöldkockás pizsamámban, a számítógép klaviatúráján pötyögve, számban Stühmer egészmogyorós tejcsokoládéval, azt vágnám rá, erre a kérdésre, ha nem lenne tele a szám, hogy sok, miazhogy és nagyonis! Rávágnám én kapásból. Mert azt gondolom, hogy sok ma két óra permanens szépirodalom, sok az még a rögeszmésebb rajongóknak is. Igen, rajongónak, ahogy az angol mondja, the fan.

A szépirodalom fanatikus rajongói nem riadnak vissza semmitől, sőt, semmivel sem lehet vissza- és elriasztani őket attól, hogy imádott írójukat és költőjüket meghallgassák, megnézzék, esetleg kezüket megérintsék, értsd, érintésbe burkolt kézfogás; ám a bátrabbak, akiket nevezhetünk bátran elvetemülteknek is, persze csak szigorúan jó értelemben vett elvetemülteknek, szóval ők még arra is képesek, hogy egy óvatlan pillanatban beleszagoljanak imádott írójuk nyakába.

Ezt például simán el tudtam képzelni az irodalmi esten mellettem ülöm szőke nőről is, aki tuti, Kiss Ottó-rajongó volt. Amikor Ottó A fekete mikulás című meséjéből olvasott fel, a hölgy minden poénra hangos, szinte tisztán magas C-be emelkedő kacajjal válaszolt. S ezekben a magas hangú fel-felkacagásokban volt valami mélyen erotikus, ahogy a vörös színű ajakrúzsa mögül kifehérlő fogai között ki-kicsúszott rózsaszín nyelvének apró csúcsa, abban tényleg volt valami félelmetes, valami vad, valami nagyon is állati és önfeledt. S ha ez nem a BárkaOnline lenne, még azt is idemerném írni, hogy nem szimpla rajongói extázis volt, sokkal több annál, maga a szexus, valami ősi ösztön, amit Kiss Ottó és a fagyállót ivó fekete mikulása hozott elő mélyről, nagyon-nagyon mélyről ebből a szép szőke nőből.

A Körös Irodalmi Társaság 10 esztendős jubileumára megjelentett Körkörös című (33 Békés megyei szerző írásait tartalmazó) antológia hétfő esti (2009. november 30.) gyulai (9 gyulai szerzőt felvonultató) könyvbemutatóján természetesen nem csak szép szőke nők vihorásztak önfeledten. Teltház volt, kérem! Minden korosztályból ültek a műanyag széksorokban. Az első sorokban jól szituált gyulai polgárok, előttem és mögöttem gimnazista diákok, fiúk és lányok, nyilván a két irodalommal fellépő Tanár úr, Kiss László és Fodor György vonzotta őket.

Elek Tibor, a társaság elnöke, ezúttal házigazdai szerepben, az antológia bemutatása előtt, nemes egyszerűséggel „rendkívül kellemes élménynek" írta le azt, hogy ilyen sokan kíváncsiak rájuk. Duplex élményről van szó, komplementer volt a teremben minden szó és mozdulat, az író a közönségre, a közönség pedig az íróra hatott, illetve kíváncsi volt, s persze minden kijelentés és bölcsesség fordítva is igaz. Mégis ritkán fordul elő, hogy egy ilyen esten a közönséget megtapsolják. Gyorsan hozzá is teszem, itt sem fordult elő. A közönség azonban az est folyamán több alkalommal jutalmazta meg zsíros tapssal az írókat.

A békéscsabai színházi Bárka-esteknek már régóta remek kiegészítője az élő rock és egyéb zene. Öröm volt hát a hívogató plakáton olvasni, hogy szépirodalom és zene most is randevút adott egymásnak. A két műfaj tökéletes szimbiózisban van, testnek és léleknek egyaránt gyógyítója, s az sem számít, hogy mi volt előbb, a vers vagy zene.

Ezen az estén a zene volt előbb. A kilenc fellépő gyulai írót a Percek kérdése zenekar (Szabó Ferenc, Rusznyák Csaba és Oláh Szabolcs) kísérte. A választás telitalálat volt, az új gyulai együttes, amely most lépett először közönség elé, zenéje pedig kiváló.

Az est első felolvasója Kiss Ottó (József Attila-díjas író) volt. Ottónak önálló rajongótábora lett az évek során, s ezek, mármint a rajongók jelentős számban nők. Nyilván ennek is oka van, ahogyan az sem véletlen, s annak is van oka, hogy Ottó Gyuláról (vidékről) teremtett irodalmat magának. „Én írom a könyveimet" - fogalmazta meg tömören. A Körkörös antológiában a már említett A fekete mikulás története mellett még két meséjét olvashatjuk el.

Fodor György kevésbé ismert szerző. A '81-es születésű magyar szakos fiatalember versekkel jelenik meg a kötetben. A Karinthy-féle eszperente analógiájára írt aszparantjával, amit felolvasott az eseten, sikerült a publikum hallójáratain keresztül ingert gyakorolnia azok rekeszizmaira is. A haiku próbálkozásai nekem kevésbé tetszettek, de japánul, mivel megtudtuk tőle, hogy tanulta ezt a nyelvet, szívesen meghallgattam volna előadásában. Mindenesetre nem kis vállalkozásba kezdett azzal, hogy haikukat ír Gyuláról, hiszen a tervében 365, egy évre való 5,7,5 szótagszámú költemény szerepel.

Szabó Tibor Benjamin az egyik legkülönlegesebb a Bárka körül lévő alkotók közül. Írásaival zavarba hozza olvasóját, mivel nem lehet eldönteni azt, hogy amiről ír az fikció és túlzás egyszerre, vagy valóság, esetleg valamilyen lehetséges valóság. Akármelyikről is legyen szó, történetei valahol félelmet keltenek és ólomsúllyal nehezednek olvasójára, s ettől izgalmas és lebilincselő. Az antológiából az író által felolvasott prózarészlet a Kisnapló Fiamnak részből hangzott el.

A '49-es születésű Szabó László kora ellenére nem ismert költő, ami nem csoda, hiszen néhány éve kezdett publikálni csak. A Körkörös-ben öt verse jelent meg, az esten ezekből kettőt olvasott fel, s még kettőt hallhattunk tőle, megelőzve ezzel a Bárka januári számát, ahol ezek majd megjelennek.

Elek Tibor voltaképpen magáról és ezzel együtt munkájáról írt a könyvben. Műve címéből adódóan bátran nevezhetjük önvallomásban megjelenő önkritikának is. Az antológiában Ars critica (?) még egyszer című, műfaját tekintve esszéjéből olvasott fel két nagyon rövid részletet. Az írás, ami egy hosszabb esszé eszenciája csupán, egy kritikáról szóló ankétra készült előadása volt a szerzőnek.

Erdész Ádám történésznek, a Bárka munkatársának Repkény című prózai írása jelent meg az antológiában. Az esten éppen csak annyit mondott el az 1800-as években játszódó igaz történetből, hogy felkeltse a jelenlévők érdeklődését.

Becsy András számomra mindig izgalmas költeményekkel rukkol elő. Ezért is volt öröm hallani az esten, illetve olvasni az antológiában, hogy megjelenés előtt áll első verseskötete a Kortárs Kiadónál. Több okból is örömmel vettük, hogy András Szegedről hazavonatozott vagy autózott a gyulai közönség kedvéért, mert megtudhattuk végre, hogy ki az a Zsena, akihez olyan szívesen ír verseket. Zsenának feleségét hívja verseiben, a név pedig a zseni, aminek a költő tartja magát, női megfelelője lenne - ha jól értelmezte e sorok írója a költő rövid eszmefuttatást e tárgykörben feltett Elek Tibor-i kérdésére.

Szávai Krisztina volt az egyetlen nő a szerzők között. Nem csak küllemében és hangjában, hanem írásainak a hangulatában is elütött a többiektől. A női lélek és szem mást lát és más keres, ujjai másként tapintanak. Rövid prózai írásainak puha szöveteiből ezt a világot rajzolta felénk, elénk és belénk. Talán a „szösz-próza" szót használta, mint egyfajta műfaji jelölés saját írásaira, kis szöszök a zsebben. Jó volt kitapintani.

A felolvasó estet Kiss László zárta. A két kötetes, Bárka-díjas író Őfelsége pincére rövid prózáját olvasta fel, aminek végén kimondva a tutit, „a világ, Hrabal úr, ez a szar", tett szimbolikus pontot a több mint két órás est irodalmibb végére, mert a Percek kérdése zenekar két pörgős számot nyomott még búcsúzóul nekünk.

A kamarateremből lassan elfogyó tömegben vevőre és olvasóra talált az a 20 antológia is, ami az estre érkezett.

S hogy ajánlott-e szépirodalomból két óra egy jól párnázott, színében barna, anyagában műanyag széken a Gyulai Várszínház kamaratermében? Azt döntse el ki-ki maga. Szerintem zenével egy kellemesen fogyasztható estben volt részük a jelenlévőknek, recept nélkül - a mellékhatások figyelembevételével - havonta ajánlom egy-egy ilyen adag befogadását minden gyulainak, vesebajosoknak szigorúan 10 perces szünettel és pannonhalmi kímélő teával.

Elek Tibor, Kiss Ottó

Szabó László, Szabó Tibor Benjámin, Elek Tibor, Kiss Ottó, Fodor György

Sutyorognak

Szabó László

Kiss László

Szávai Krisztina

Népes publikum

Főoldal