„Hévjó berekvízben ázongok"
- hangulatjelentés a 10. Berekfürdői Körmendi Lajos Írótáborból -

Kocsis Csaba fotóihoz Korpa Tamás írt szöveget

A jó emlékű Luis Körmendi nevét immár több éve viselő (1999-ben vezetésével megálmodott) írótábor jubileumi összejövetelén, idén, több mint húsz alkotó és rendezvényenként többször húsz érdeklődő vett részt. A főbb koordináták közül néhány, ízlelésképpen: Budapest, Berettyóújfalu, Debrecen, Gyula, Marosvásárhely, Mezővári, Miskolc, Nagyvárad. A tavalyi táborhoz hasonlóan a Molnár János vezette Megbékélés Háza adott helyet (nem marginális információ: komoly helyi civil összefogás és segítőkészség eredményeként) a tanácskozások, nyitott előadások, író-olvasó találkozók mellett a késő éjszakai (jó, inkább hajnali) eszmecseréknek, vagy némi bájjal: szabad szemináriumoknak. Az írótábor tagjai sajátos spontán kasztot alkotnak szeptemberben Berekfürdőn. Nem csak arra utalok, hogy írói privilégium az éjszakai fürdőzés a településen (Bármely feddő strandőri gyanúval szemben - Mit keresnek maguk itt?! - a legnagyobb lélekjelenléttel kibökött, kiugratott: „írótábor", „írók vagyunk" - s ezek egyéb konfigurációi, pl.: „vagyunk írók" - védő formula leszerelő erővel bír. Mondjuk: elixír.), hanem, arra, hogy 2009-ben egyetlen csuklóra irányuló pillantás elég volt eme sajátos kaszthoz tartozás jelzésére. Kedves Olvasó, a kék karperecre utalok csupán, mely ott tündökölt valamennyiünk csuklóján, alkarján, kezében, vagy éppen ujján táncoltatva. Egyetlen mozdulat, amely által meglátható a jellegzetes kék karperec, s minden medence bejárhatóvá, beúszhatóvá válik. És ha már Körmendi: a tábor idén is a Körmendi Lajos emléksírjánál tartott megemlékezéssel kezdődött.

Hajdú Lajos doktor úr, expolgármester úr, kolóniánk mentora a bereki gyógyvíz karakterisztikumáról értekezett előadásában az első napon. A bereki tápanyagtartalmában a Tiszántúl (némi lokálpatrióta sejtetéssel: Magyarország) leggazdagabb vize. Három forrás táplálja a medencéket, a fürdő folyamatosan fejlődik, a falu, mint egy magára talált Ithaka, a béke szigete. Ezek után csak a legnagyobb tisztelettel léphettünk a medencékbe, hagyva, hadd folyjon körbe minket a gyöngéd Léthe.

A következő kép, akár komoly PR fogás is lehetne: négy, erőtől duzzadó, fitt és rokonszenves író pózol tökéletes kompozíciót alkotva a melegvizes medence központi kútjánál. Arcukról süt a boldogság; arcukon lefolyik a szétfröccsenő víz. Szenti Ernő, mint egy görög bölcs, Gittai István, római poét, Vári Fábián László, római hadvezér, s e sorok írója két kezét vízre fektető dalmát.

Elek Tibor méltatja Sinka István munkásságát a nagyrábéi Kodály-Sinka emlékműnél (Nagyrábén kihelyezett ülést tartott Kocsis Csaba jóvoltából a tábor), Vári Fábián László kezében az emlékezés koszorúja.

A nagyrábéi Kossuth Lajos Művelődési Központ Galériájában készül felolvasásra (balról jobbra) Dienes Eszter (akinek sztoriin csüngtünk figyelemtől szótlanul, mint gyümölcs a fán); Fecske Csaba (akinek a kedvéért közvetlen Miskolc-Berekfürdő buszjáratot indított a Borsod Volán); Rékasi Ildikó (aki legalább három-négy hosszt leúszott naponta), Gálfalvi György (aki készülő könyve hangulatát illusztrálandó olvasott fel, komoly dolgokról kellő iróniával és távolságtartással, tudniillik a „komoly dolog" a róla szóló szekus-akták alapján történő ön-múlt-reflexió); és Elek Tibor, akivel tavaly megkezdett csocsópartinkat jövőre mindenképpen folytatjuk. Garanciát vállaltunk ugyanis rá. (A képen nem látható, de az általam celebrált esten felolvasott Vári Fábián László és Szenti Ernő is.)

Kocsis Csaba (táborvezető, civilben író, hivatásosan a nagyrábéi művelődési központ igazgatója is) előadás közben. A tavalyi táborra jelent meg Berekfürdői Énekes Poézis című CD-lemeze, megzenésített versekkel. Többek között e beszámoló címéül vállaszott Gittai-sor, pontosabban a Gittai-sort tartalmazó Gittai-vers is elhangzott Rábén, ami viszont már nem Kunság, hanem Sárrét. Mini buszunkon hazafelé többünket a magyar-svéd meccs megszokottól korábbi kezdete tartott lázban. A busz ülései között szétáradó éneklés puha takarója alatt Vári Fábián László a Petőfi Rádió meccsközvetítését igyekezett befogni.

A Megbékélés Házának nagytermében tartott előadást a Nagykunság irodalmáról a Magyarkanizsai Írótáborból érkező irodalmi nagykövet, Bertha Zoltán, míg a vers- és énekköretet Ráckevei Anna, Kobzos Kiss Tamás, Csíkos Sándor és a Nagykun Szavalóverseny győztesei szolgáltatták. A közönségnek milyen érzés lehetett szembesülni saját igen gazdag írott (régi és mai) irodalmi hagyományával, illetve lerakatával? A látottak alapján felemelő. Nekem milyen lehetne, ha mondjuk Bódva-völgy, ha mondjuk... mindegy. Inkább éjszakai fürdőzés, a párolgó medencében, fröccsök és kétszeri elalvás a vízben. Léthe, bizony mondom néktek.

A berekfürdői református templomban Jókai Anna Kossuth-díjas írónő értekezett, a tőle megszokott invenciózus és szemléletes beszédmódban a magyar nyelvről, a magyar nyelv összetettségéről, plaszticitásáról. Az írónő évek óta a tábor fővédnöke is egyben. A templomban tett hitet a magyar nyelvről a kárpátaljai Vári Fábián László és az erdélyi Gálfalvi György. A templomból kilépve hosszan beszélgettem Körmendi Lajos özvegyével, Varga Juliannával. Számomra az egyik legszebb pontja volt a tábornak. Nagy kerülőt téve, egyedül ballagtam a szállásra.

A fenti képen Vörös István (aki délelőtt a karcagi gimnazistáknak tartott rendhagyó irodalomórát) aranyalmát kezében tartva magyaráz a poharát ürítő (szerény becslésem szerint a pohárban vodka vagy szilvapálinka nyomai analizálhatók; a fél literes Unicum a magyar-svéd után ugyanis elfogyott) Szenti Ernőnek. Az elhangzó szöveg pedig mondjuk ez lehetne, két filozófushoz híven: Lenni vagy lenni.

Berecz András mesél Meseországban, második otthonunkban, Berekfürdőn a Megbékélés Háza nagytermében a Körmendi Lajosra és Nagy Gáspárra emlékezők (Dienes Eszter, Elek Tibor, Fecske Csaba, Gálfalvi György, Jókai Anna, Kocsis Csaba, Rékasi Ildikó, Sarusi Mihály, Szenti Ernő, Vári Fábián László) közül utolsóként, de önálló estet is adva. A mesét hallgatók vajon elhiszik, hogy a Béke Szigetén, egy kis Ithakában élnek, s ők a mesehősök?

Jövőre ugyanitt, szeptemberben, ha „kisasszony szoknyája lebben / felkel két gyöngylabda keble / az áldott berki vizekben".

Fecske Csaba is felszáll a Berekfürdő-Miskolc járatra. Néhány éve írta itt:

volna honnan de nincs hová
azért mégse maradhat itt
bár üres kézzel érkezett
magával visz majd valamit

a másikból egy darabot
belőle aki még marad
aki vele telt el egykor
és fénylett tőle mint a nap

Háttérben a két őrangyal: Nagy Gáspár és Körmendi Lajos.

Főlap