Esszék, tanulmányok

 

 29._Kiss_L__szl__.jpg

 

Kiss László

 

Az Irodalmi Humorfesztiválok tapasztalatai

(Gyulai Várszínház, 2003–2021)

 

„Tessék nevetni.
Tessék mindenen nevetni.
A sírás helyett nevessetek.
A halál helyett is nevessetek.”

(Szív Ernő)

 

A Gyulai Várszínházban 2003-ban debütált Irodalmi Humorfesztivál (a továbbiakban: humorfesztivál) közvetlen előzménye a 2000-ben megrendezett Magyar líra az ezredfordulón és a 2001-es Magyar próza az ezredfordulón elnevezésű rendezvény volt, melyek – Elek Tibor szervezésében – a kortárs magyar irodalom nagy érdeklődés övezte nívós seregszemléjének bizonyultak. Az első humorfesztivált azonban nem csupán a továbblépés, az irodalmi programok felfrissítésének igénye motiválta, szinte kikövetelte a korszellem is: a kétezres évek elejének irodalma harsány volt és játékos, gazdag humorú, tele átírással, paródiával, rájátszással – nem csoda, hogy a 2003-as est szó szerint hangos és kirobbanó sikert hozott, és egyértelműen folytatásért kiáltott. A folytatás nem maradt el, s a kétévente megrendezett humorfesztiválból azóta hagyomány lett.[1] A mai napig a Gyulai Várszínház kitüntetetten várt programjai közé tartozik, idén nyáron pedig jubilált, és nagykorú lett: 2003 és 2021 között, tehát tizennyolc év alatt tíz humorfesztiválra válthatott jegyet a közönség.

Ebben a száraznak ígérkező, adatgazdag tanulmányban természetesen nem adhatok teljes keresztmetszetet a rendezvényről, inkább csak az irányokat, folyamatokat, szembetűnő jellemzőket vázolom fel. Például azt, hogy

 

Mit adtak nekünk a humorfesztiválok

 

A tizennyolc év termése bőségesen váltott ki nevetést, kuncogást, röhögést, prüszkölést vagy épp hümmögést a közönségből. Hamar kiderült, hogy nagyon széles a mezsgye az elégedett bólogatást kiváltó és a szellentés-előcsalogató humor között. A humorfesztiválok humora ennek megfelelően igencsak sokféle volt: bájos, zsibbasztó, nyers, abszurd, bölcs, rezignált, játékos, dühös, szelíd, frenetikus – további jelzőkkel majd kiegészíti az olvasó, miután újra átrágta magát a Bárkában szinte kivétel nélkül közölt szövegeken.[2] De tényleg, mit adtak nekünk a humorfesztiválok?

Adták például a 2017-ben elhunyt Tarján Tamást, aki moderator moderatissimusként, nem mellesleg gyakorló paródiaíróként vezette az esteket, s nem csupán bemutatta és méltatta a szerzőket, de szellemes kommentárokat is fűzött a sorban következő szöveghez. Tarján Tamás már-már a fesztiválok bónusz fellépőjének számított, ám soha nem tolta magát előtérbe.

Adtak, természetesen, szerzőket, és velük együtt emlékezetes vagy kevésbé emlékezetes szövegeket. A fesztiválokon tíz-tizenkét író és költő lépett fel alkalmanként, 2003 és 2021 között összesen hatvanegyen olvastak fel a Várszínház színpadán. Irodalomtörténeti érdekességnek nevezhető ugyanakkor, hogy Sándor Zoltán nem szerepelt a hivatalos programban, ő a párjának, Csík Mónikának segített egy Tragédia-parafrázis elővezetésében, míg Darvasi László kétszer is feltűnt a fellépők között, ám „helyette” mindkét alkalommal Szív Ernő olvasott fel. Szomorú tény: a hatvanegy szerzőből öten már nincsenek közöttünk – Esterházy Péter, Grendel Lajos, Hazai Attila, Szepesi Attila és Szőcs Géza.

Adták azt a tapasztalatot, hogy a humorfesztiválon elhangzó írások sikere nem okvetlen a szövegek minőségén múlik. Sokat számít az előadás módja, a közönség reakciója, néző és szerző interakciója. Egy kevéssé humoros darab is nagyon mulatságosan hangzott, ha jól tolmácsolta a szerzője. Sokat nyomott a latban, ha valaki szövegen túli pluszt vitt a produkciójába, mint amikor Kiss Judit Ágnes rappelt, Szabó T. Anna csujogatott, Tóth Krisztinát fia kísérte gitáron, vagy Gál János előkapta mandolinját, és Fekete Vince viccmesélése is nagyszerű felütésnek bizonyult.

A humorfesztiválokat mindig kíséri zene, láthattuk a színpadon Binder Károlyt és Szirtes Edina Mókust, Borbély Mihályt és Rozsnyói Pétert, de fellépett Szakcsi Lakatos Béla és az azóta sajnos szintén elhunyt Vukán György is. A zene sem pusztán összekötést jelentett a fesztivál egyes blokkjai között, az előadók sokszor értelmezték a hallottakat, reflektáltak rájuk, így eshetett, hogy a közönség újragondolt töredékeket hallhatott a Boci, boci tarkából vagy Beethoven kilencedik szimfóniájából.

Adták a lehetőséget, megfigyelni, hogy ma mintha visszább fogná magát a magyar, ha bő vérű humort ír. Kevesebb a nyers hang, kevesebb a korábban néha öncélúnak tetsző káromkodás vagy a mára ún. píszívé vált téma: melegek, színesbőrűek, a másság kifigurázása. Érdekes ugyanakkor, hogy a következő sorokat már 2005-ben leírta Zalán Tibor: „Feketén bólingat / a szomszéd, / hisz néger, / mondhattam volna // így is, de csak régen – / a mai helyes / megszólítás afro-ázsiai…”

Érdekes, hogy egyes humorfesztiválok szövegei véletlenszerűen egymásra rímelnek, vagy egyező motívumok tűnnek fel az írásokban. 2019 a metal és a kolbász éve volt, a 2021-es a középkoré. (Ezt is adták a humorfesztiválok.)

Nem maradtak el a fellépő szerzők egymásra reflektálásai, mint Tőzsér Árpád gyulai sírverseiben vagy Király Levente limerickjeiben, de gyakran adta a témát a couleur locale is, Gyula városa és a Várszínház, aminek az egyik legmulatságosabb példája a vár melletti Rondella vécéjének emléket állító Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba-darab, a Várkerti Juliska volt.

Ha már témák: a szövegekben nagyon sokszor megjelenik az íróság mibenlétének kérdése, az írói sértettség, féltékenység, a kánon, egyáltalán: a kortárs irodalmi élet kritikája. Ahogy szinte folyamatos az irodalmi hagyomány jelenléte, utalások, rájátszások, allúziók formájában, Petőfitől Micimackón át Örkény sokszor elővett életművén keresztül Shakespeare-ig. (Az angol drámaíró alakja magától értődő: az sem mindegy, hogy a Gyulai Várszínház 2021 nyarán tizenhatodik alkalommal rendezte meg a Shakespeare-fesztivált).

Számos valóságvonatkozást is adtak, aki ugyanis végigpörgeti a humorfesztiválos Bárka-számokat, kicsit megmártózhat az elmúlt húsz év magyar történelmében is, szembesülhet azzal, mit láttunk, hallottunk vagy hallgattunk, hová jártunk (járunk), mi ellen protestáltunk, mi mellett álltunk ki – milyenek voltunk. Ilyenek, például: Tesco, Tények, Mónika show, Norbi update, reklámok, Iwiw, Facebook, Instagram, Magyar Gárda, paraszolvencia, ByeAlex, Koplárovics Béla, Vatera, Paks 2, Obama, gazdasági válság (ez még az előző!), és természetesen a járvány.

A humorfesztiválok adták azt is, hogy egyes szerzők utalnak arra, hogy ők egyáltalán nem humorosak.

A blokk zárásaképpen pedig következzen öt úgynevezett érdekes adat.

1. A 2011-es fesztiválon hangzott el először Varró Dániel botrányos utóéletű verse, amely a lírára fogékony, mi több, az utóbbi években még fogékonyabbnak látszó magyar közönségnél csúnyán kiverte a biztosítékot: „Jó játék a konektor, / én jöttem rá magamtól. / Beledugom, hol egy toll? / Jó játék a konektor.”

2. 2013: az ünnep éve. Ez volt az első és ez idáig egyetlen „tematikus” humorfesztivál, ahol a szerzőket megkérték, ha tehetik, emeljék be írásukba az ötven szót (számot), az ötvenéves születésnapját ünneplő Gyulai Várszínház tiszteletére.

3. 2015-ben először fordult elő, hogy az időjárás miatt fedett helyen, a Kamarateremben zajlott a humorfesztivál. Ez talán nem is annyira érdekes adat, csupán az teszi érdekessé, hogy a gyulai vár atmoszféráját semmi nem tudja pótolni.

4. Ugyanebben az évben történt meg az is, hogy egy szerző – Pion István – telefonból olvasta a szövegét. Odavert a korszellem.

5. S ha már korszellem – Pataki Tamás 2019-es vészjósló szövege magáért beszél: „Arany János, neves költőnk élőholt hasonmásai először a Margit-szigeten kocogók lábaira vetették magukat, majd szerelmespárok meghitt pillanatait zavarták meg az őszikék között. […] A Terrorelhárítási Központ kérésére Szörényi László irodalomtörténész, Arany János legjelesebb szakértője egy túszul ejtett zombival érintkezett, és azt nyilatkozta, hogy mindenki legyen óvatos, mert a zombik harapással terjesztik a teljes Arany-életművet. Ő erre immunis – tette hozzá. Az Országos Epidemiológiai Központ rövid nyilatkozata szerint már dolgoznak az Arany-zombivírus ellenszerén, aminek alapját az irodalomtörténész véréből vonták ki.”[3]

 

Műfajok, műformák, mű-akármik

 

Ami a műfajokat, műformákat illeti, nagyon széles a skála, néha a szerzői műfajmegjelölés segít az elhelyezésben, s persze sokszor egy szövegen belül keverednek különféle műfajok. Némi csalással (vagy egyszerűsítéssel)[4] harmincnyolc műfajt gereblyéztem össze. Nem leszek kíméletes, néhányat most megnevezek itt.

Úgynevezett klasszikus (avagy hagyományos) novellát hallhatott a közönség Cserna-Szabó Andrástól, a Rózsa Sándorral készített fiktív interjút pedig Temesi Ferencnek köszönhetjük. Az anekdotaműfaj leginkább Fehér Béla képzeletbeli tollán kelt életre, adomát egy kamatyoló sarlatánról Csehy Zoltán hozott. Elhangzott önköszöntővers (Parti Nagy Lajostól) és egy szonettkoszorúba foglalt köszöntővers is (Hizsnyai Zoltán írta és ajánlotta Parti Nagy Lajosnak). Sokak mellett Nádasdy Ádám is hozott limericket, míg Buda Ferencnek egy tizenkét tételre osztott keringőért lehetünk hálásak. A hétköznapok nyelvét idézték meg Háy János fiktív levelei, az anziksz műfaját Végh Attila verse. Orbán János Dénes alkalmi mesét olvasott, Szőcs Géza balladát, Fekete Vince székely tájismertetőt. Kabarettet Lackfi János, ringatót Varró Dániel hozott. A tanulmányban, pontosabban disszertációrészletben lévő humorziccert Garaczi László használta ki, Kiss Ottó pedig a lexikonszócikk műfaját gondolta újra. Nem maradt ki (és/vagy el) a slam poetry sem: Csider István Zoltán, Pion István és Simon Márton képviselte a műfajt a gyulai nyárban, azon pedig csak a tájékozatlan olvasó lepődik meg, hogy Dragomán György narrátora a konyhaasztal mellől szólalt meg, kétszer is.

 

Mitől és min nevetünk

 

Nehéz definiálni a humort, megfogalmazni, mitől humoros valami, mitől indul be a keringés, a „nedv” (a humor latin szó, és „folyadék”, „nedv” a jelentése), de a humorfesztiválra írott szövegeket olvasva úgy tűnik, különféle minőségek találkozása és az ebből származó feszültség, szikra kell hozzá, amitől beindul valami, de legalábbis egy adottnak tekinthető egyensúlyi helyzet megszűnik. Ami persze a tragédia irányába éppúgy elbillenhet.

A következőkben tételesen sorra veszem, mi tekinthető humorforrásnak a 2003 és 2021 közötti gyulai humorfesztiválok szövegeiben. Természetesen csak néhány példát tudok felhozni a számosból, és azt sem szeretném elhallgatni, hogy egy-egy mű akkor hatott igazán humorosnak, ha az alábbi feltételek vagy jelenségek közül több is érvényesült benne.

A szex–altest–piálás Bermuda-háromszögén kívül szerencsére sok volt a

 

a) szójáték – „Dolgoznak ottan, éjt napalmmá téve”, írja Végh Attila

b) a jól elhelyezett rímek is mindig kelendők, gondoljunk Buda Ferenc kancsal rímére: „Maholnap csak megöregszel – / nincs erre semmi elixír.”

c) meglepő hasonlatok, erős metaforák nélkül nincs egészséges magyar humor: A kések Mócártya címmel Cserna-Szabó András írt novellát, és Hazai Attila hasonlata is emlékezetes: „Ez a fiú olyan csinos és elegáns volt, mint a Margit-híd.”

d) a beszélő nevek használata szintén nagy múltú költői lelemény: tudná-e feledni bárki Tőzsér Árpád François Bassompierre-jét?

e) a fekete humor nem csak Egressy Zoltánnál jelent meg, de Ravatal Rádió című novellája  szinte szanaszét írja a halál jelentésmezőjét: „magam is szívesen hallgattam a Virrasztásos órák – virtuális gyertyagyújtót, valamint a Ki nyel ma – gyász és muzsika 10 percben-t. Ennek legutóbbi részét a siratópusztai lúgüzem támogatásával sugározták, valamiféle szponzoráció volt tehát. Viszont gyengén kezdett az Agrárpercek a kaszással című új mezőgazdasági magazin, és a Szív küldi szívnek transzplantációs félóra sem igazolta az előzetes várakozásokat”

f) szerencsés, ha a betegség és az elesettség (ön)gúnyos ábrázolása kéz a kézben jár a veszteségtudat megfogalmazásával: „Kedves uram, hallja, ma / nincs-e reám hajlama?” (Tóth László: Utcalány mondja)

g) a konvencionális elvárásokból űz gúnyt Kiss Judit Ágnes A női princípium című vallomásos elbeszélése, amely a hagyományosnak mondható nemi szerepek érvénytelenségére mutat rá: elbeszélője háziasszonyhoz méltatlan kétbalkezességéről ad számot

h) a profanizálás fakadhat egyfelől a szó szerint értésből – Farkas Wellmann Éva versrészlete a másodlagos (vagy többedleges) jelentés lehetőségét számolja fel: „»Adjatok egy szalmaszálat, égessem el a világot«, mondja egy lelkes piromán.” (Jelenségek, tünetek, diagnózisok a nép nyelvén); de ugyanide vezet a deheroizáció is – Szil Ágnes Egyforma, ugyanolyan című novellája komikusnak láttatja az erőfeszítést, amellyel egyes helységek a település neves szülöttjének emlékét őrzik

i) a szó szerint értés, tehát félre-értés csapdája jelenik meg Podmaniczky Szilárd Üvegfenék című humoreszkjében, melynek főhőse igyekszik maradéktalanul megfelelni a bevásárlóközpont üvegvisszaváltós előírásának: „Kérjük a kedves Vásárlót, az üveget a fenekével helyezze be!”, és komikus hatást kelthet egy-egy

j) rosszul értett szólás is: „mert a Mari olyan, mint a Pavlov kutyája, ha valakinek jó, reflexből imádkozik, hogy rossz legyen” (Háy János: Emese levele Katinak)

k) a túlzás alakzata is lehet humorforrás: ilyenek Grecsó Krisztián túlrajzolt falufigurái (Hajnali találkozás), vagy Temesi Ferenc: Méretségi vizsla című érettségiparódiája

l) nem nélkülözi a humort az sem, amikor legendás figurák elevenednek meg a legendás életúttal ellentétes módon – Temesi Ferenc szövegében Rózsa Sándor népi iparművészként szerepel; az ál-interjúban nemcsak a szituáció, a kevert nyelv is figyelemreméltó: „Nos, a kutya retkes, túrós fasza se akart betyár lenni, már elnézést kérek! De hát ilyen volt a Zeitgeist, tu sais, mon ami!… Ugye az ősöregapámat, Rúzsa Dániel főbírót, országgyűlési követet mint boszorkányt megégette a Város, better to say, az ellenségei a Toronyalján, na. Ennyit a magyar felvilágosodásról, fuckin’ shit!”

m) a közönség hálás, ha a szerző a kulturális örökség klasszikus elemeit karikírozza: „Tegnap is menyek az uccán, porlok, mint a szikla.” (Orbán János Dénes: A Király férje), vagy épp abszurdba oltja: „A gólyák körülnéztek a tájon. A nagy gólya felszállt, elrepült a folyópartra, és nemsokára hozott nyolc darab langyos csirkecombot. – Hm, de finom – mondták a fiókák. – Honnan szereztél ilyen sok combot? – kérdezte a gólyamama, aki a fészket igazgatta. – Kölcsönkértem a Matula bácsi pisztolyát és lőttem vele néhányat. – De hiszen a Matula bácsinak nincsen pisztolya! Neki, ha jól tudom, puskája van. – Igen, csak vicceltem. A Király utcai gyorsétteremből loptam – mondta a gólyapapa.” (Hazai Attila: Viola esete a gólyafészekkel) S hálás akkor is, ha a nagy mítoszokat a mindennapokból nézheti: „Különben is, senkinek se nincsen már kedve ottan zokogni, mióta strucctelep lett a halottasházzal szemben. Elsétálgatnak a kopasztott struccok a karámban, kísérik a menetet egészen a kőkeresztig. Jönnek fegyelmezetten, komoran puffan a lábuk a homokban. Fura arcuk van, nem természetes, nem igaz, hogy ilyen madarak már a Paradicsomban is lettek volna. Hol van az a Bibliában, hogy »…és a temetésen arra sétált két frissen kopasztott strucc«?” (Grecsó Krisztián: Általános bibliai történések)

n) az már eddig is alapvetőnek tűnik, hogy kitűnő alapanyag a nyelv, de pláne az, ha dialektusokról van szó – ezt a humorlehetőséget leginkább a székely nyelvjárás beszélői használták ki; persze a nyelv maga nem elég, a látás és a hagyomány alkalmazása teszi igazán humorossá a szöveget, például Orbán János Dénes Misimackójában, vagy amikor Fekete Vince úgy ábrázolja a székelységet, ahogy a nem székelyek látják vagy látni akarják: „…A palackon természetesen / székely népviseletbe öltözött pár, férfi és nő képe. Horgolva. / Táncolnak önfeledten. // […] de a csíksomlyói kegytemplom is ott van a háttérben a / két tornyával, kicsivel hátrébb működő szélmalom, / alatta jókedvűen eszegetnek, beszélgetnek, kortyolgatnak az / az emberek, miközben találós kérdéseket, közmondásokat / és szólásmondásokat mondanak egymásnak… // […] csodálatos, csodálatos család, nálunk mindenkit Ábelnek / hívnak, csak Édesanyám egyedül Áron…” (Fekete Vince: Székelyföld)

o) az egymást kizáró minőségek összeengedése is lehet humor forrása, mint az USA-ból hazatérő kalandvágyó professzor liaisonja a nem dohányzó miskolci kartonozó hastáncosnővel Garaczi László abszurdba hajló Sóvárgásában, vagy a magasnak mondott irodalom találkozása a mainstream kultúrával – Székely Csaba verseiben Ady Endre Csillagok háborúját, Híradót néz, és tehetségkutatón is indul: „»Mást nem tudsz?« A kérdés szinte fájt. / »De tudom még a No roxa ájt.« / »Kösz. Majd értesítünk. / Kösz. Majd értesítünk.«”

p) a kelet-európai kisember helye a nagyvilágban ismerős világot megelevenítő téma – a rock bunkósbotszerű ká-európai hatásáról Grendel Lajos írt novellát (A Led Zeppelintől a hőhalálig): „A hangfalakból dőlt a szexuális forradalom, mint csőtöréskor a falból a víz”, de hasonló tapasztalatokat fogalmaz meg Vámos Miklós Szoci kólája is

q) ha már találkozások, alkalmi nexusok, hivatalos in flagrantik: a kisembermotívum, úgy fest, örök: a Hivatal, a hatóság, a cégek humánus közege mindig jól használható – ennek következményeit nyögi Tóth Krisztina lakcímkártyával levágott fejű hivatalnoka, és Nagy Koppány Zsolt hőse is, akinek egy autószerelő műhely packázásai okoznak főfájást; de a kisember a nagy történelemmel is kapcsolatba kerülhet – Fehér Béla egypercesének szereplője, Pócsi Lajos kiskanász fel sem fogja, hogy történelemalakító szerepe lehet, ellenben azt észrevette, „hogy a Kadarcs sekély, sáros vizében egy ledugózott palack úszik. Begázolt érte, kihozta. Nézi, milyen szép palack, és nídd má, egy levél is lapul benne. A fogával kihúzta a dugót, kipiszkálta a levelet. Csak néhány sor állt a papíron: »Annak, akit illet! Sikerült megoldanom, hogy az uránium magját neutronokkal bombázzam. A plutóniummal is próbálkoztam, sajnos mérsékelt sikerrel. A lényeg: a neutron hatására az uránmag két közepes tömegű atommagra esik szét. Ez a maghasadás. A hasadások sorozata láncreakciót vált ki, ezáltal óriási energia szabadul fel. Kecsegtető lehetőség!« A Lajos gyerek a levelet eldobta, a palackot pedig kimosta, és a levetett ingével fényesre törülgette. Jó lesz az még valamire!” (Levél)

r) r mint paródia: az irodalmi humor talán legismertebb és legtöbbet alkalmazott formája; ami a humorfesztiválok termését illeti, számtalan karikatúrát, rájátszást találunk közismert dalokra, mondókákra, s persze klasszikus szövegekre, életművekre is (pl. Boci, boci tarka, Cirmos cica, haj, Elvesztettem zsebkendőmet; Kovács András Ferenc Macskák-alapzatra épülő egérversei) – Lackfi János Ómagyar-átdolgozását idézem: „Volék cicmorek tudotlon, / Választott vajomtul / Cirmos, ürümemtül, / Szájszőrén vaj lefordul.” Végh Attila Bóbitája pedig különösen korszerű környezetben találja magát: „Bóbita, Bóbita lájkol, / körben a hekkerek ülnek, / bútol a rendszer, a bájtok / hardvereken menekülnek”. A közösségi média panaszkultúrájának paródiáját, Viharsarki Kattintós című blogjának hangütését idézve, Hartay Csaba jegyzi (Majd én megmondom, milyen az igazi nyár!): „Régen még nem volt ennyire új minden, hanem a régihez ragaszkodtunk, mert ami igazán régi, az már régen is régi volt! […] Be szép is volt az, amikor elszáradt a tanya körül minden. Bozóttüzek világítottak az éjszakában, nem egy barátom megégett, odakozmált, de boldogok voltunk, mert szerettük egymást.”

s) szatíra nélkül nincs humorfesztivál – talán tényleg nem is volt olyan humorest, amelyen ne hangzott volna el a közéleti állapotokat karikírozó szöveg, Székely Csaba Anyám tyúkja-átiratai például minden oldalnak megadják a magáét, és paródiaként is remekül működnek: „Hogy felettünk egy német tyúk / Kakaskodjon, nem hagyhatjuk! / Megszabná, hogy mit csináljunk, / Csak mert tollasabb minálunk? // Magyar embert tyúk nem okít, / Mert kioszt pár sallert s kokit. / Se tyúk, se kakas, se jérce! / Mi van itten, kettős mérce?”

 

Ezután

 

A t), a ty) s a többi humorfélét majd továbbgondolja magának a Bárka olvasója. Az én feladatom e lapokon már csak annyi, hogy esszém zárásaként reményem fejezzem ki azt illetően, hogy a humorfesztivál színvonala a következőkben sem csökken – a 2021-es est sok ígéretes pillanatot hozott –, valamint kíváncsiságomnak adjak hangot, vajon mennyiféle ismeretlen műfaj rejtőzik még a magyar (humoros) irodalom mélyebb rétegeiben, s mennyit ismerünk meg ezek közül 2023-ban, 2025-ben, és a továbbiakban, s az is érdekel, mit találnak ki majd szerzőink, hogy színpadi jelenlétüket még elevenebbé és emlékezetesebbé tegyék.

 



[1] Jellemző, hogy 2011-től, az V. fesztiváltól elmaradt a humoros szövegeket felvezető szokásos Bárka-beli lábjegyzet is, igaz, 2015-ben egy alkalomra megint visszatért, de csak azért, hogy közölje, a fesztivált a rossz időjárás miatt nem a várban tartották meg. Írásom inkább emlékező-visszanéző esszé, ezért több lábjegyzet, ígérem, nem (nagyon) szerepel benne.

[2] Egy szöveget ugyanis nem közöltünk, okkal, a részletekbe azonban nem mennék bele, ez az esszé ugyanis csak a szépre akar emlékezni.

[3] Újabb érdekes adat: Szörényi László lett volna humorkonferenciánk első előadója, de sajnos nem tudta vállalni a szereplést.

[4] A lírai műfajokat (óda, elégia, epigramma, xénia stb.) egy kalap alá véve.

 

Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.


Főoldal

2021. október 27.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Egy nyomasztóan hosszú év történeteiA mérnökök háborúba mentek
Domokos Márton: Mit csinál a polcCsikós Attila: 1990
Katics ága és virága – novemberi bálok és jóslásokBabonák és libák
Márton László: Veronai lovagok harca az óriásokkalTompa Gábor verseiPoós Zoltán: Felragyogó, eszelős fény – Battonya, 1981Tóth Krisztina humoros versei
Fekete Vince: Porlik minta…Kiss László: Édes EmmaBödőcs Tibor: …ha lenne tengerünkHáy János: Szerelmes vers
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA