Ez nem esztétikai, nem ideológiai kérdés. Ez a legelemibb morál kérdése. Nem szabad engedni, van egy határ. Ha a szakma a legegyértelműbb erkölcsi döntéseket se kéri számon önmagán, az irodalom helyén nem marad más, csak "romlott és hazug zűrzavar".
Mégis kapott.
Nem tudom, kinek a felelőssége, hogy ez megtörténhetett. Talán nem is tartozik rám. Az viszont biztos, hogy közösséget nem vállalhatok valamivel, amit nyílt korrupciónak gondolok.
A Magyar Írószövetség tagjai és tisztségviselői között sok barátom, több jó munkatársam van, Jánosékkal tudtam és szerettem is együttműködni, dolgozni. Ezek a munkakapcsolatok maradnak is, amennyire rajtam múlik, részemről sem harag, sem sértettség a szervezet irányában nincs.
A döntés ennyi, sem kommentálni, sem kiegészíteni nem szeretném a továbbiakban.
[2012. február 18.] Augusztustól az Új Könyvpiac felelős szerkesztőjeként dolgozom, sok feladat, kicsit elhanyagoltam az oldalt. De majd most.
[2011. június 24.] A Könyvhét alatt és után sokfelé munka, teleírtuk az ÚKP-t interjúkkal, rádióinterjú Lackó könyvéről, est Grecsóval Veszprémben, könyvbemutató Nagymegyeren, Szerdahelyen, olvasás a PIM-ben. Közben az Új Könyvpiac főmunkatársa is lettem.
"úgy kérdez, úgy beszélget, mint ahogyan a békebeli kávéházi dialógusokat képzeljük magunk elé." Tamási Orosz János olvasónaplója Szilágyi Aladár Azok a világba küldött nagy emberek című könyvéről.