Becsy András
1973-ban született Gyulán, Szegeden él. Diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán (1992-1997), és a SZTE JGYTFK magyar nyelv és irodalom szakán (1997-2000) szerzett. Volt történelemtanár, múzeumi teremőr, újságíró, szociális munkás. Szépirodalmat 1997 óta publikál, verseit több országos irodalmi folyóirat (Bárka, Magyar Napló, Forrás) közölte. Első kötetén dolgozik lassan és biztosan, de inkább lassan.
Vízkereszt
Végig fenyő a januári járda,
zöld tűlevélből szőtt szönyeg a pázsit,
áll egy kukás kocsi, száját eltátja:
„Nahát!” – bámul, s aztán a ködbe ásít.
Szaloncukor-papírka nesze szánt, a
köszvényes bérházak közt áthalad, a
Köztisztaság-fenntartó Vállalatra
most is hagyott csokit valaki hátra.
Poros kalória táblázatokban
mérjük, mennyi varázsunk vesztesége,
sunyít a csetres a mosogatóban,
szitál a csend (csak három ember lépte
hallatszik kintről halkan még a hóban).
Bálak szezonja jön most-fogyni kéne!
Asszonyokhoz öltözött versek
Jajdoni emlék
A kútkáváról kő zuhan,
elcsendesül a csobbanás,
a gyertya lángján átsuhan
a lehelet, s a hallgatás.
ZöldövezetA fákon zöld ólomkabát:
korpás kenyér penésze,
a meggybefőtt smaragddá vált,
spenót lesz most ebédre.
Megjelent: Bárka 2003/6
